Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-235
38 235. országos ülés 1911 szeptember 1-én, pénteken. 38.611 fővel fog növekedni és igy ez 71.47%-ról 45.47%-ra szökik fel. A gyakorlati békelétszám a fogyaték — elhalálozás, szabadságolások — levonásával a reform előtt magyar 201.400, osztrák 256.800, a reform után magyar 207.258, osztrák 251.430, vagyis a magyar 42% felszökik 45-re, az osztrák 58% leesik 51'9-re. így áll a helyzet a százalékos viszony figyelembe vétele mellett. Azután a reform előtt mozgósítás esetén 874.000 ember áll a közös hadsereg rendelkezésére a fogyaték levonásával, vagyis a 8-ik és a 9-ik évfolyam a honvédséghez van beosztva. Hozzászámitva azonban a póttartalékosokat, a kik 100.000 főre tehetők évenként, és igy tiz év alatt egy millió főre, a honvédség a reform előtt mozgósítás esetén a fogyaték figyelembe vételével a tartalékosokkal együtt 178.750 fő volt. A reform után lenne a közöseknél 1.519.710 ember, minthogy a póttartalékosok is belépnek a rendes sorhadba , tehát viszonyítva a reform előtti állapothoz, 633.000 fővel lenne több, ezzel szemben a honvédség csak 57.000 fővel lenne több, s igy megdől a honvédelmi minister urnak azon állítása, hogy a növekedés 100%. Nem száz százalékos növekedésről van szó, hanem vér- és pénzbeli áldozatról, mert a katonaságnál tulaj donképen a mozgósítási létszám a kvalitás, tehát a honvédségnél nincs száz százalékos kvalitás-emelkedés, csak száz százalékos ujoncz- és pénzteher-emelés. Az pedig, hogy a honvédségnek tüzérséget adnak, szerintem semmi, csak egy mézes madzag, már csak" azért is, mert a honvédség igy sem bir önálló működési körrel, ugy sem, mert alá van rendelve a közös hadvezetőségnek, minthogy sem műszaki, sem vonatcsapatokkal nem rendelkezik, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sérelmesnek találom a honvédségnél azt is. hogy a tiszteket a közös hadseregből"helyezik át, ezek rövid időn belül nyugdíjba menve, a magyar államkincstár terhére nyugdíjaztatnak. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem volna-e jobb mindnyájunknak, ha honvéd-főtisztjeink tényleg magyar iskolákban képeztetnének, nem Bécsben, hogy ezek magyar szellemben és a magyar nyelven nevelkedett tisztekké lehessenek ? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A delegáczióban beterjesztett költségvetés szerint a közös hadsereg költsége 436,763.578 K. Ebből esik Magyarországra 163,434.935 K, a mihez hozzáadva az 57,540.513 koronát kitevő honvédségi terhet, ez összesen kitesz 221,431.000 koronát. De nem foglalkozom tovább ezzel, s az idő rövidsége miatt csak azt mutatom ki. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nadányi Gyula : . . . hogy a tehertöbblet 300 millió korona, hozzászámitva azt a 44 milliót, a melyet munkaerőben veszítünk a visszatartott katonák által. Mi lesz 1916 után, ha bejön a rendes állapot ? Azt hiszem, semmi; az ország adósságokba merül és fizetésképtelen lesz. (Igazi Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nadányi Gyula: Most rátérek röviden a két éves szolgálatra. A két éves szolgálat igazság szerint, szerény véleményem szerint, azt teszi, hogy a hány ujoncz berukkol október 1-én, annyi ujoncz, a fogyaték betudásával, a másik október 1-én távozik. Az altiszteknek további szogálata tekintetében, azt hiszem, hogy egyedül csak az tartható vissza, a ki önként akar tovább szolgálni. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy pedig ezt megtehesse valaki, akkor tessék az altisztnek oly fizetést adni, hogy a polgári pályáját érdemes legyen ott hagyni. (Zaj a jobboldalon ! Felkiáltások ; Tessék megszavazni ! Elnök csenget.) Ezt azonban nem adóemeléssel érjük el, hanem a létszám csökkentésével. (Ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Az altiszteknek tessék iskolát állítani és őket tessék alapos kiképeztetésben részesíteni, mert különben a némileg intelligens ujoncz, ha berukkol katonának nem azzal a szándékkal, hogy tovább szolgáljon, rettegve, hogy bentartják^ az első percztől az utolsóig a legrosszabb katona lesz, igyekezik majd hibát hibára tetézni, kaszárnyaáristomot szenved el, az egyes büntető helyek megtelnek, azért, hogy az illetők menekülhessenek a harmadik szolgálati évtől. Ez a demoralizáczió ráragad azután a többi katonára is, kedvetlenek lesznek, és az a visszatartott altiszt csak a látszatnak szolgál, ugy, a hogy, a katonák tényleges kiképezésével nem törődik és egyedüli vágya az, hogy büntetéseinek sokasága folytán menekülhessen a további szolgálattól. Nem ilyen altiszt kell, t. ház, hanem olyan, a ki kedvvel szolgál. A kinek nincsen hozzá kedve, az menjen haza, mert kárára van a katonaságnak és az egész nemzetnek. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) De az, hogy taktikai okokból nagy munkaerő felszabaditásáthirdessék, és ugyanakkor az emberek ezreit 3—4 évi szolgálatra benntartsák, a jDÓttartalékosokat, a kik eddig 8 hétig szolgáltak, nagyobbrészt 2—3—4 évi szolgálatra kén}. r szeritsék, ez oly visszaesés a nép jóhiszeműségével, a melynek kell hogy ellenálljunk. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) A nagy ujonczlétszámemelésnek is végzetes hatása van. A hadkiegészítő kerületek tudniillik eddig sem tudták mindenütt a szükséges ujonczlétszámot előállítani és miután a létszámemelés bekövetkezik és még több ujoncz kell hitvány és silány anyagot fognak besorozni. Ennek az az eredménye, hogy a kaszárnyákban terjed a tüdővész, mindenütt sok a beteg és a kórházak számát szaporítják, ezzel a szaporítással pedig szaporodni fog a katonai diszes temetések sorozata is. Növekedik a kivándorlás. Az a kivándorló nem fog visszatérni, csak az élhetetlenje, a nyomorékja, a ki nem munkaképes, az fog visszatérni Magyarországba koldulni, az állam nyakára jön kolonczképen, de a munkaképes kivándorló, ha életrevaló,
