Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-236

2ä6. országos ülés 1911 sz Miután t. képviselőház, itt egyetlenegy olyan pilótajelölt vag}^ pilóta nincs, a kinek meg volna a megfelelő anyagi létfeltétele, azért nem tud boldogulni egy sem és azért kénytelen mindegyik épugy, mint a mi neves és az ország határain tul is jól ismert aviatikusunk, Székely Mihály, beállani az Österreichisch-Ungarischer Autoplan-Werke szolgálatába és aránylag csekély kis havi fizetésért rozoga gépen — mert mint magyar ember jót nem kap — rossz motorral csinálni meg azokat a bravúros repüléseket, a melyekkel általános feltűnést, általános lelkesedést és általános elismerést kelt. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Minden magyarember csak örömmel és büszkeséggel tekinthet reá és minden magyar embernek éreznie kell, hogy itt még nagy mulasztásokat kell j>ótolni. Kétszeresen kell megbecsülnünk e fiatalembert, a ki a Bécsújhelytől Budapestig való röpülést azon a gépen teszi meg, a melylyel az ő mestere, Pischof, a múlt évi becs—budapesti repülőversenyen részt vett, de alig fél utón lemaradt, mert gépe és motora összetört és annyira megrongálódott, hogy alig lehetett használható állapotba helyezni. És ezen a rozoga gépen, egy régi, ócska motorral képes ez a fiatalember ilyen eredményeket elérni. Minden szakember azt mondja, hogy valóságos istenkísértés, a mikor ő ezzel a motorral felszáll. Pedig gondoljuk meg, hogy milyen gyönyörű eredményeket érhetne el, ha neki minden tekintetben megfelelő, modern gép állana rendelkezésére. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ott van a másik pilóta : Lányi m. kir. honvédhadnagy, a ki ugyancsak szakértők állítása szerint hasonlóan ilyen borzalmas állapotban lévő géppel repült át a Balatonon és több, 10.000 főnyi közönség rajongó lelkesedése és ünneplése mellett szállt le a sikerült repülés után. Azt hiszem, a magyar társadalom és a magyar kormány, de mi mindannyian is igen nagy kötelességmulasztást követnénk el, hogyha egy magyar pilótaiskolának a felállítását és azt, hogy Székely Mihálynak a módot megadjuk arra, hogy egy modern repülőgépet tudjon beszerezni, elmulasztanék. (Helyeslés.) Én nem mint politikus szólok t. képviselőtársaimhoz most politikusokhoz, nem mint pártember a pártemberekhez, hanem mint magyar ember magyar emberekhez és felhívom figyelmüket arra, hogy itt egy nemzeti ügynek a támogatásáról van szó. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, egyet méltóztatnak velem érteni abban, hogy annak a társadalmi akcziónak, a melyet csak e napokban kezdeményezett, Fröhlich János indítványára a budapesti rendőrségi tudósítók szindikátusa innen e házból, (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az ország első testületéből kell megadni az impulzust a magyar közönség előtt arra, hogy itt igenis kell tenni valamit és meg kell adni a lehetőséget, hogy e. czélt végre elérhessük. Tegyük lehetővé Székely Mihálynak, hogy egy megfelelő repülőgép segélyével részt vehessen ä nemzetek nagy versenyében epiémber 2-án, szombaton. 51 és ott megfelelő helyet foglaljon el, hiszen ez által nemcsak magának, de azokban az előttünk ismeretlen régiókban a magyar névnek is hirt és dicsőséget szerez. (Ugy van!) T. képviselőház ! Én konkrét inditványt nem kívánok tenni; hogy napi dijainkat ajánljuk fel. De appellálok t. képviselőtársaim hazafiságára, áldozatkészségére és kérem, hogy a gyűjtésre vonatkozólag itt a magunk kebelében tegyük meg a kezdő lépéseket és mutassunk példát az országnak, hogyan kell egy igazi nemzeti ügyet támogatni. (Helyeslés.) Épen azért, mert bizom abban, hogy az igen t. kormány is csatlakozni fog az általam előadott kérésekhez és mindent elfog követni azon ügy előmozclitása érdekében, a melyet bátor voltam nagy vonásokban ismertetni. Tisztelettel kérdem a ministerelnök urat, hajlandó-e ugy ő, mint a m. kir. kormány a magyar aeronautikát és aviatikusokat a megfelelő támogatásban részesiteni ? (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök : T. képviselőtársam interpellácziójára rögtön kívánok válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyban teljesenegyetértek fejtegetéseivel és elsősorban sajnálattal konstatálom magam is, hogy társadalmunk még sokszor rászorul arra, hogy a kormány és az állam segítségét vegye igénybe. Ez a sajnálatos körülmény, a mint t. képviselőtársam említette, ennél az alkalomnál is felmerült. De annál inkább örülök annak, hogy mégis egy olyan téren, a mely egészen uj perspektívát nyitott a modern technika körében, az aviatika terén is nálunk, jóllehet a társadalom támogatása igen fogyatékos volt, az illetőkben mégis volt annyi energia, hogy már is annyit tudnak felmutatni, a mint erre t. képviselőtársam most utalt. Ez nekünk nemcsak örömünkre szolgál, de alkalmas arra is, hogy a művelt világ figyelmét is felkeltse. (Ugy van!) Ez mutatja, hogy mit tud kifejteni a kellő energia a társadalom és az állam segítsége nélkül is. (Helyeslés.) De miután az ügy ilyen helyzetbe jutott, természetes, hogy a társadalomnak ez nemcsak figyelmét, de rokonszenvét is felhívja. (Helyeslés.) De kötelességévé teszi az államnak is, hogy ezt a most már sikerrel vitt ügyet a maga részéről is támogassa. Én tehát kijelentem, hogy nemcsak az alakulandó szervezetnek alapszabályait mentői előbb jóváhagyom, de a Magyar Aeroklubot erkölcsileg, társadalmi téren is támogatom, (Helyeslés.) hogy annak sikere biztosítva legyen, hogy a klubnak mentői több tagja legyen, hogy így az meg tudjon felelni kitűzött czéljának. Ezen kívül tovább fogok haladni boldogult Hieronymi Károly példáján, a ki akkor is már szivesen támogatta az aviatikát. A kormány tehát a maga részéről is meg fog tenni mindent, a mi ezt az ügyet előre viheti ; ilyen a pilóta-iskola támogatása, esetleges dijak kitűzése stb. Mindez 7*