Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-282

%82. országos ülés 1911 Szmrecsányi György: Tendenczia van! Rakovszky István : És én azt hiszem, azon az oldalon és ezen az oldalon . . . Mártonffy Márton : Ezen nem, csak azon ! Rakovszky István : Engedje meg a t. képviselő ur, hogy én a saját fejemmel gondolkozzam és az ő bölcseségéből, legalább ez idő szerint, a midőn nincs is időm reá — ne kérjek. T. képviselőház ! Hogy ezek az ellentétek ki legyenek egyenlitve, hogy a parlamenti béke helyreálljon, Berzeviczy Albert t. elnök ur nagy fáradsággal, a melyért nagy elismerés illeti, járt el, sajnos, siker nélkül. Én csak csatlakozhatom mindazokhoz a dicséretekhez, a melyekkel az előttem szólt t. képviselő urak a ház előtt Berzeviczy Albert elnök urat elhalmozták. De ha én a dicséret, az elismerés közé egy kis kritikát is vegyitek, ne higyje a t. lemondó elnök ur, ne higyje a t. ház, hogy az ő érdemeiből én a legcsekélyebbet is le akarnám vonni, (Halljuk! Halljuk !) hanem ezzel is a helyzet tisztázásához akarok hozzájárulni. A t. elnök ur az ő lemondó levelében szavakat használt, melyeket a t. túloldal ugy magyarázott, hogy azok ezt az oldalt illették meg. (Ügy van ! jobbfelől.) Nem vitatkozom az urakkal; de mikor önök ezt konstatálták, volt abban a levélben egy kifejezés, mely az egész parlamenti szituációnak kiugró pontját képezi, és a mely az önök becses figyelmét elkerülte. (Halljuk I Halljuk!) Az igen t. elnök ur azt mondta, hog3^ő azt a magas állást, melyet a ház bizalmából elfoglalt, ugy akarta végig betölteni, hogy ott teljes függetlenséggel intézkedjék, pártatlanul, a pártok felett. Ez épen a mi beteg parlamentarizmusunknak egyik nagy baja, hogy ez a teljes függetlensége az elnöknek, az elnökségnek a magyar j>arlamentben nemcsak most, hanem a múltban is sohasem volt meg a többséggel szemben. (Zaj jobbfelől. Közbeszólás : a koaliczió alatt sem. Derültség a baloldalon,) T. képviselőház ! Az 1848 : IV. t.-cz. 8. §-a biztosítja az elnöknek azt, hogy őt az országgyűlés egész tartamára megválasztják. Mit akart ezzel a törvény kimondani ? Azt, hogy az a férfi, a ki az elnöki székben ül, menten a pártbefolyástól, (Helyeslés.) menten minden melléktekintettől, minden tekintet felett, függetlenül, egyesegyedül a magyar alkotmány védelmének szolgálatában álljon, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és kezelje a házszabályokat ugy, hogy ő áthatva azon nehéz kötelességtől, melyet az a magas állás ráruház — pártatlanságát mindenkivel, ugy az egyik, mint a másik oldallal szemben, egyenlően megvédje. (Helyeslés balfelöl.) Rosenberg Gyula: Ezt jó lesz leszögezni! Rakovszky István : Igen, Rosenberg t. képviselő ur, jó lesz leszegezni, és én nagyon örülni fogok, ha majd más alkalommal, a midőn olyasmi történik, a mit magától a képviselő ur nem fog szívesen leszögezni, itt lesz és ezt velünk meghiúsítani fogja. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) november 7-én, kedden. 111 T. képviselőház ! Készségesen elismerem, hogy nem örvendetes jelenségek játszódtak le az utolsó hónapokban a magyar parlamentben. (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) De én erre a mentséget is meg tudom adni. Nem akarom a vitát még ezzel is bővíteni, csak konstatálam ezt. De ha a t. elnök ur azt mondja, hogy ő hitében csalódott, hogy a parlament méltósága és az ország érdekében való munkaképességet itt biztosítva többé nem látja és ezért mondott le, hát akkor itt van az én kritikám, hogy azt mondom : itt hibázták el, (Ügy van I balfelől.) mert egy elnöknek, ki az elnöki székben ül, föléje kell emelkednie, nem szabad törődnie azzal, ha abban a pillanatban, mikor az ő legjobb és legtisztességesebb meggj'őződése szerint csalódik, a harczi csatákban résztvevők talán hamisan látják, talán hamisan Ítélik meg az ő ténykedését, az ő működését. (Helyeslés balfelől.) Legyen reánézve megnyugvás az, hogy ő mint ember nem tehetett másként, hogy akkor az volt az ő legjobb belátása, legjobb meggyőződése, legtisztességesebb szándéka. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy ilyen kritikus viszonyok között nehéz megmaradni az elnöki székben. Elismerem, nehéz elkerülni az esetleges tetszetős szemrehányásokat. De nézetem szerint még ezek ellenére sem szabad az elnöknek elhagynia helyét. Mert hiszen hol van neki garancziája arra nézve, hogyha ő elhagyja az elnöki széket, melyben pártatlanul, igazságosan, a házszabályok és a törvények megtartásával jól működött, valóban helyre is áll a parlamenti méltóságnak megfelelő állapot, a parlamenti munkaképesség, a melyet ő annyira óhajt ? (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy parlamentet, melyben az ellentétek ennyire ki vannak élesítve, oda dobni a harezok zajába, hivatott vezér nélkül: czélszerü nem lehet, helyes nem lehet, (ügy van.

1 a bal- és a szélsőbal oldalon.) Az elnöknek meg kell emlékeznie arról is, hogy vannak a magyar parlamentarizmus történetében pillanatok, midőn az alkotmány biztonsága (az elnöki szék felé mutatva) azon az emberen fordul meg. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőhaloldalon.) T. képviselőház ! Még a látszatát is el akarom kerülni annak, mintha ezt a vitát nyújtani akarnám. Nem ismétlem azokat, a miket az előttem felszólalt t. szónok urak mondottak, mikor előadták, hogy mi igenis meg akartuk kötni a békét, meg akartuk adni a lehetőségét annak, hogy egy olyan treuga Dei-féle keletkezzék, a mely alatt időt nyerünk az ellentétek tompítására, az ellentétek kiegyenlítésére, nem pedig kiélesitésére. Nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon és a középen.) És ha önök jogezimet vélnek találni aaa nézve, hogy azért, mert itt obstrukezió folyt, keresztülgázolva a házszabályokon, erőszakkal, furfanggal, félremagyarázásokkal. . . (Ellenmondások a, jobboldalon.) Nagyon örülök, hü, I csalódni fogok ...