Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-235

40 235. országos ülés 1911 szeptember 1-én, pénteken. Sümegi Vilmos: Hol ülnek a főispánjai ? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak ! Nadányi Gyula: Kristófly neve e ténye folytán bekerült a magyar történelembe, de nem annak dicső, hanem gyászos lapjaira. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Járhat Canosszát akármennyit, akár hamut is hinthet fejére, mondhatja azt, az én bűnöm, az én vétkem, de sem a jelen, sem a jövő abszolucziót, bűnbocsánatot ezért nem ad. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kristóffy József pár hét óta minden indokolás nélkül védekezik a lapokban és igyekszik elháritani magáról ezt a gyanút, mintha őt támadná valaki, mintha valami üldözés ellen védekeznék, pedig a mi üldözi, az az, a mi Nyirit a sirba vitte, az önvád. Miután ezt a gyanút magáról elháritani igyekszik, jó lenne ezt a kérdést tisztázni, honnan eredt ez az eszme, mert Fabricius nem saját akaratából, hanem felsőbb parancsra cselekedett. Tisztázni kellett volna ezt, nehogy a gyanú kiinduló pontját Bécsben keressük, ott, a hol azt sem keresni, sem megtalálni nem szeretnők. E tény folytán bizonyos ideig a honvédség iránti rokonszenv közömbössé vált, de miután mindnyájan tudjuk, hogy a katonaság csak felsőbb parancsra lépett közbe, ennélfogva (Felkiáltások jobbfdől: Megbocsátottak!) a honvédség iránti jóindulatot fenntartjuk és a honvédség fejlesztésére minden tőlünk telhető áldozatot meghozni készek vagyunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Antal Géza szerint a hadsereg kelléke a pénzes a véráldozat; ugyanezt jelezte gróf Tisza István is múlt beszédében, a mit most az idő rövidsége miatt felolvasni nem akarok. De van még egy harmadik kellék is, ez a kellő lelkesedés a nemzeti szellemért. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha meg méltóztatnak engedni, egy rövid példával szolgálok arra nézve, hogy mi az a nemzeti szellem. Midőn néhány évtized előtt szegény hazánkat minden oldalról megrohanta az ellenség, élén egy óriással, az osztrákkal, egy jajkiáltás töltötte be az országot, mely másnap harczi riadóvá változott. Lelkészeink a katedrákról hadi erényeket hirdettek, nem volt abban dogma, szent volt az csillagnak, keresztnek, leszaggatták tornyaikról a harangokat, megöntötték ágyúnak és elmentek a fegyvertelen néppel oda, a hol »drága dicsőség az olcsó halál«. A nemzetóriás százezernyi karját kitárva, büszkén kiáltotta az ellenségnek: mérjük össze erőinket, összemérték diadalmasan. Ekkor jött a másik óriás. 240.000 ember ereszkedett le a Kárpátok bérczein . . • (Derültség jobbfdől. Nagy .zaj balfdől.) Ábrahám Dezső: Ez a nevető turnus ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: ügy látszik, csípnek a rákok benneteket. (FdkiáUások jobbfdől: Harcsa!) Csiizy Pál: Mi van a harcsával ? Megakadt a szálka ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, hogy hallgassák meg csendben a szónokot. Nadányi Gyula: Akkor 240.000 ember ereszkedett le a Kárpátokon. Ezekkel is megküzdöttünk dicsőséggel, diadalmasan. Utoljára nekünk kellett lefeküdnünk Világosnál, hogy rágázolhassanak összetört, vérző testünkre. Ekkor jött Haynau a bitóval és nekünk megmaradt a Bécsből küldött fátyol. Ha ennek a lelkesedésnek, a mely itt volt, esak egy atomjával rendelkezik a mi hadseregünk, azóta mi nagyhatalom vagyunk. Ezer örömmel, jó szivvel áldozunk minden eUenmondás nélkül mindent egy ilyen hadseregnek, a melybe a nemzeti szellem, a nemzet iránti ragaszkodás és az a tudat, hogy miért harczol, bele van oltva. (Ugy van I Ugy van I balfelől. Zaj jobbjelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Nadányi Gyula: Antal Géza képviselő ur a koaliczióra hivatkozott. De különben is a kormánynak szokása, hogy ha valami szemrehányást tesz neki az ellenzék, azt mondja, hogy a'koaliczió is igy tett. Igen kérem a t. munkapárti kormányt, hogy legyen szives és kövesse ebben a kérdésben is a koalicziót. (Derültség jobbfdől.) Vegye le ezt a javaslatot a napirendről, hisz a koaliczió sem tűzte napirendre. Legyéén következetes és necsak a koaliczió hibáira hivatkozzék, hanem kövesse annak jó példáját. Jakabffy Elemér: Emeljük a kvótát! (Zaj.) Ábrahám Dezső: A kvótaemelést onnan tanultuk. Irányadó faktorok csinálták meg. Nadányi Gyula : Az idő rövidsége miatt beszédem befejezéséhez közeledem. (Halljuk! Halljuk!) Idézem Jókai Mór következő szavait : A pokolból van visszatérés ; . . . (Derültség jobbfdől.) Csuzy Pál: Dehogy van ! Nadányi Gyula: ... de a nemzet megvetéséből soha. Az egy olyan börtön, a melynek nincs ajtaja, az egy olyan halál, a melyből nincs feltámadás. Az utóbbi időben a kormány és lapjai folyton az uj választásokkal ijesztgetnének bennünket. Ez ugy néz ki. mint mikor valaki a sötétben megy és fütyül. A munkapárti kormány fél a vála ztás sötétségétől és azt fütyüli, hogy mi félünk. (Derültség balfelől.) Nekünk nincs okunk félni, mi nem vétettünk a nemzet érdekei ellen. De tessék ténynyé tenni ezt a dolgot, t. ház, tessék a házat feloszlatni, de egy ideális választást elrendelni, (Igaz ! Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldaloíi.) nem használva semmi egyéb eszközt, csak a szó hatalmát és az igazságot. Akkor azután majd meglátjuk, hogy Jókainak az idézete kin teljesedik be. Nekünk ad-e feltámadást vagy minket' zár-e a megvetés börtönébe, vagy önöknek ad-e hosszabb életet, vagy önöket zárja ugyanebbe a börtönbe % (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Beszédem végéhez jutva, (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbal-