Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-287

%•$. országos ülés Mi Ez egy olyan kérdés, a melyet elintézettnek • tekinthetünk abban az értelemben, hogy senki ezt jutalomnak nem fogja venni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon ; felkiáltások : Büntetésnek !) hanem egy súlyos tehernek és büntetésnek. Ezért emberi dolog, hogy az a legintelligensebb, az a legjobb magaviseletű katona is igyekezni fog legalább annyi hibát elkövetni, nehogy valahogy kitüntetéskép a harmadik esztendőre bentartsák. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De van ennek egy egészen más és ugyancsak súlyos oldala, nevezetesen azok a rettenetes visszaélések, a melyek e téren elkövethetők. Nem akarok senkit sem sérteni, még a hadsereg őrmestereit sem, de azt is tudom, hogy szegény emberek, és igy az emberi gyarlóság őket is utóiérheti, a kísértéseknek pedig e rendszer mellett ajtót és ablakot nyitunk fel. Mert hogyha az a jómódú ember elmegy oda az ezredhez és azt mondja, hogy szeretném hazahozni két év után a fiamat és megcsengeti egy kicsit az aranyakat a csebében, akkor, bár igen sokan lesznek, a kik ennek ellentállanak, de esküdjön meg valaki, hogy nem lesznek-e többen olyanok, a kik nem állanak ellent, a kik az arany csengése, csábitása előtt meghajolnak és ezzel beviszik a korrupeziót a hadseregbe, a mitől pedig nekünk mindannyiunknak, bármi legyen is a felfogásunk a mai hadsereg szervezetéről, annak jóságáról, a hadsereget megóvni hazafias kötelességünk. (Helyeslés balfelől) A tény az, hogy beigérték a kétéves szolgálatot, azt tehát meg kell valósítani. De az is tény, hogy ma, pro hic et nunc, azonnal a kétéves szolgálatot a közös hadseregben keresztül nem vihetik, hanem kétségtelen, hogy itt egy átmeneti időre van szükség, a mely átmeneti idő alatt az altiszti problémát megoldják, miként megoldották Németországban, s csakis ezen átmeneti idő után lehet majd a kétéves szolgálatra áttérni, lehet majd a véderő végleges kifejlesztését megcsinálni. Ugy tudom, hogy Justh Gyula t. barátom tegnapi szabadkai beszédében erre ráutalt; ha tette, helyesen tette, mert hiszen minden téren a fokozatos, természetes egymásutánjában kell a kérdéseket felvetni. így kell eljárni a hadsereg terén is. Méltóztassék elsősorban az altiszti problémát megoldani, beállítani azon intézeteket, a melyek az altiszteket nevelni fogják, miként megtették ezt Németországban, s ha majd meglesz az a Stockja az altiszteknek, a mely a kétévi szolgálati időn belül a legénységet alaposan ki tudja képezni, akkor igenis csináljuk meg a véderő egész kifejlesztését, mert egy jó altiszti kar mellett a kétéves szolgálat tényleges keresztülvitelének nem lesz semmi akadálya. (Ugy van! balfelől.) De hogy ezt megtehessük, szükségünk van arra is, hogy gazdasági életünket egészen máskép szervezzük, szükségünk van bizonyos átmeneti időre, a mely alatt mi tervszerüleg kiépítjük gazdasági életünket minden téren. Ennek a kiépítésnek egyik legfőbb fundamentuma az önállóság, de van még egy sorozata egész más intézkedéseknovember Í3-án, hélfőn, Í75 nek is, a melyeket ha tervszerüleg viszünk keresztül, eljutunk odáig, hogy az országot anyagilag megerősítjük, s akkor, ezeii átmeneti idő után, bőkezűbben áldozhatunk a hadsereg fejlesztésének. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.j A hadsereg kérdésében ott van a két perrendtartási törvényjavaslat. A honvédségi ellen nekem nincs kifogásom. Kész vagyok azt bármikor elfogadni. De a legnagyobb kifogásom van a közös véderő, a közös hadsereg részére megalkotott perrend ellen. B. Podmaniczky Endre: A költségvetést mégsem fogadják el! Gr. Batthyány Tivadar: Nem a költségvetésről, hanem a közös hadsereg katonai büntető perrendtartásáról szólok most s dacára annak, hogy elismerem, hogy e törvényjavaslat a maga humanitárius és a modern jogi felfogásnak megfelelő intézményeivel igen kecsegtető és hogy igen sok tekintetben kívánatos, hogy életbelépjen . . . Darvai Fülöp : Szinte elengedhetetlen ! Gr. Batthyány Tivadar: Igen, hogy a humanitárius részek életbelépjenek, . .. Lovászy Márton : A német szolgálati nyelvet, nem iktatjuk törvénybe ! (Mozgás jobbfelöl.) Gr. Batthyány Tivadar.: ...de ahhoz, a mi a 80. §. 2—7. és 9—11. pontjaiban van, hogy a magyar Corpus Jurisba be vigyük a német szolgálati nyelv törvényesitését, hozzá nem járulok, (Élénk helyeslés a baloldalon.) inkább megbuktatom az egész javaslatot előnyeivel, inkább alkalmat adok • arra, hogy más módon rendezzék ezt, semhogy a magyar törvénykönyvbe a német szolgálati nyelv otthont kapjon. (Helyeslés balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Egry Béla: Inkább tűrjük ezt a mostani állapotot, de nem törvényesiti ük. Sümegi Vilmos: Nem lehet törvényesíteni az idegen nyelvet. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház ! Ezekben a tőlem telhető rövidséggel utaltam azokra a főbb momentumokra, a melyek nézetem szerint a véderő-probléma megoldásánál figyelembeveendő. Keresztülvinni a honvédségnél, az egész vonalon és megtartani a kétéves szolgálati időt, a közös hadseregnél megcsinálni az előfeltételét az altiszti kérdés kellő előkészítése mellett és csak azután csinálni meg bizonyos provizórikus intézkedés közbevetésével a végleges véderőtörvényt, azután építeni ki ezt abban az arányban és mértékben, a melyben időközben sikerül az ország gazdasági életét annyira kifejleszteni, hogy nagyobb és súlyosabb terhek, súlyosabb mulasztások nélkül más téren a véderő költségeit elviselhetjük, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a míg ugy áll a dolog, hogyj bármiként állítsa is be egyébként a maga végtelen ügyességével a t. pénzügyminister ur a véderő költségeit, — a tény az, hogy körülbeiül annyival, a mennyivel felemeli a t. kormány a különböző egyenes és fogyasztási adók, vasúti tarifák révén az állam polgárainak