Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-287
%87. országos ülés 1911 november 13-án, hétfőn. 173 jára vonatkozó javaslatát minél előbb szíveskedjék beterjeszteni. Legutóbb ugy t. barátom az előadó ur, itteni és bizottsági felszólalásából, mint a többségi pártok sajtójából is általános dicshimnuszokat hallok zengeni, hogy ime, milyen bőkezűen gondoskodik az igen t. minister ur, a jövő évi költségelőirányzatban 123 millió a több-bevétel, ugyanannyi a több-kiadás, óriási tehát a haladás e téren, és az igen t. minister urat minden oldalról ezen óriási sikerei folytán melegen üdvözlik. Hát, t. képviselőház, vagy áll az, a mit méltóztatnak állítani, hogy t. i. e munkapárti rövid éra alatt olyan roppantul fellendítette a t. kormány az állam pénzügyi helyzetét, — bólintgasson csak t. barátom, majd meg fogom magyarázni mindjárt, hogy hogyan került elő e fényes gazdasági fellendülés, — vagy nem áll, de a tény mindenesetre az, hogy nagy bevételi jövedelmek vannak, ezeket mutatja ki a minister ur, és a mint mindjárt ki fogom mutatni, a minister ur e bevételek terén természetesen sokkal kevesebbet, mutat ki, mint a mennyi bevétel tényleg lesz. Megtörtént a bevételek fokozása, egy kedvező bevételi többlet előtt állunk, tehát most arra kell néznünk, hogy ezen több-bevételek hogyan legyenek elosztva és felhasználva. Én nagyon kérem az urakat, hogy ezt a nagy dicsekvést és jubilálást csökkentsék, mert különben a hadsereg vezetősége, a mely amúgy is a maga igényeiben minden, csak nem szerény, újból gusztust, fog kapni arra, hogy az igényeket a magyar állam és a magyar adófizető polgársággal szemben még tovább is fokozza. Ha tehát, t. képviselőház, megvannak ezek a jövedelmek, ezeket jól kell felhasználni, gazdasági, kulturális és szocziális czéljaink előmozdítására. '(Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A szocziális problémák között ott áll az állam, mint munkaadó a maga háromszáz és annyi ezer alkalmazottaival szemben; mondhatom, ezek a kisebbek nyomorognak, igen sokan éheznek, fülöntúlig el vannak adósodva, ezeken alaposan, mélyrehatóan egy állandó drágasági és családi pótlékkal segíteni kell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Visszatérve most már az annyit dicsért bevételekre, látom, t. képviselőház, hogy a jövő évi állami költségvetés bevételi rovatai közül, — eltekintve azon bevételektől, a melyeket kölcsön utján fog szerezni a ministerelnök ur és a melyek természetesen más jelleggel birnak, — a következő bevételeket kell kiemelnem.- az egyik az egyenes adók és a földtehermentesitési pótléknál előálló 8,240.000, a második pedig 20,090.000 kor. a fogyasztási és italadóknál. Azután a dohányjövedéknél 20 millión felül és az államvasutaknál 55 millióra menő többbevételt praeliminál a t. minister ur. Hát, t. képviselőház, a bevételeknek ezen nagyobb tételei, magában véve ez a négy tétel, a mit felolvastam, a minister ur praelimináréja szerint 103,610.000 korona több-jövedelmet adna. Ha e többjövedelmek ujabb gazdasági exisztencziák beállításának a jövedelmét, adózását képeznék, ha itt az uj gyári vállalatoknak, az uj pénzintézeteknek egész sorozata állott volna elő, a melyeknek jövedelmei, mint uj adótételek állíttatnának be a költségvetésbe, akkor hozsannát zengeni lenne okunk, mert akkor e többjövedelmek azt bizonyítanák, hogy tényleg az állam gazdasági élete fellendült, több adóalanyt kaptunk, uj adóalanyt és ezen többletek nem a régiek megterheltetésével, hanem aj adóalanyok beállításával érettek el. A tény azonban nem. így áll, mert mindezek a jövedelmek — eltekintve az egyenes adóknak valami kevés pluszától — egyszerűen ugy állottak elő, hogy a mai adófizető jiolgárokat és j^edig sajnos, a kisebbeket nagyobb mérvben mint a nagyobbakat, ujabb adóterhekkel sújtják. (Ugy van! balfelöl.) Ha tehát az én igen t. barátom, Farkas Pál, annyira örvendett annak, hogy olyan nagy mérvben fokozódtak az állam bevételei, ... Farkas Pál: Örülök! Gróf Batthyány Tivadar: . . . akkor ő, mint kiváló szocziálpolitikus, ne Örüljön ennek, hanem velem együtt bánkódjék és sajnálja, hogy olyan állapotokat teremtett a t. kormány, különösen a véderő óriási költségeivel, hogy kénytelen volt egy éven belül adókban és fogyasztási illetékekben — dohányban, szállítási tarifákban stb. — 103 millióval nagyobb bevételeket preliminálni. Pedig még megállapíthatjuk azt is, hogy ez a bevételi többlet nem is 103 milliót, hanem tetemesen nagyobb összeget involvál, mert hiszen olyan pénzügyminister, a ki az egész várható több bevételt preliminálná, józanul el sem képzelhető s valójában 140—150 millió az, a mit a szegény magyar népből dohányban, szivarban, italban, vasúti fuvarokban stb., stb., vagyis az összes használati czikkek megdrágítása utján kivasalnak. Engedelmet kérek, de ez sem szocziális, sem nemzetgazdasági szempontból nem előnyös,. . . Holló Lajos: Ugy van! Immorális! Gr. Batthyány Tivadar: ... hanem igen sajnálatos, mert hátrányos. Sümegi Vilmos: És épen a legszegényebb embereket terhelik meg! Gr. Batthyány Tivadar: Én tehát — bármennyire tiszteljem is, a mint hogy tisztelem a jDénzügyminister ur nagy egyéni tulajdonait, kiváló jaénzügyi tehetségeit — abban a konczertben, a mely itt a minister urnak tapsol azért, hogy 103 millióval sikerült neki az állam bevételeit fokozni, a tapsolók sorába még sem léphetek. T. képviselőház! A véderőjavaslatok tárgyalása során igen sokszor találkoztunk azzal a beállítással, hogy a véderőkiadások egy része nem terheli az országot direkte, mert hiszen a
