Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-236

48 236. országos ülés 19ÍÍ steplember 2-án, szombaton, néptömeg felett végezte marő /ereit, s ez által nemcsak honfitársaiban, hanem az itt élő románokban is nagy lelkesedést keltett és a mi szempontunkból bizony nem nagyon éjräletes példáját mutatva be annak, hogy nálunk ezen a téren az áldozatkészség teljes hiánya tapasztalható. Sümegi Vilmos: Székelynek nem adott a császár semmit! (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Rosenberg Gyula : Sümeginek adunk repülőgépet ! (Élénk derültség a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalóldákm.) Elnök : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: Nézzük már most, t. ház, hogy nálunk, Magyarországon e téren eddig mi történt. Nálunk is vannak az aviatikának lelkes hivei; vannak férfiak, a kik eddig sem kiméltek fáradságot és költséget, hogy Magyarország is érhessen el e téren valamelyes eredményt. És hogy most sincs meg még a megkívánható eredmény, annak bizony nem ezek voltak az okai, hanem oka elsősorban az a megmagyarázhatatlan közöny, a mely az aviatika iránt a magyar társadalomban eddig mutatkozott. Mig külföldön a közönség, a kormány, az államférfiak, az uralkodó családok vállvetve igyekeznek az áldozatokat meghozni, addig nálunk egyik téren sem tapasztalunk semmit. Igaz, hogy ennek azt hiszem, a mi specziális társadalmi viszonyainkban van a magyarázata, és pedig abban, hogy nálunk a társadalom minden mozgalom irányítását fölülről várja, és minden olyan mozgalom, a mely nem fölülről indul meg és ez alatt nemcsak a kormányzatot, hanem a társadalmi vezető köröket is értem, minden a mi nem fölülről érkezik, a mi nem fölülről kapja meg .az impulzust, az előre halvaszületett eszme lesz. Az aviatika irányítása, fejlesztése és ellenőrzése minden országban az aeroklubok hatáskörébe tartozik. Lelkes sportférfiak, az aviatika lelkes barátai nálunk is megalakították az aeroklubot és dicséretére legyen mondva, alig néhány hónapi fönnállása után a magyar aeroklub olyan működést fejtett ki, hogy a többi államok areroklubjai ilyen rövid fennállás után még csak megközelítő eredményeket sem mutattak föl. Először megszerezte a rákosi repülőteret, azt fölszerelte, berendezte, jelenleg 10 hangár van ott, telefon, vízvezeték stb. és a mi a fő, mindezeket ingyen bocsátja a kísérletezők rendelkezésére. (Helyeslés.) Pár hónappal azután, hogy megalakult, rendezte az első nagy nemzetközi aviatikai versenyt Budapesten ; 500.000 K volt a kitűzött dijak összege, s hogy a mérleg veszteséggel záródott, az már nem az aeroklub hibája, hanem ennek az oka abban rejlik, hogy a mikor az aeroklub a legnagyobb szakértelemmel mindent előkészített, kivitte, hogy az egész világ összes neves pilótái itt összejöttek a nagy díjért pályázni, tátongó ürességű tribünök előtt folytak le a versenyek. Az aeroklub teljesen magára volt hagyatva. Igaz, hogy a főváros nagyobb összeget helyezett kilátásba és a mikor szükség volt rá, utalványozta is, és a kereskedelmi kormány részéről a versenyekre felutazó közönség utazási kedvezményekben részesült, de mindez nem volt elég ahhoz, még távolról sem, hogy az érdeklődést országszerte, de még csak a budapesti publikum között is fölkeltse. Szluha Pál: Nem volt bookmaker ! Szmrecsányi György: Én azt hiszem, hogy mindjárt meg fogjuk érteni ezt a közönyt és részvétlenséget, ha összehasonlítjuk e verseny szczeneriáját és lefolyását a külföldön rendezett hasonló versenyekkel. Külföldön, ha ilyen nagy aviatikai versenyt rendeznek, tudjuk a hírlapokból, sőt magam is részt vettem benne, talán többen t. képviselőtársaim közül is személyesen tapasztalták, hogy a külföldön egy ilyen nagy aviatikus verseny valóságos nemzeti ünnepszámba megy. A megnyitáson fényes kísérettel és nagy czeremóniák közt megjelenik az államfő, környezve a kormánytól, megjelennek a kamarák, az illető városok vezetői, megjelenik minden valamire való társadalmi egyesület, hetekkel előbb publikálják, hogy ezek a tényezők mind résztvesznek vállvetve a rendezés munkájában. Nálunk pedig mit láttunk ? Azt láttuk, hogy a mi vezető férfiainkat legfeljebb a kíváncsi közönség sorai között itt-ott tudtuk csak felfedezni. Ezzel szemben utalok a franczia példára. A franczia köztársasági elnök ur kötelességének tartotta a reimsirepülőversenyekerj, továbbá a párisi repülő versenyeken egész suitejével, egész kormányával, a kamarának mindkét házával résztvenni. És az ismételt megjelenésben a kormány férfiait még olyan rettenetes katasztrófa sem akadályozta meg, mint a milyen volt az Issj' de Moulineaux-i repülőtéren bekövetkezett katasztrófa. Az Issy de Moulineaux-i katasztrófa után, a mikor az egyik minister halálos balesetet szenvedett, a másik pedig súlyosan megsebesült, az ötödik napon már megint ott láttuk a kormány tagjait, a kik nem engedték magukat visszarettenteni azért, hogy jó példát mutassanak a franczia közönségnek, mert tudták, hogyha ők elmaradnak onnan, az érdeklődés és általában a lelkesedés az aviatika iránt lohadóban lesz. A magyar Aero-Klub rendezte ezenkívül a becs—budapesti távrepülést. Itt is egy nem várt kedvezőtlen eredményt értek el, ha nem tévedek, ugyanezen okokból. Már pedig — s azt hiszem, ebben az igen t. ministerelnök ur nekem igazat fog adni -- egy ország aviatikáját kizárólag csakis az Aero-Klub irányithatja, és pedig olyan Aero- , Klub, a melyet megfelelőeg támogatnak erkölcsileg és anyagilag. A magyar Aero-Klubnak, mint egyáltalában a többi külföldi Aero-Kluboknak is, hivatása és czélja az, hogy először egy pilóta-iskolát létesítsen, a hol a pilóták lehetőleg ingyen képeztetnek ki, mert hiszen ezen ambicziózus fiatalembereknek túlnyomó része szegény ember ; czélja továbbá a Klubnak, hogy dijakat, segélyeket és stipendiumokat adj on; s végül a Klubnak hivatása, hogy a nemzetközi relácziókban Magyarországot megfelelőleg képviselje. Az