Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. 445 Mikor 1868-ban az egyéves önkéntesi in­tézmény törvénybe iktattatott, akkor abban a reménységben voltunk, hogy a magyar intelli­genczia számára, a mely az ő képzettségének legmagasabb fokát hozza áldozatul a hadsereg számára, megvan az a biztosíték, hogy ebben a hadseregben az ő tudományának megfelelő rangfokozatot fog elnyerni, hogy meg fogja kapni a tiszti bojtot. Ha önök elolvassák ezt az indokolást, az egy mélyen elszomorító gyász­jelentés. Szinte resteltem olvasni, hogy Magyar­ország ifjúságáról hogy szolgáltatják ki az in­dolencziának, tudatlanságnak, tanulatlanságnak azt a bizonyítékát, a melyhez még azt is hozzá­fűzik, hogy az egyéves) önkéntesi intézményt épen a magasabb képzettségű ifjúság körében is csalásokra használták fel. A vége azután ennek az indokolásnak az, hogy a törvény ugy elérte a czélját, hogy annyi most már a tarta­lékos tiszt, hogy azt sem tudják, mit csinál­janak velük és ma már egy hadapródnak öt esztendeig kell várni, mig tisztté nevezik ki. S most már miként akar ez a javaslat ezen a * bajon segiteni ? Mit mond ? Először is az eddigi önkéntesi jogosultság helyett csinál egy közép­iskolát nem végzett tanulók számára létesített képesítő vizsgát. Ez egy. Másodszor felvesz a törvénybe egy diszpozicziót: azt, hogy a kik irodalmi, művészeti vagy technikai téren kiváló eredményeket értek el, azok vizsga nélkül is megkaphatják az egyéves önkéntesi kedvez­ményt. Gróf Batthyány Tivadar: Ez magyarán a protekczió törvénybe iktatása. (Zaj a balol­dalon.) Polónyi Géza: Az indokolás panaszkodik a túlszaporodottságán az egyéves önkéntesekből alakult tartalékosoknak, és ezt azzal tetézi meg, hogy a kontingenst gyarapítja, hogy ujabb ked­vezményt csinál, hogy olyan feltételeket szab, a melyek ezt a kedvezményt még nagyobb mér­tékben terjesztik ki, és pedig nem a magyar ifjúság érdekében, mert, meg van ebben a tör­vényben mondva, kifejezetten protezsálják még a bécsi politechnikumot és a trieszti hajózási iskolát, a melyekre nézve külön utalvány állít­tatik ki, hogy az ifjúság menjen oda, mert ott megkapja az egyéves önkéntesi szolgálat ked­vezményét, még ha nem végzett is középiskolát. Ki az a magyar törvényhozó, a ki el akarja velem hitetni azt, hogy egy húsz éves ifjú, akár az irodalom, akár a technika, akár a festészet terén már valami világra szóló érdemeket szer­zett ? Ez a katonai protekcziónak és a Soldaten­kindereknek biztosított olyan kedvezmény, a melyet egy törvényhozó, a kinek az önkéntesi intézmény a szivén fekszik, nem szabad, hogy megengedjen. (Helyeslés a tál- és a szélsőbalolda­Jon. Mozgás jobbfelöl.) Méltóztassanak azután az indokolást a kezükbe venni és megnézni, hogy lehet ezentúl az egyéves önkéntesi jogosultságot elveszteni. Eddig is el lehetett veszteid bírói itélet alap­ján annak konzekvencziájaképen, hisz megmondja ez a törvény, hogy a birói Ítéleteknek a katonai szolgálat terén egyik konzekvencziája a bünte­tésből való továbbszolgálat. Itt tehát már el­ismeri, hogy a további szolgálat büntetés. Ugyan az a törvényhozó, a ki hazafias áldozatnak kívánja a harmadik évi szolgálatot, kimondja, hogy ez büntetés is lehet, a mivel lealázza a katonai szolgálatot. Eddig csak birói itélet alapján lehetett az egyéves önkéntest önkén­tességi jogától megfosztani. Most azonban mi van a javaslatban ? Az, hogy ha az egyéves önkéntes a szolgálati idő tartama alatt indolens, akkor megvonatik tőle az egyéves önkéntességi jog, illetőleg egyszerűen beküldik és neki mint közönséges katonának kell tovább teljesíteni a szolgálatot. Ezzel tehát elesik minden egyéves önkéntesi kedvezménytől és mint közlegény szolgál. Tudjuk mi, a kik szolgáltunk, mi az a haditengeré­szetnél a korvémunkát, a hadseregnél a rittmunkát teljesíteni; mert a Dinsztli urak az önkéntese­ket nagy kedvvel tartják alkalmasnak félreeső helyek tisztogatására, hogy megértessék mi az, ha valaki a katonasággal összeütközésbe kerül. Hogy törvényhozás, magyar törvényhozó megtehesse azt, hogy hazánk ifjúságának nagy részét a katonai szolgálattól függőleg foszthassa meg minden itélet nélkül törvény által biztosí­tott egyéves önkéntesi jogától, — sohasem gon­doltam volna. Tudja-e a törvényhozás, a vár­megye és az egyetem ifjúsága, hogy mi készül vele ? Már most, még csak egyet. (Halljuk! Halljuk!) Demokratikus alapra akarják fek­tetni a reformot és csak az önkéntességi intéz­ményt hozom fel, a melynél a lovasságnál csak saját költségen szolgálhat az önkéntes. Az elv az államköltségen való szolgálat, de a lovas­ságnál csak saját költségen lehet szolgálni. Kinek számára akarnak önök egyéves önkén­tességet ? Mit akarnak ? Azt, hogy börzehuszáro­kat neveljünk, (Derültség.) és a lipótvárosi arisztokráczia számára tartsuk fenn a lovassá­got? (Nagy derültség.) Elhiszik az urak, hogy a nagy alföldi róna földjén termett magyar ifjú jobban való a lovasszolgálatra, mint akár­milyen görbelábú lipótvárosi ujoncz ? (Nagy de­rültség.) Szabad ezt megtenni? És szabad-e a magyar huszárságnak dicsőséges múltját ily arisz­tokratikus, plutokratikus intézkedéshez kötni. (Derültség és mozgás.) Ez az egyenlőség és demokráczia? (Mozgás. Elnök csenget.) Elérkeztem a befejezéshez. Nem azért, mintha nem volna még mondanivalóm. (Hall­juk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E törvény­javaslat 7. §-a méltó arra, hogy felgyújtsa az országot mind a négy sarkán. Mi van ugyanis a 7. §-ban? Az, hogy azok a hadköteles kor­ban álló egyének, akik a tulajdonképeni hadi szolgálatokra ugyan nem, de a hadiszolgálattal kapcsolatos más szolgálatra alkalmasak, erre mozgósítás és háború esetében alkalmazhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom