Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-287
188 287. országos ülés 1911 november 13-án, hétfőn. Ezt nem tartom lehetetlennek és azt hiszem, hogy egy kis jóakarattal meg lehet csinálni. Óriási összegekről van itt szó, egyes megyékben 6—7 millió K az árvapénz, és igen nagy az az összeg, a melyet ezen a réven a takarékpénztárak raknak zsebre, az árvák és a közönség kárára. Felhívom tehát az igen t. kormány figyelmét, foglalkozzék ezekkel a dolgokkal. Itt már azután a hitelügy rendezésében is segítségükre jön a közönségünknek, mert hát inkább egyszerű közönségről van szó, és közérdeket szolgál az, ha az illetéktelen haszon elvétetik azoktól, a kik eddig ezt igy élvezték, a törvény alaj)ján ugyan, de a köz kárára. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Hogy vadászati törvényeink tarthatatlanok ós igen igazságtalanok épen a kisbirtokosokra nézve, szemben a nagybirtokosokkal, ezt mindenki tudja. A kisbirtokosok árverésen kénytelenek birtokterületükre nézve a vadászatot bérbe adni. Wittmann János: A kisgazda dolgozzék és ne vadászszon! Szabó István (nagyatádi): Én, t. képviselőtársam, nem a vadászat érdekében szólalok fel, hanem a jog érdekében és azt állítom, hogy az a törvény a kisbirtokosra nézve káros hatású. Az idő rövidségére való tekintettel legyen szabad itt is csak annyit felemlítenem, hogy a kisbirtokosság árverésen bérbe adja az ö vadászterületét és a bérösszeg után kiróják rá a jövedelmi adót és az ahhoz fűződő ajwóbb, másnemű adókat. A nagybirtokos ellenben, a ki a saját területén szabadon űzheti a vadászatot, ez után nem fizet adót. (Felkiáltások jobbfelöl: De nem is hus utána jövedelmet!) Ez nem igazságos dolog. Bocsánatot kérek, ha a kisbirtokosok vadászterületét adó tárgyának tekintik, akkor tessék a nagybirtokos vadászterületét is megadóztatni, vagy mind a kettőt mentesíteni az adó alól. Hitelesítették ; Tagányi Sándor s. k. naplóbiráló-i Igazságos eljárást kérek a t. többségtől ós a t. kormánytól e tekintetben is. Az idő előrehaladván, nem akarom tovább fárasztani a t. háznak azon kevés számú tagját, a kik a meghallgatással megtiszteltek. Befejezem tehát szavaimat. (Halljuk! Halljuk !) Mindazok, a miket felhoztam, az életből merített tapasztalatok. Én ellenzéki létemre is szívesen szavaznék meg a t. kormánynak oly irányú törvényjavaslatokat, a melyek a felhoztam bajok orvoslását szolgálnák, de a jelen költségvetésben nem találok ilyen irányú törekvést, sőt, a mint beszédem elején mondottam, látom, hogy a folyton emelkedő óriási terhek leginkább a szegény néjD vállaira nehezednek és a költségvetésben az az irányzat lép előtérbe, hogy az adókat mindig csak sózzuk oda a szegény nép nyakába, a melynek a megélhetése már ugy is nehéz. Minthogy a költségvetés tehát ilyen irányban mozog, a kormánynak szándékait pedig nem ismerem, sőt azt látom, hogy a kormány politikája ott csúcsosodik ki, hogy ezt a rendszert tovább akarja folytatni és ezeket a közvetett adókat, a melyek magukban véve ugyan jelentékteleneknek látszanak, de a valóságban óriási összegeket tesznek ki, továbbra is a szegény népre akarja sózni és attól akarja az összes jövedelmeket behajtani: én mindezen okoknál fogva, de pártállásomnál fogva is a költségvetést nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A tanácskozási idő letelvén, bátor vagyok a t. háznak a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére nézve javaslatot tenni. (Halljuk ! Halljuk!) Javaslom a t. háznak, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, kedden délelőtt tiz órakor tartsa a mai napirendnek a folytatásával. (Helyeslés.) Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni. A határozatot ily értelemben mondom ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 5 perczkor). Horváth Mihály s. k. igi tagok
