Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

448 268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. mely a nemzetnek jövendőjét biztosítja és a mi politikai becsületünket megóvja. Ez a törvényjavaslat nem alkalmas erre és ki van zárva, hogy köztünk egy ember is legyen, a ki erejének végső megfeszítésével ellent ne állana ezen törvényjavaslat elfogadásának, a melyet magam részéről is kérek elutasítani és kérem a következő határozati javaslat elfogadását. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa) : »Elleninditvány. A magyar nemzetnek független állami létét és jövendőjét csak egy önálló magyar hadsereg biztosithatja. Az alkotmányos biztosítékokkal övezett magyar hadseregnek külső ellenség elleni védelem czéljábóí való szervezéséhez a nemzet teherviselési képességének határáig vérben ós pénzben minden áldozatra kész.« (Zaj jobbfelöl) Kérem igy nem lehet olvasni. Elnök : Csendet kérek! Polónyi Géza: (olvassa) » A tárgyalás alatt lévő javaslat — nem ilyen hadseregnek szervezését czélozza.« (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: »Ez a javaslat az 1867. évi XII. t.-czikkbe foglalt elveknek ós tételes rendelkezéseknek megtagadásával az ott kifejezetten fenntartott — az összes hadseregnek kiegészítő részét képező «magyar hadsereg« helyett — az ezen kiegyezési törvényben nem ismert »közös badsereg« számára követeli a véderőnek szervezését és fejlesztését. Részleteiben az 1867. évi XII. t.-czikknek is alapját képező pragmatica sanktio sarkalatos tételeinek és a koronázás előfeltételeit tartalmazó hitlevélbe foglalt kir. kötelezettségeknek figyelmen kivül hagyásával olyan rendelkezéseket javasol, a melyek alkotmányunkkal ellenkeznek ós arra alkalmasak, hogy az 1867. évi XII. t.-czikkel törvénybe iktatott dualisztikus államformának területi és államjogi kereteit megváltoztassák. A magyar alkotmányban merőben kizárt korlátlan felségjognak érvényesítési czélzatával lép a javaslat a törvényhozás népkéjjviselete elé. A nemzeti államnak jelleget adó — szentesitett törvényekben megállapított magyar államnyelvnek eddig is alkotmányellenesen mellőzött elismerése helyett — a hadköteles nemzedéket az idegen németnyelvű vezérleti és szolgálati nyelvnek uralma ós idegen jelvények alá kívánja soroztatni. Az a törvényhozó testület, a mely nemzeti nyelvének megtagadását eltűri, vagy előmozdítja, a nemzeti államnak alapjait ingatja meg, — szállítójává lesz a hazát megtagadó nemzetköziségnek és rászolgál a történelem kárhoztató Ítéletére. A javaslatba hozott részleges kétéves szolgálat nem valóság, hanem csupán ürügy, a hároméves szolgálati időnek a honvédségi szolgálatnak a póttartalékosi hadkötelezettség jelentékeny meghosszabbításának és a közös hadsereggé tett honvédség kettőzött mérvű szaporításával járó kvóta-teheremelésnek palástolására. A javaslat ezenfelül megfelelő előkészület hiányában, de a felemelt létszám ujonczfedezetének lehetetlensége okából is végrehajthatatlan. A javaslatba hozott létszámemelés és a szolgálati időnek a honvédségnél és a póttartaléknál való jelentékeny meghosszabbítása — ugy a vér-, mint a pénzáldozatokban messze felülhaladja a nemzetnek teherviselési képességét — és az amúgy is súlyos adóteher alatt görnyedő lakosságot elviselhetetlen közvetett és egyenes adóemelésekkel fenyegeti. Nem lehet törvényhozói feladat egy nemzetet arra utalni, hogy csak a közül választhasson, vájjon a háború vérontásában gyorsan, avagy az erejét meghaladó fegyveres békének sorvasztó nyomorában lassan, de annál biztosabban akar-e elpusztulni. Az 1906-ban megalakult kormánynak kinevezésekor 0 felsége abban találta a válságos idők viszontagságaiban az engesztelésnek zálogát, hogy a véderő szervezésével kapcsolatosan a nemzet által szinte osztatlanul támasztott kívánalmaknak megoldását az általános szavazati jog elvén felépült választási reform után összehívandó országgyűlésre utalta.« (Zaj jobbfelbí.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza (olvassa): »A kormány és a nemzet teljesítette 0 felségének kívánságát. Az átmeneti időre pihenőre tért nemzeti vágyakozás számára megmaradt az a biztató reménység, hogy 0 felsége a véderő fejlesztésével járó áldozatokat csak azután kívánja igénybe venni, ha azokat már a jogkiterjesztés által megerősödött politikai nemzetnek egésze fogja a haza és a király védelmére —• nemzeti jogainak elismerése mellett — felajánlani. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A nemzet kivétel nélkül teljesítette az általa vállalt kötelezettségeket.. Eossz tanácsadók lennének, a kik a királyi ígéretnek beváltását — egy nem is kifogástalan választás utján alakult többség diszjjenzáeziójával akarnák megcserélni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) 0 Felsége a magyar király kívánta ugy, hogy előbb alkottassók meg a választási reform és csak azután tárgyaltassék a véderőről szóló törvény. Az előttünk fekvő javaslat nem teljesiti O felségének óhajtását és nem fedi a nemzeti követelések érvényesítésének időleges felfüggesztése fejében a sorrend tekintetében adott ígéretet. (Ugy van! a baloldalon.) Mély sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az előttünk fekvő javaslat az 1868-ban — tehát 43 év előtt — kibocsátott királyi leiratban adott a magyar tiszteknek magyar ezredekbe való áthelyezését tartalmazó Ígéretnek teljesítése