Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-235

235. országos ülés 1911 sz rendről, és olyan uj javaslatokat terjeszszen a képviselőház elé, a melyek szerint a nyelvében, jelvényeiben és szellemében ránk nézve idegen közös hadsereg további fejlesztése helyett egyedül a magyar királyi honvédség fejlesztésére helyezi a súlyt, a magyar nemzet teherviselési képességének szigorú figyelembevételével.* (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A második szempontom, hogy e véderőreform olyan óriási terhet hárit a nemzetre, hogy az azt nem birhatván meg, nem szavaznám meg még akkor sem, ha a felállítandó önálló magyar hadsereg felállítását czélozná, m3rt akkor a hadsereg tönkretenné az országot és a tönkrement ország tönkretenné a hadsereget; mezitlábos hadsereggel pedig, mint a Balkán, semmire se mennénk. (Felkiáltások a jobboldalon : Micsoda logika !) Akkor sem szavaznám meg, ha választóim követelnék. Nekem nagyobb az intelligencziám, több a judieziumom, (Zaj a jobboldalon.) mélyebb a belátásom, mint a vidéken élő egyszerű népé, nekem kell meglátnom, hogy milyen örvénybe •akarja a kormány az országot berántani. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ezt nemcsak én állítom, de vagyok bátor felolvasni fejtegetéseim kiindulópontja gyanánt báró Fejérváry Géza volt minister 1903 január 27-én tartott beszédének következő részét (olvassa) : »Minden állam hadseregének szervezése alkalmával kell, hogy elsősorban tekintetbe vegye az anyagi eszközöket, azt, vájjon meddig képes elmenni az áldozatok hozatalával a véderő szervezésében. A második dolog az, hogy mi a nagy, hatalmas, gazdag, egységes nemzetekkel nem igen versenyezhetünk, (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Egy hang a jobboldalon : Hajdanában versenyeztünk!) Mi sem a lakosság számát illetőleg, sem más tekintetben nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, a melyben nagy nemzetek vannak, nem vagyunk azon helyzetben, hogy a véderőt bizonyos általános vagy specziális czélokból fejleszszük. Nekünk is fejlesztenünk kell véderőnket. de csak szerényebb határok között és csakis azon ezéíból, hogy képesek legyünk a saját érdekeinket minden körülmények között kellőleg és szerencsésen megvédeni.* (Élénk helyeslés a szélsobaloldálon. Felkiáltások jobbjelől: Nohát! Ezt akarjuk !) Tehát maga báró Fejérváry Géza volt minister ur is, a ki elég szaktekintély, a ki több ízben volt minister és a ki Ö felségének személyes jó barátja, a ki tetőtől-talpig katona, azon az állásponton van, hogy vegyük figyelembe anyagi erőnket, azt pedig ma egyáltalában nem veszik figyelembe. (ügy van ! balfelől.) Elismeri azt is, hogy mi a többi egységes nagyhatalmakkal nem versenyezhetünk, a mi tulaj donképen azt jelenti, hogy mi nagyhatalom akkor sem voltunk, ma sem vagyunk és nem is lehetünk. (ügy van ! ügy van! a baloldalon.) Egy hang (a szélsobaloldálon) : Csak nagyhatalmi hóbort van! (Mozgás a jobboldalon.) eptember 1-én, pénteken. 37 Nadányi Gyula: Nekünk tehát szerényebb határok között kell maradnunk. Ezen állitásom igazolására leszek bátor igen röviden egy kis statisztikai kimutatással szolgálni. (Halljuk I Halljuk !) Az ujonczjutalék nagysága a reform előtt a közösöknél 103.100, a honvédségnél 12.500, a Landwehrnél 19.200 fő, a reform után pedig a közösöknél 159.000, a honvédségnél 25.000 s a Landwehrnél 28.000. A szaporulat tehát a közösöknél 56.000, a honvédségnél 12.500 és a Landwehrnél 8800. A Landwehr tételénél egy perezre kénytelen vagyok megállani. Feltűnő jelenség az, a melyet megmagyarázni nehéz és megérteni még kevésbbé lehet, hogy a Landwehr szaporítása nem áll arányban honvédségünk létszámának szaporításával. Lovászy Márton: A népességgel sem áll arányban! Nadányi Gyula: Egyéni felfogásom szerint ennek az a magyarázata, hogy a magyarság rovására akarják kímélni az osztrák zsebeket, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: ösi szokás! így van négyszáz esztendő óta!) Ez által Magyarország terhei növekednek, az osztrákokéi ellenben kevesbednek ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és minthogy honvédségünk jelenlegi beosztásában nagyon, de nagyon közel áll a közös hadsereghez, ennélfogva a mi terhünkre fog emelkedni a katonai létszám, az osztrák létszám pedig, a mely körülbelül 6000-rel kellene hogy több legyen a jelenlegi emelés folytán, marad a régi magasságban. Tehát Ausztriának kedveznek, annak az Ausztriának, a melynek németsége Nagy-Németország, szlávsága pedig Oroszország felé gravitál, szemben azzal a Magyarországgal, a melynek királyhűsége évszázadok • óta ismeretes és senki által sem vonható kétségbe, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy erre a mi lojalitásunkra odaát is szoktak hivatkozni, de csak akkor, ha terheket kell vállalnunk. Akkor az a jelszó járja, hogy »hű vagy, fizess !« (ügy van ! Ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon. Derültség és mozgás a jobboldalon.) Lássuk már most az ujonezoknak honosság szerinti megoszlását. (Halljuk!) A reform előtt a közösök közül magyar 44.076, osztrák 56.924, a reform után pedig magyar 68.187, osztrák 28.424, honvéd pedig 12.500 a reform előtt, és 25.000 a reform után. Landwehr a reform előtt 19.500, utána pedig 28.000. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Lassabban, nem értjük!) Itt egy különös tétel tűnik fel. T. i. a reform előtt a magyarok százalékarányszáma 41.47%, az osztrákoké pedig 58.23% volt, addig a reform után a magyarok százalékszáma 45.47%-ra emelkedik, az osztrákoké pedig 54.53%,-ra esik. Tehát a magyar honosok ujonczállitási kötelessége, a mely a kvótaarányt tekintve, eddig is igazságtalan volt, a mostani arányt a véderőreform után túllépi, ugy hogy Magyarország ujonczállitási kötelessége