Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

m 268. országos ülés 1911 október 17-éti, kedden. kihagyták és ki is hagyhatták, mert az ő közjoguk szerint náluk a császár rendelkezett császári hatalmánál fogva és 1867-ben Thunnak még nem jutott eszébe a Reichsrath számára is olyan jogokat vindikálni. Csak azóta jutott eszükbe, hogy nekik is annyi joguk van, mint nekünk, a mikor ragaszkodva történelmi jogainkhoz mi e kérdésben kizárólag a királyival való érintkezést tartottuk lehetségesnek, és kizárólag azt a jogot tartottuk fenn, hogy e fejedelmi jogok alkotmányosan, tehát 0 felsége által csak mindig ministeri ellenjegyzéssel, a felelős minister felelősségére gyakorländók. (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Ez tehát mindjárt egy nagyon óva intő példa arra, hogy nagyon kell vigyáznunk, hogy legalább azokat a garancziákat, a melyeket az 1867 : XII. törvényczikk számunkra biztosit, ki ne adjuk a kezünkből, és törvényeink megalkotásánál ugy járjunk el, hogy legalább biztositsuk azt, hogy a törvényben megállapított elvek ugyanazzal az értelemmel és rendeltetéssel vétetnek be az osztrák törvénybe, mint a hogy nálunk felvétetnek. Addig pedig, a mig ez nem válik lehetségessé, a mig az osztrák Reichsrath e törvényjavaslatnak tárgyalását meg nem engedi és a mig a felmerült különvélemények tekintetében tiszta helyzet nincs, ezt a törvényt tovább tárgyalni nem lehet és nem is szabad. (Helyeslés balfelől.) Most rátérek egy másik érvemnek az előterjesztésére, s ez a következő : (Halljuk! Halljuk !) Ezt a törvényt nem szabad és riem lehet alkotmányjogunk szempontjából tovább tárgyalni, mert törvénybe ütközik, a mennyiben a népszámlálási adatoknak ismerete nélkül van a t. képviselőház elé terjesztve. Hogy félreértést mindjárt kizárjak, utalok a világos törvényre, és pedig felfogom olvasni annak rendelkezését szószerint, nehogy helytelen intenczióval vádoltassam. Itt van az 1889 : VI. t.-czikknek 14. §-a, mely szó szerint a következőket mondja (olvassa) : »A közös hadsereg és a haditengerészet fentartására szükséges évi ujonczjutalék az 1867 : XII. t.-czikk 11. és 12. §-aiban foglalt alkotmányos jogok alapján stb. a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közt, másfelől a népesség számaránya szerint és pedig mindenkor a legutóbbi népszámlálás eredménye alapján osztandó fel.« A törvény rendeli tehát, hogy »a legutóbbi népszámlálás eredménye alapján.* Ez látszólag talán szubordinált jelentőségű dolog, pedig ez döntő fontosságú, (ügy van! balfelől.) mert ennek a véderőnek, mely ilyen jelentékeny létszámemeléssel és ilyen óriási súlyos terhekkel közeledik a nemzethez, tárgyalása a nélkül, hogy az erre vonatkozó összes és pedig ugy a magyar, mint az osztrák, nemkülönben a horvát és a bosnyák statisztikai adatok teljesen ismertek legyenek, egyszerűen lehetetlenség. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) A régi népszámlálási adatok e tekintetben teljesen elavultak és a mi hátrányunkra voltak eddig alkalmazva. Maga a minister ur is azt mondja indokolásában, hogy az utolsó népszámlálás adataira feltétlenül szükség lesz, de ezeket vagy megkapom az alatt, mig a javaslat tárgyalta tik s ez esetben elő fogom azokat terjeszteni, vagy ha később fogom megkapni, utólagosan egy törvénynyel fogok a. dolgon segiteni. Tessék csak ezt meghallgatni! Oly kérdésről van szó, mely Ausztriával közös egyetértéssel megalkotót törvényben lesz megoldva. Képzelik azt a t. képviselő urak, hogyha mi ma egy törvényt megalkotunk,.mely 12 esztendőre a régi statisztikai adatok alapján álló népesedési arány szerint állapítja meg terhünkre az ujonczjutalékot, az osztrákok olyan hóbortosak és bolondok lesznek, hogy ezen törvénynek ujabb módosításába belemennek ? (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Kegyes engedelmükkel ezen kérdésbe kissé mélyebben szeretnék bepillantani. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) A t. kormánynak tudtommal az az álláspontja, hogy a választói jogról szóló törvényt nem lehet előterjeszteni, mert a statisztika nem kész. Sajátságos dolog ! Nem is vitatom, hogy a statisztika a választói jog szempontjából igen értékes mellék-segédeszköz, de a választói jog szempontjából a statisztikának tizedrész annyi jelentősége sincs, mint a véderő szempontjából. (Helyeslés a baloldalon.) Nemcsak azért, mert a törvény rendeli, hanem mert a józan ész is azt mondja, hogy a statisztika legutóbbi eredményeinek ismerete nélkül, különösen két államnak egymásközötti viszonyában, belebocsátkozni egy véderőreform végrehajtásába, egyenes merénylet a nemzet legjobb érdekei ellen. (Ügy van ! balfelől.) Miért ? Mert már szerencsétlenség maga az is, hogy a népesedési statisztika szolgált mostanáig alapul az ujonczlétszám megállapításánál, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez maga is a józan észbe ütközik, mert hiszen a véderőképesség nem a népesség számarányától, hanem attól függ, hogy az állitásköteles korban levő férfigeneráczió milyen viszonyban áll a, másikhoz. Hisz a hottentották közt sem fogják elfogadni elvül, hogy ha van egy ország, melynek egy millió lelkéből 800.000 a férfi és 200.000 a nő és ez szerződik egy másikkal, melyben 200.000 a férfi és 800.000 a nő, akkor ugyanannyi ujonczot adjon az egyik, mint a másik. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ez a józan ész törvényeibe ütközik, (ügy van 1 balfelől.) Mi tehát már most a lényeges ? Ha mi a statisztikai adatokat akarjuk alapul venni, akkor biztosan kell tudnunk, hogy a hadköteleskorban levő generácziónak milyen viszonyban áll Ausztria hadköteles generácziójával. Es :ezen a téren nekünk nagyon keserű csalódásaink vannak. Az 1900. évi népszámlálás adatai alapján a kvóta Magyarországra 427%-ban, Ausztriára pedig 57'3%-ban lett megállapítva. Alig hogy ez megtörtént, megcsinálták a statisztikai összehasonlításokat és máris kisül, hogy reánk tulajdonképen csak 42"3%-nak kellett volna jutni,