Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-288

2Só\ országos ütés 1911 Szervezett munkásságnak, tisztán politikai propaganda szolgálatában gyűjtött tőkékkel hatalmi czélokra mozgósítani a munkásságot és tönkre tenni anyagilag exisztencziákat, a melyek tőlük soha semmiféle néven nevezendő kárpótlást nem kaphatnak, addig mindig ki van téve az állam, hogy az ilyen, a lét alapjait fenyegető jelenségekkel napról-napra sűrűbben fog találkozni. Már most az az állam, a mely elismeri a munkásságnak szervezeti jogosultságát, az az állam talán gondoskodhatik arról az alapról is, a mely a munkásság részéről biztosithatja a kárpótlás lehetőségét. Nem mondom én azt, hogy nincsen vagy nem lehet ennél jobb ötlet vagy gondolat is, de én sokszor foglalkoztam e kérdéssel és mindig arra az eredményre jutottam, hogyha az az állam, a melyik a sztrájk jogosultságát elismeri, azt mondaná, hogy a munkásság munkabéréből pedig egy bizonyos időszakra terjedőleg, bizonyos százalék, állami felügyelet és garanczia mellett, egy kártérítési alapra visszatartatik, a mely azután jogosulatlan sztrájk esetén kártérítésre kötelez és ha mulasztások történtek, akkor az illetőknek az kártérítési alapul szolgálna, ha pedig ilyenek nem történtek, ezen összegek a munkásoknak visszatérittetnek és közöttük felosztatnak, akkor talán lesz egy expediens, a mely e nyakló nélkül való sztrájkoknak és szabotázsoknak bizonyos korlátokat szab és megnyugtatást nyújt az iránt, hogy a kártérités minden veszélye nélkül ilyen propagandával játék legyen űzhető továbbra is az ország jogosult érdekeivel. Hogyha pedig e kérdés mélyébe méltóztatnak nézni, tapasztaljuk azt, hogy a világon, természetesen Amerikában, — okosabb lévén — szervezett szocziáldemokráczia nem létezik, sőt nem létezik a szoeziáldemokrácziának a szervezete Angliában sem. A kontinentális államoknak a csapása ez. Általában véve az egész világon az én statisztikai adataim szerint van tiz millió szervezett munkás. Ebbe a tiz miihóba azonban bele kell vennünk az u. n. Sompars Sani.-féle amerikai szervezeteket, azután figyelembe kell venni a keresztény szocziálista szervezetet, szóval azokat, a melyek nem speczialiter szocziáldemokrata szervezetek ; méltóztatnak tudni, hogy pl. Portugáliában külön anarchista szervezetek is vannak. Magyarországra esőleg a szervezett munkások létszáma az én adataim szerint 105.000-t tett ki; ez visszaesett a legutóbbi időben 16.000-rel; Magyarországon tehát 85—86.000 szervezett szocziáldemokrata munkás van. Miben nyilvánultak meg e szocziáldemokrata szervezet eredményei ? A sztrájkok száma 1896-ban érte el Magyarországon tetőpontját; ujabban ez a szám, hála a gondviselésnek, jelentékenyen csökkent. Hogy a sztrájkoknak gazdasági rendszerünkre való pusztító hatását méltóztassanak látni, csak felemlítem, hogy 1905-ben 346, 1906-ban 652, 1907-ben 488 sztrájk volt Magyarországon; és pedig 1905-ben 58.512, 1906-ban 60.780, 1907-ben 44.276 munkás sztrájkolt. 1910-ben a sztrájkok november Vt-én, kedden. 199 száma csak 162 volt, a sztrájkoló munkások száma pedig 20.884. Már most a szervezett szocziáldemokráczia ennek az eredményeit így vonja le. Azt mondja : a sztrájkoló munkások tavaly 367.612 munkanapot és 1,495.013 korona munkabért vesztettek ; de nagy diadal, hogy ezzel szemben 20.644 munkás 2,251.296 korona munkabér-emelést és 16.234 munkás napi 6523 óra munka-rövidítést nyert. Ez azonban szocziáldemokrata számítás, mert ebből a számításból ki van hagyva a nemzeti vagyont ért károsodás, a mely ennélfogva a tőkét magát is gyengévé tette és ennek folytán a munkás helyzetét sem javította, hanem rontotta. Nem szándékozom foglalkozni ennek gazdasági kihatásaival, csak rámutatok arra, hogy végrevalahára elérkezett az ideje annak, hogy ezeket a társadalmi jelenségeket orvosolni igyekezzünk. ) Itt számtalan elmélettel állunk szemközt. Egyike ezeknek a kollektív szerződés. De ha a kollektív szerződések tekintetében nézzük Angliát, Amerikát, különösen Ausztráliát, a hol ez a rendszer rendkívül élénken foglalkoztatta a törvényhozásokat, ott a kollektív szerződések mellett gondoskodtak olyan közigazgatási és igazságszolgáltatási apparátusról is, a mely az ezekben rejlő erőt és állami védelmet biztosítani is tudja. Kollektív szerződéseket hozni megfelelő békéltetési bíráskodás nélkül, megfelelő végrehajtási orgánumok nélkül közveszélyt jelentene, legföljebb szaporíthatná a sztrájkok okát és gyarapítaná az ingerlésre szolgáló alkalmat. Mindez engem arra kötelez, hogy mély tisztelettel kérjem a kereskedelmi minister urat, hogy ezeket az országokat és államokat érintő nagy kérdéseket programniszerüleg oldja meg, illetőleg jelezze előttünk álláspontját, hogy azután az egyéni bizalom szempontjából is a kéjaviselőháznak módot nyújtson arra, hogy állást foglalhassunk. Egyelőre a legnagyobb készséggel előlegezem nem a politikusnak, hanem az egyénnek szóló bizalmat és remélem, a kereskedelmi minister ur minket e tekintetben megnyugtató válaszokkal fog kielégíteni. Már most rátérek az igazságügyi tárczára, a hol természetszerűleg rendkívül sokat kellene és lehetne mondanom, de épen azért, mert nagyon sokat kellene mondanom, keveset fogok mondani. Az első az, s én azt hiszem, itt mindnyájunk szivéből szólok, hogy a magyar nemzetet két bíráskodás tekintetében meglehetős nagy csalódás érte. Az egyik az esküdtszéki bíráskodás, a másik a választási bíráskodás. Az esküdtszéki bíráskodás kérdésével magával érdemes volna a képviselőházat és annak türelmét hosszabb ideig igénybe venni. Én azonban ezt most e pillanatban nem teszem, csak annyit jelzek, hogy az esküdtszéki institucziónak meg nem nyugtató eredményei talán nem is annyira magán az intézményen, mint annak eljárási szabályain nyugszanak. Egyrészt helytelenek az eljárási szabályaink, másrészt ott van azon nagyon is kívánatos és csiklandós vállal-