Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-286

148 286. országos ülés 1911 november 11-én, szombaton. szerű néji megérti, hogy mi az a száz miUió korona és meg vagyok róla győződve, hogyha a szónok oda állana és azt mondaná, hogy a hadsereg ki­adásait többel akarjuk növelni évente, mint a mennyit Magyarország összes földadója kitesz, akkor az az egyszerű néf> egészen máskép gon­dolkoznék e horribilis summáról, mint ma, a mikor meg sem érti, hogy tulaj donképen milyen összegről van szó. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Azzal tisztában van, hogy ezt az összeget akár igy, akár ugy meg kell fizetnie, csak az ösz­szeg nagyságával nincs tisztában és azzal, hogy ezt az összeget az államháztartás nem birja el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szó volt arról is t. képviselőház, hogy mit a hadseregre költünk, az tulaj donképen hasznos befektetés, mert az ipar is részesedik belőle, egyes városokban költik el ezt az összeget stb. Erre én csak azt mondom, hogy mennyivel czélszerübb és hasz­nosabb lenne ezeket az összegeket produktív dol­gokra forditani, mint improduktivekre. Ott van pl. a vasút, a melynek úgyszólván ma már teljesítő­képessége sincsen, mert nem vagyunk képesek abba annyi összeget befektetni, hogy a teljesítő­képességét fokozzuk. Tessék kimenni az országba és megkérdezni a kereskedelmi köröket, hogy hogy áll ez az ügy. Meglehet, hogy talán beismerik, hogy teljesítőképesség tekintetében sohasem kö­veteltek annyit a vasúttól, mint ma, de viszont mondani fogják azt is, hogy a vasút oly rosszul még sohasem funkczionált, mint ez idő szerint. Kovácsi Kálmán: Ezer meg ezer méter­mázsa búza romlik el ! Kovács Gyula: Nem vagyunk képesek a vasutba semmit sem befektetni, pedig ez j>roduktiv befektetés lenne, mert a viteldijak révén ez bőven megtérülne és e mellett támogathatnék az ipart és kereskedelmet. Itt van pl. a felszerelési dolgok között a telefon, a melynél minden interurbán vonal kifizeti magát, de itt sem vagyunk képesek befek­tetéseket eszközölni, mert a pénzügyminister ur becsukja az államkasszát, azt mondja, hogy nincsen pénz és ha ilyen követeléssel jövünk, azt feleli reá, hogy megbillen az államháztartás egyen­súlya. Ezzel szemben azután érthetetlen, hogy a mikor ilyen horribilis követeléssel jönnek katonai czélokra, akkor egyszerre rózsás lesz az állam pénzügyi helyzete és még többre is telik, mint a mennyit követelnek. (Igaz ! Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Mindebben megerősített engem az előadó urnak tegnapi beszéde, a melyet a költségvetés előterjesz­tése alkalmával mondott, és a mikor kifejtette, hogy az államháztartás egyensúlyára annyira vigyázni kell, hogy annál minden fillér is szerepet játszhatók, mert az államháztartás egyensúlyát, az állam hitelét még az is könnyen megingathatja. Rendkívül fontos dolog ez ott, a hol a nemzet kulturális szükségleteit kell kielégiteni, de a katonai kérdéseknél az államhitel egyszerre mellékes lesz ; ott lehet száz és száz milliókat kérni, a pénz, a fedezet megvan, szerintem azonban csak azért, mert felülről ezt igy kívánják. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek a javaslatnak a sérelmeit, t. képviselő­ház, az előttem szólók már.mind felsorolták. Én csak röviden összegezni akarom azokat. A 4. §-ban ugyanis, a hol arról van szó, hogy a honvédelmi minister, illetőleg a honvédség főparancsnoka köteles a honvédség létszámáról, felszereléséről, elhelyezéséről, katonai kiképzéséről és fegyelmi magatartásáról a hadügyministernek folytonos tudomást nyújtani. Ez a törvényben kimondva, ujabb sérelmet jelent, a mennyiben a honvédséget úgyszólván a közös hadügyministernek rendeli alá. Mindig hivatkozunk arra, hogy a honvédség tulajdonképpen, az, a melynek a magyar hadsereg magvát kell képeznie és íme, most ezt a hadsereget is a közös hadügyministernek rendeljük alá. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Az 5. §., a mely a közös hadseregnek a pót­tartalékáról beszél, tulaj donképen uj sérelmet nem tartalmaz, azonban felújítja azt a régi sérel­met, hogy az 1888-iki törvények alapján a pót­tartalékosokat akkor, a mikor az ujonezok meg­ajánlva nincsenek, be lehessen hivni tényleges szolgálatra. Ezt a felújított sérelmet a javaslat­ból kiküszöbölendőnek tartom. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Nagyon sérelmes a 7. §., a mely azt mondja, hogy azok a hadköteles korban álló egyének, a kik a tulaj donképeni hadiszolgálatokra ugyan nem, de az ezekkel kapcsolatos másnemű szolgá­latokra alkalmasok, mozgósítás esetében és hábo­rúban ily szolgálatokra alkalmazhatók. Eddig, szerintem, a véderőtörvényben ez nem volt benn. Hazai Samu honvédelmi minister: Szerinted! Kovács Gyula : Nem is tudom, kik azok a had­köteles korban álló egyének. Erre nézve a t. hon­védelmi minister úrtól kérek felvilágosítást, kér­dem, azt jelenti-e ez, hogy minden polgár, a ki a 42-ik életévét be nem töltötte, bármilyen hadi­szolgálatra mozgósítás esetén felhasználható ? Ezt nem hinném. Nem vagyok tisztában vele, hogy tulaj donképen mit jelent ez a paragrafus. Én azt gondolom, hogy a törvényt nagyobb pontossággal kellene megszerkeszteni, mint a jelen esetben, hogy t. i. azok az egyének, a kik tulaj donképeni hadi szolgálatokra ugyan nem, de más szolgála­tokra alkalmasak, mozgósítás esetén különböző szolgálatra berendelhetők. Hisz itt az sincsen megmondva, hogy milyen szolgálatokra ! Én tehát tisztelettel kérek a honvédelmi minister úrtól erre nézve felvilágosítást. A 13. §-ban is van egy ujabb sérelem, a meny­nyiben ez azt mondja, hogy az ujonczlétszám nagy­sága a jelen törvény életbeléptetésétől számított 12 év lejárta előtt kérdés tárgyát csak akkor képez­heti, ha Ö felsége az illető felelős kormánynak utján az ujonezlétszánmak emelését vagy leszállítását szükségesnek tartja. Az ujonczmegajánlás joga eddig mindig biz­tosítva volt. a nemzetnek. (Igaz I Ugy van / a

Next

/
Oldalképek
Tartalom