Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-287

2H7. országos ülés 1911 november 13-án, hétfőn. 187 kezében van, ne a központokban használtassák fel, hanem az egyháztagok adóterheinek könnyítésére fordittassék. Nem tartom egészséges állapotnak, hogy annak az egyháznak szegényebb sorsú tagjai, melynek óriási vagyon van a kezében, helylyel-közzel nagyobb egyházi adót legyenek kénytelenek fizetni, mint a protestáns egyház tagjai, melynek vagyona nincs. Nem tartom ezt egészséges állapotnak és én, a ki igazán őszintén akarom a katholikusok­nak is az autonómiáját, mert ha az egyik feleke­zetnek van autonómiája, joga van ehhez a másik­nak is, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) én, a ki a . jogok terén mindenkinek meg kivánom adni a magáét, ugy szeretném az autonómiát megvaló­sítva látni, hogy az a nagy vagyon az egyház­tagokadójának csökkentésére használtassák, mert biztos vagyok benne, hogyha ez megtörténik, ha ezzel kapcsolatban az 1848 : XX t -czikk végre­ha/jtatik és a protestáns felekezeteknek egyházi adója államsegélylyel könnyittetik, előáll az a viszonosság, hogy az egyik vallásfelekezethez tartozónak nem kell nagyobb terhet viselnie, mint a másiknak. Ezzel együtt megszűnik a- sze­kularizáczió szükségessége is. Én, ismétlem, ezt a megoldási módot ajánlanám. Röviden még néhány dologról akarok meg­emlékezni. A földadókataszter kiigazításának kér­désére nem is szükséges részletesen kitérnem, mert senki sem tagadja Magyarországon, hogy az az aránytalanság és igazságtalanság, a mely ma a földadónál a kis- és a nagybirtokos között fenn áll, olyan hallatlan dolog, melyet elég erős szóval jellemezni sem lehet. Az aránytalanságokról elő­ször csak egyes eseteket hoztunk nyilvánosságra, mert még mi, kisgazdák sem képzeltük azt, hogy az uj osztályozás alkalmával oly óriási arányta­lanságok derüljenek ki, mint a milyenek valóban kiderültek. A helyzet ugyanis az, hogy a kisgazda aránylag kétszer-háromszor, sőt ötször annyi adót fizet, mint a nagybirtokos. Most nem akarok támadásokkal élni, mert folyamatban van a föld­adókataszter kiigazítása, de arra felhívom a t. kormány figyelmét, hogy régebben a földadó­kataszter kiigazításánál megtörtént, hogy a nagy­birtokos megreklamálta az osztályozást, mert tudta, hogy lehet megreklamálni, — a kisbirtokos azonban nem tudott róla — és akkor uj becslőt küldtek le, a ki újra osztályozta a földet és le­szállitotta a fokozatot. Most ugyanaz a helyzet. Folyik a kiigazítás, ez helyes is, mert a legnagyobb igazságtalanságot szünteti meg ez a kataszteri kiigazítás. Magyar­országon minden áron keresztül kell hajtani ezt a kiigazítást, de arra kérem a kormányt, — és fel is teszem róla igazán — hogy ha ilyen utórekla­máeziók jönnek, ezek nem fogják az igazságot megdönteni, mint a hogy megdöntötték az első kataszteri osztályozásnál. Ezek a kataszteri osztályozások roppant sok pénzébe kerülnek az államnak, és hosszú ideig tartanak. Én tudnék egy sokkal olcsóbb, egy­szerűbb módot ajáidani, a mely nem is igen ke­rülne az államnak pénzébe, mert a közigazgatási • hatóságokkal el lehetne végeztetni. Szerintem az lenne az igazi kulcs, ha a föld bérértéke után vetnék ki az adót, és a bérérték után határoznák meg annak a földnek kataszteri értékét. Ma Ma­gyarországon a földárak már annyira emelkedtek, a bérletek annyira elterjedtek, hogy nincs olyan községe vagy vidéke az országnak, a hol a föld bérértéke ne volna meghatározható. A földnek az a tiszta jövedelme, a mennyi bért fizetnek érte, nem pedig az, a mit felbecsül rá a kataszteri biztos. Ez a közigazgatás által végrehajtható igen olcsó dolog volna, és szerintem az volna a tiszta jöve­delem igazságos megállapítása, hogy hol, ki mennyi bért kap a földjéért és mi a földnek bérösszege. Richter János: Hátha leszállítják a bér­összeget ? Szabó István (nagyatádi): Akkor kevesebb az értéke. Engedelmet kérek, Magyarországon meg van állapítva a régebbi törvények szerint a 25%%-os, ujabb törvényünk szerint a 20%-os adókulcs, de van törvényünk arról, hogy a földadó nem lehet több 70 milliónál. Ha tehát ezen a réven több adó folyik be, leszállítják a kulcsot. A kulcsot le kell szállítani, ha csak a törvényt meg nem változtatjuk, mert — a mint mondottam — a törvény kimondja, hogy a földadó nem emelked­hetik felül az emiitett összegen. Én azt hiszem, hogy ha mi a bérösszeg után adóztatnók meg az összes földterületeket, akkor nem 20, hanem 5%-os földadót kellene fizetni. Hogy kire biznók ennek megállapítását ? Mindenesetre a közigazgatósági hatóságokra lehet bizni ezeket a dolgokat. Erről különben lehet beszélni, de ennek megállapítása semmi esetre sem kerülne tizedrész költségbe sem, mint a mennyibe kerülnének a kataszteri uj felvételek egész Magyar­ország területén. T. képviselőház ! Felhívom még a kormány figyelmét az árvapénzek kezelésére. Az árvapénzek kezelését törvényeink szabályozzák és az eljárás itt az, hogy az árvapénzeket az árvaszéki ható­ságok kiadják a takarékoknak, és ezek adják azután ezeket tovább kölcsön. Már most megtör­ténik, hogy valakinek az árva javára be kell fizetnie jókora összeget az árvapénztárba, ez átadja a takarékpénztárnak a pénzt, a takarék fizet érte 4, vagy 3%%-ot az árva javára, és az, a ki befizette azt a pénzt, felveszi ugyanabban a takarékban ugyanazt a pénzt 7 és 8%-os kamatra. Mi szük­ségünk van arra, hogy ezzel a takarékokat gazda­gítsuk (Ugy van! balfelól.) és vagy az árváktól vegyük el a jövedelmet, vagy pedig a kölcsönvevő­vel fizettessünk nagyobb kamatot ? Felemlítem ezt a kérdést, mert csak országos törvénynyel lehet ezt a dolgot rendezni. Figyel­mébe ajánlom ezt a kormánynak és kívánatosnak tartanám, hogy találjunk itt módot arra, hogy az árvapénzek ne közvetítő kézből, hanem közvetlen kézből jussanak a kölcsönvevőhöz, mindenesetre teljes garanczia mellett. (Helyeslés balfelöl.) 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom