Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. 445 Mikor 1868-ban az egyéves önkéntesi intézmény törvénybe iktattatott, akkor abban a reménységben voltunk, hogy a magyar intelligenczia számára, a mely az ő képzettségének legmagasabb fokát hozza áldozatul a hadsereg számára, megvan az a biztosíték, hogy ebben a hadseregben az ő tudományának megfelelő rangfokozatot fog elnyerni, hogy meg fogja kapni a tiszti bojtot. Ha önök elolvassák ezt az indokolást, az egy mélyen elszomorító gyászjelentés. Szinte resteltem olvasni, hogy Magyarország ifjúságáról hogy szolgáltatják ki az indolencziának, tudatlanságnak, tanulatlanságnak azt a bizonyítékát, a melyhez még azt is hozzáfűzik, hogy az egyéves) önkéntesi intézményt épen a magasabb képzettségű ifjúság körében is csalásokra használták fel. A vége azután ennek az indokolásnak az, hogy a törvény ugy elérte a czélját, hogy annyi most már a tartalékos tiszt, hogy azt sem tudják, mit csináljanak velük és ma már egy hadapródnak öt esztendeig kell várni, mig tisztté nevezik ki. S most már miként akar ez a javaslat ezen a * bajon segiteni ? Mit mond ? Először is az eddigi önkéntesi jogosultság helyett csinál egy középiskolát nem végzett tanulók számára létesített képesítő vizsgát. Ez egy. Másodszor felvesz a törvénybe egy diszpozicziót: azt, hogy a kik irodalmi, művészeti vagy technikai téren kiváló eredményeket értek el, azok vizsga nélkül is megkaphatják az egyéves önkéntesi kedvezményt. Gróf Batthyány Tivadar: Ez magyarán a protekczió törvénybe iktatása. (Zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: Az indokolás panaszkodik a túlszaporodottságán az egyéves önkéntesekből alakult tartalékosoknak, és ezt azzal tetézi meg, hogy a kontingenst gyarapítja, hogy ujabb kedvezményt csinál, hogy olyan feltételeket szab, a melyek ezt a kedvezményt még nagyobb mértékben terjesztik ki, és pedig nem a magyar ifjúság érdekében, mert, meg van ebben a törvényben mondva, kifejezetten protezsálják még a bécsi politechnikumot és a trieszti hajózási iskolát, a melyekre nézve külön utalvány állíttatik ki, hogy az ifjúság menjen oda, mert ott megkapja az egyéves önkéntesi szolgálat kedvezményét, még ha nem végzett is középiskolát. Ki az a magyar törvényhozó, a ki el akarja velem hitetni azt, hogy egy húsz éves ifjú, akár az irodalom, akár a technika, akár a festészet terén már valami világra szóló érdemeket szerzett ? Ez a katonai protekcziónak és a Soldatenkindereknek biztosított olyan kedvezmény, a melyet egy törvényhozó, a kinek az önkéntesi intézmény a szivén fekszik, nem szabad, hogy megengedjen. (Helyeslés a tál- és a szélsőbaloldaJon. Mozgás jobbfelöl.) Méltóztassanak azután az indokolást a kezükbe venni és megnézni, hogy lehet ezentúl az egyéves önkéntesi jogosultságot elveszteni. Eddig is el lehetett veszteid bírói itélet alapján annak konzekvencziájaképen, hisz megmondja ez a törvény, hogy a birói Ítéleteknek a katonai szolgálat terén egyik konzekvencziája a büntetésből való továbbszolgálat. Itt tehát már elismeri, hogy a további szolgálat büntetés. Ugyan az a törvényhozó, a ki hazafias áldozatnak kívánja a harmadik évi szolgálatot, kimondja, hogy ez büntetés is lehet, a mivel lealázza a katonai szolgálatot. Eddig csak birói itélet alapján lehetett az egyéves önkéntest önkéntességi jogától megfosztani. Most azonban mi van a javaslatban ? Az, hogy ha az egyéves önkéntes a szolgálati idő tartama alatt indolens, akkor megvonatik tőle az egyéves önkéntességi jog, illetőleg egyszerűen beküldik és neki mint közönséges katonának kell tovább teljesíteni a szolgálatot. Ezzel tehát elesik minden egyéves önkéntesi kedvezménytől és mint közlegény szolgál. Tudjuk mi, a kik szolgáltunk, mi az a haditengerészetnél a korvémunkát, a hadseregnél a rittmunkát teljesíteni; mert a Dinsztli urak az önkénteseket nagy kedvvel tartják alkalmasnak félreeső helyek tisztogatására, hogy megértessék mi az, ha valaki a katonasággal összeütközésbe kerül. Hogy törvényhozás, magyar törvényhozó megtehesse azt, hogy hazánk ifjúságának nagy részét a katonai szolgálattól függőleg foszthassa meg minden itélet nélkül törvény által biztosított egyéves önkéntesi jogától, — sohasem gondoltam volna. Tudja-e a törvényhozás, a vármegye és az egyetem ifjúsága, hogy mi készül vele ? Már most, még csak egyet. (Halljuk! Halljuk!) Demokratikus alapra akarják fektetni a reformot és csak az önkéntességi intézményt hozom fel, a melynél a lovasságnál csak saját költségen szolgálhat az önkéntes. Az elv az államköltségen való szolgálat, de a lovasságnál csak saját költségen lehet szolgálni. Kinek számára akarnak önök egyéves önkéntességet ? Mit akarnak ? Azt, hogy börzehuszárokat neveljünk, (Derültség.) és a lipótvárosi arisztokráczia számára tartsuk fenn a lovasságot? (Nagy derültség.) Elhiszik az urak, hogy a nagy alföldi róna földjén termett magyar ifjú jobban való a lovasszolgálatra, mint akármilyen görbelábú lipótvárosi ujoncz ? (Nagy derültség.) Szabad ezt megtenni? És szabad-e a magyar huszárságnak dicsőséges múltját ily arisztokratikus, plutokratikus intézkedéshez kötni. (Derültség és mozgás.) Ez az egyenlőség és demokráczia? (Mozgás. Elnök csenget.) Elérkeztem a befejezéshez. Nem azért, mintha nem volna még mondanivalóm. (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E törvényjavaslat 7. §-a méltó arra, hogy felgyújtsa az országot mind a négy sarkán. Mi van ugyanis a 7. §-ban? Az, hogy azok a hadköteles korban álló egyének, akik a tulajdonképeni hadi szolgálatokra ugyan nem, de a hadiszolgálattal kapcsolatos más szolgálatra alkalmasak, erre mozgósítás és háború esetében alkalmazhatók.