Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

2ŐS. országos ülés 191Í október 17-én, kedden. 44? melyet a törvényhozói többségi elvvel szemben a nemzeti szuverenitásnak elsőbbségét mondják ki. Ezeket én mind nem fogom taglalni. Nem fogom taglalni még a jus resistendit sem a magyar államjog szempontjából, csak a históriából utalok azokra a példákra, melyeket beszédem fonalán felhoztam. A magyar történelmet ismerők tudják, hogy az úgynevezett obstrukczió fegyverét nem ezen az oldalon használták legelőször, hanem Deák Ferencz és később Tisza Kálmán. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldaíon.) Én nem vitatkozom ezen a területen, csak egy kérdést teszek fel. Azt mondják és joggal, hogy most a numerikus többség az önöké. De hát mit követelnek önök elismerés gyanánt? Az önök meggyőződésének a respektálását követelik-e, avagy egy opportunisztikus lehetőség elismerését? Mert ha önök közül feláll egy ember, a ki kérdésemre azt fogja mondani, hogy ugy van, a mint én állitottam fel a tételt, akkor kalapot emelek és leteszem a fegyvert. De van-e az önök táborában csak egyetlenegy képviselő is, a ki meggyőződésből azt vallja, hogy Magyarországnak nincs szüksége az állami nyelvre, hogy Magyarországnak nem kell a vezényleti és a szolgálati nyelv, (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Nem erről van szó!) és hogy az alkotmányt önök nem akarják megvédelmezni. Önök, dicséretükre legyen mondva, azt mondják, mi is óhajtanok, de mi csak a lehetőségek politikáját követjük, és e kérdésekben mi összeütközésbe kerülnénk, és nagy konfliktust idéznénk elő, melybe a nemzetet belevinni nem akarjuk. Ez az önök álláspontja. T. képviselő urak, ez már nem a politikai meggyőződésnek, ez már az ojrportunizmusnak az álláspontja, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) az opportunizmussal szemben pedig itt áll a meggyőződés, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a történelmi múlt, mely a maga legitimáczióját, elismerését követeli. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldaíon. Felkiáltások jobbfelől: A kikapcsolás I) Beszélnek az obstrukczióról és annak jogtalanságáról. Mentül inkább bebizonyítják, hogy az obstrukczió jogtalan, annál nagyobb szolgálatot tettek nekünk, mert a ki itt obstruál, az nem a függetlenségi és 48-as párt, és nem a magyar nemzet, hanem az O felsége, ki hosszú évtizedek után a nemzet törvényben gyökerező jogainak teljesítését megtagadta. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: (csenget. Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaza van!) A király személyének a vitába való ilyen belevonása közjogunkkal ellenkezik, a házszabályok és a ház gyakorlata sem engedik azt meg, a képviselő urat tehát kénytelen vagyok ezért rendre utasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelöl.) A képviselő ur a gyorsírói feljegyzések szerint beszéde folyamán előbb is okot szolgáltatott az elnöki beavatkozásra, bár én a mondottakat akkor nem hallottam. A képviselő ur azt mondta a tovább szolgáló altisztekről, hogy ők csak alkotmányunk letiprásával szolgálhatnak tovább. A képviselő ur ezért a kifejezésért is rendreutasitást érdemel. (Edénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldaíon.) Polónyi Géza: Én köszönettel és tisztelettel fogadom természetszerűleg a rendreutasitást. Hogyha az a történelmi előzmény nem szolgálna mentségemül, hogy én a chlopy-i parancsról akartam beszélni, a mely nincs ministeri ellenjegyzéssel ellátva, és így én nem tehetem azt, hogy az ilyen cselekedetért nem létező ministereket vonjak felelősségre, a miért talán szigorúbb rendreutasitást is szívesen fogadtam volna. De én a magam részéről befejezésül csak annyit mondok, (Mozgás.) hogy önök t. képviselő urak, erőszakra készülnek. (Derültség és ellenmondás jobb felöl.) Nagyon örülök annak, hogy tiltakoznak ellene, de ha mégis ez történnék, szíveskedjenek tőlem útravalóul egy jó tanácsot elfogadni. (Felkiáltások jobbfelől: Köszönjük!) Én a Hortobágynak voltam egy időben képviselője. (Halljuk ! Halljuk!) Akkor jelen voltam egy bojtáravatásnál, ott egy számadó öreg gazda bojtár fiának átadta a pásztorbotot és azt mondta neki: Fiam, átadom neked ezt a botot, meg ne üss vele senkit, de ha már megütöd, ugy üsd meg, hogy vissza ne üthessen. (Helyeslés a szélsöbaloldaíon. Zaj és mozgás jobbfelöl.) Gr. Batthyány Tivadar: Majd meglátjuk, hogyan lesz. (Mozgás jobbfelől.) Polónyi Géza: Vigyázzanak rá, t. képviselő urak, vegyék tudomásul, hogy mi magyar emberek vagyunk és vegyenek még egyet tudomásul. A történetíró számára nagy, nagy ereklye kínálkozik. Milyen érdekes az ! A magyar alkotmányért, a nemzeti nyelvért folyik egy harcz törvények ahvpján. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Itt áll ezen az oldalon a magyar történelemnek egy darabja. Itt állanak a legutolsó történelem nagy emlékei, kimagasló alakjai, Kossuth Ferencz, Andrássy Gyula, Apponyi, a Kárelyiak. Hát rajta t. barátaim!... Egy hang jobbfelől: Justhot elfelejtette! Polónyi Géza: Hát igen t. barátom, a kit én régen ismerek és tisztelek, jól fogja magát érezni, ha Mangra Vazul társaságában ezeknek a férfiaknak a teste vagy jogai ellen emel kezet ? (Zaj jobbfelöl.) Kérve kérem önöket, fontolják meg, hogy nemzetünk esetleg válságos korszak előtt áll. A magyar emberek mindig megtalálták azt az időpontot, a mely elérkezett akkor, mikor közös hazánk közös védelméről volt szó. Nincs jogom senkinek a nevében beszélni, de azt hiszem, nincs az ellenzéki pártokon egyetlen egy ember sem, a ki nem volna hajlandó egy békés kibontakozásra, ha ennek az évtizedes nemzeti küzdelemnek olyan gyümölcsét arathatjuk le, a