Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-287
174 -JS7. országos ülés 1911 vámbevételek folyton fokozódó tételeiben leli a véderő többletköltsége a maga íödözetét. E tekintetben igen tisztelt képviselőtársam és barátom Hantos Elemér, mondhatom, ideális perspektíva elé állította az országot, a midőn a vámbevételek folytonos fejlődésére utalt, s ha jól emlékszem, azt állította, hogy azok tíz éven belől 100 millióval fognak fokozódni és igy a vámbevételekből véli legnagyobb, vagy jó részben a katonai többkiadásokat fedezhetni. Mióta én ezt a beállítást, a mit ugy a pénzügyminister ur, mint Hantos Elemér t. képviselőtársam hangoztatott, amikor a vámbevételek folyton fokozódó többleteire méltóztattak utalni, hallottam, kezdtem figyelemmel kisérni a vámbevételek alakulását. Es azt láttam, hogy a folyó év első negyedében a pénzügyminister által kiadott pénztári mérleg a bevételekről és kiadásokról szóló fejezetében azt mutatja, hogy erre az első évnegyedre Hantos Elemér t. barátom rossz prófétának bizonyult, (Zaj! Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) a mennyiben, a vámok csökkentek és nem emelkedtek. A második negyedről még nem tudom, hogy áll a dolog, de egyet tudok, hogy a kiadott pénzügyi kimutatásban a vámokról nincsen szó. iNíem tesznek említést arról, hogy emelkedtek-e a vámok és nem tesznek emlitést arról, hogy vájjon csökkentek-e ? így, ha egyáltalában van is emelkedés, vajmi csekély lehet az, különben méltán és természetesen eldicsekedtek volna vele. Lukács László pénzügyminister (közbeszól). Gr. Batthyány Tivadar: Nagyon fogok örülni, lia a ministől' ur bemutatja. Én a második évnegyedről szóló kimutatásból nem tudtam kivenni, hogy vájjon emelkedtek-e vagy csökkentek-e ezek a vámbevételek. Ezt csak abból a szempontból említem fel, hogy én csatlakozom azon t. képviselőtársaim felfogásához és követeléséhez, a kik azt kívánják, hogy a mi költségvetésünkbe a közösügyi kiadások és bevételek nem nettó, hanem bruttó tételekben állíttassanak be, mert így könynyebben fogjuk a vámbevételek tételeit is ellenőrizhetni. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy egy kényesebb térre, a véderő és a választójog kérdéseire térhessek át. (Halljuk ! Halljuk !) Egészen bizonyos, hogy a mai rendkívüli helyzetet az országban ez a két probléma idézte elő. A véderőkérdés mikénti megoldása és a választójog kérdése, bármiképen is ellenzik ezt egyesek, szoros kapcsolatban állnak egymással, de még ha nem is állanának szoros kapcsolatban, a kényszerhelyzet vissz arra bennünket, hogy a legszorosabb kapcsolatba hozzuk ezt a két kérdést egj'mással. (Helyeslés a, szélsőbaloldalon.) A mi magát a véderőt illeti, azt hiszem, bogy, ha a pénzügyminister ur, a mint épen az előbb emiitettem és felsoroltam, körülbelül 150 millióval fokozza az állami adó és egyéb jövedékek bevételeit, vagyis körülbelül 150 milliónyi ujabb teherrel sújtja a népet és pedig annak legalsóbb rétegeit, nouer.bcr 13-án, hétfőn. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor a véderőnek terhét abban az alakjában és azokkal a költségekkel, a mint azok prelimmálva vannak, az országra zúdítani nem lehet. És ezért meg vagyok győződve, hogy mi küzdelmünkkel és harczunkkal, a mely elsősorban arra irányul, hogy igenis, csináljuk meg a véderőreformot, nem foglalunk elvileg ellentétes állást a véderő méltányos és okszerű fejlesztésével szemben, de igenis, az országnak ilyen átmenetnélküli és ilyen nag3^mérvü, az ország gazdasági előkészítése nélkül való (Ugy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) megterheltetését olyan nemzeti veszedelemnek tartjuk, a melylyel szemben igenis kötelességünk a legvégső törvényes eszközök igénybevételével is a harezot felvenni és folytatni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak anyagi szempontokból vagyunkkénytelenek a véderő-javaslatok mai alajija, tartalma és terjedelme ellen állást foglalni; kötelességünk ez szocziális és katonai szakszempontokból is. (Élénk helyeslés a szélsőbalőldalon.) Midőn az igen t. minisier urak előterjesztették a véderőjavaslatokat, igen nagyra voltak vele, hogy milyen gyönj'örüen van megoldva a kétéves szolgálati idő kérdése. Engedelmet kérek, az urak kétéves szolgálatprogrammjával jöttek a nemzet elé, az uraknak tehát ehhez kell ragaszkodniuk itt is, odafenn is és elsősorban legalább a honvédségnél meg kell tartamok a két évet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem szabad a kétéves szolgálat programmjának megvalósítását azzal kezdeni, hogy a honvédségnél, a hol meg volt a kétéves szolgálat, azt részben felemelik háromévesre. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez, azt hiszem, conditio sine qua non, a mely nélkül ezt a reformot egyáltalában nem lehet behozni. Egry Béla : A kétéves szolgálat mellett is mindig megverték az osztrákokat! Gr. Batthyány Tivadar: A közös hadseregnél az a bizonyos kétéves szolgálat részben a hároméves szolgálattal egyenlő. Ennek a megoldásnak, hogy t. i. a második évi szolgálat állományának egyharmada egy további harmadik évre is visszatartassék, tudomásom szerint csak egy lelkes és meggyőződésteljes hive volt : Schönaich volt hadügyminister. Merem állítani, hogy Schönaich távozása óta nincs az osztrák és magy T ar monarchia két államában vezető katonai állásban levő és gondolkodni tudó személyiség, a ki ezt a megoldást a fegyelem és a katonai érdekek szempontjából helyesnek ismerné, (ügy van! ügy van! a szélsőbalőldalon.) Engedelmet kérek, a mint már százszor és százszor elmondottuk, utóvégre is egy altiszti kart ugy hozni létre és biztosítani a hadseregnek nem lehet, hogy azt mondjuk annak a legénynek, hogy ha jól viselted magad, altiszt leszész és a jó magaviseletedet azzal honorálom, hogy akkor, a midőn tudom, hogy várva-várod azt a pillanatot, a mikor levétheted magadról az u. n. »császár kabátját*, téged jutalmul egy további esztendeig bentartalak. (ügy van! a sz'lsíhcloldilon.)
