Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-235

235. országos ülés 19il szeptember í-én, pénteken. 39 ha vagyont tud szerezni, nem hozza ide, hogy betöltse az osztrák zsákba. (Derültség a jobboldalon. Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : Igaz ! Nem lehet nevetni ezen. Nadányi Gyula : Ezek ott maradnak, kiviszik családjukat, ezek elvesztek Magyarországra nézve, és nekik hazájuk egy elsülyedt világrész lesz, melyet soha többé látni nem akarnak. Gr. Pongrácz János: Valóságban nem ugy van ! Hazajönnek ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Nadányi Gyula: A szegénységgel jár majd a szülések számának csökkenése is, mert a házassági kedv a szegények közt nagyon kevés, csökken, és a szülések száma is csökkenni fog. És most előtérbe lép Deák Ferencznek, — hogy én is hivatkozzam Deák Ferenczre, nem mindig a túloldal, — az a mondása, a melyet 1866-ban mondott Ö felségének, hogy Magyarországon az anyák egy évben csak egyszer szülnek, (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Itt pedig a hires osztrák taktika sem tud egyebet produkálni nagy bölcsességével. Vermes Zoltán : Ez a beszédnek a fénypontja ! (Zaj.) Kállay Tamás: Micsoda szülési fájdalmak ! (Derültség jóbbfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak ! Nadányi Gyula: Az ilyen kétéves szolgálat rontja a szellemet, végveszedelembe viszi a hadsereget és a dinasztiát is. (Ugy van I balfelől.) így nagyhatalmat megteremteni nem lehet, de elvesziteni igen. Tóth János képviselőtársam a nagyhatalmi állást fixa ideának mondja, mely lehet egyesek érdeke, egyesek óhajtása, de a magyar nemzeté soha, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mert a magyar nemzetnek ez sem vágya, sem érdeke. Már gróf Tisza István t. képviselőtársam szerint mi nagyhatalom vagyunk. Az én nézetem az, hogy a mi nagyhatalmi létünk valóban csak fixa idea. Mert lehet-e nagyhatalom egy olyan ország, a hol évtizedeken át nem képesek sem alkotmányos, sem alkotmányellenes módon a közös hadsereg czéljaira az ujonezokat és a szükséges pénzt megszerezni ? Lehet-e nagyhatalom az olyan állam, a hol a közös hadsereg elleni gyűlölet oly mély gyökeret vert a nép lelkébe . . . (Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) hisz a nép fia, a ki ott szolgál a hadseregben, ennek szellemében mindent lát, csak magyart nem. (Élénk lielyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Élénk mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Elnök (csenget) : T. képviselő ur, kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a közös hadsereg magyarországi intézmény is, és ez intézmény ellen gyűlöletet hirdetni itt az országgyűlésen nem szabad. (Helyeslés jóbbfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csak tényt konstatál.) Sümegi Vilmos: Báró Solymossy is ott hagyta! Jakabffy Elemér: Sokan főbe lövik magukat, ha nem sorozzák be a közös hadseregbe ! (Zaj.) Nadányi Gyula: Tisztelettel tudomásul veszem az elnök ur figyelmeztetését, és csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én nem izgatok a hadsereg ellen, én magam is voltam katona, még pedig Tirolban, a hol szeretve tanultam meg becsülni az igazi katonai szellemet, de én csak az igazságot igyekeztem a magam fogalmai szerint vázolni. (Felkiáltások jóbbfelől: De az igazság nem ez!) Akkor a történelem téved. (Zaj.) Lehetetlen állapotnak tartom, hogy a nagyhatalmi állás abban csúcsosodjék ki, hogy legyen itt egy haderő, melynek vezetősége uralkodjék a felett a nemzet felett, melynek véréből táplálkozik. Hiszen ennek a hadseregnek egyformán kell védenie az osztrák érdekeket és a magyar érdekeket, mert ha csak az egyiket védi, nem viseltethetünk iránta bizalommal, nem kivánhatják tőlünk azt, hogy szeressük e hadsereget, melynek tulaj donképeni czélja az volna, hogy megvédje az ország függetlenségét. De vájjon van-e valaki a túloldalon, a ki azt állítja, hogy ez a hadsereg, a mi nemzeti függetlenségünknek támasza ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Védi-e ez a hadsereg faji jellegünket % Nem. Mindent üldöz, a mi magyar. Hisz csak tiz évvel ezelőtt történt, hogy a zászlónkra azt kiáltották, hogy le azzal a rongygyal. (Ugy van! a baloldalon.) Én tehát nem a hadsereg, de annak szelleme ellen beszélek. Igaz, hogy a miket elmondtam, közhelyek, elmondani kevesen szeretik, nehogy kizárják magukat a hatalomban való részesedésből. (Ugy van ! a baloldalon.) De álljon fel a túloldalon valaki, és a történelem lajtaiból czáfolja le azt, hogy nekünk nem jogosan fáj ez a kérdés. Rossz időket élünk. A hazafias érzelmek kifejezése bűn, mint ezt Antal Géza képviselőtársam is dokumentálta, midőn minket, a kik küzdünk, a kik elég vakmerők vagyunk hazánkat szeretni, nevetségessé tenni, lejáratni akar a bécsi politika. Nagyhatalom nem lehetünk azért sem, mert a nagyhatalom csak az ezeréves Magyarország romjain épülhetne fel, erre a czélra pedig ujonezot nem adunk, hanem adunk a honvédségnek, mert a honvédség szelleme legközelebb áll mihozzánk és a nyelve magyar. Ép ezért ajánlom a t. ház figyelmébe szerény javaslatomat, hogy ha lehet a kérdést ugy megoldani, hogy adjunk ujonezot a honvédségnek, adjunk pl. 12.500 helyett 20.000-et, akkor nyer 16.000 ujonezot az előirt 36.000-ből, mert máskülönben a közös hadsereg ujonezhoz nem juthat. A honvédség szellemét is istápolni kellene, nehogy oly tények adják elő magukat, mint a közelmúltban, midőn a magyar országgyűlést mint lázongó cselédséget a honvédséggel széjjelverték. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek az ügynek az ódiuma az akkori belügyministert Kristóffy József urat terheli (Felkiáltások jóbbfelől: Szövetségesük ! Nagy zaj a szélsőbaloldalon és felkiáltások : A maguké !) Jakabffy Elemér : Bokányi a kapocs !