Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

$68. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. 43 négy tizeddel tehát már rászedtek minket az osztrákok. Ha a mostani, annyira a mennyire ismert adatokat veszszük — hiszen egy adatot ez a javaslat is felhasznál, a mikor arról van szó, hogy kimutassa, hogy ezentúl Magyarországra kevesebb ujon ez jut, mint eddig, és csillag alatt oda jegyzi, hogy csak 24.100 ujoncztöbblet fog Magyarországra jutni, — ezekből kitűnik, hogy már nem is 42-3, hanem 4219% és 57-81% arányában áll a népesség, a nagy kivándorlás, a táplálkozás hiánya stb. miatt. Egyébiránt méltóztatnak tudni, hogy ennek a hadseregnek fentartása azt a szoeziális hátrányt is maga után vonja, hogy mennél inkább emelik a hadsereg létszámát, annál inkább fogy a nemzetnek teherviselési képessége és annál inkább romlanak a táplálkozási viszonyok is, mert a hadsereg által pozitiv és negativ alakban emelt drágaság visszahat a táplálkozás viszonyaira, és az a sújtott nemzedék, mely a drágaság miatt amúgy is rosszul él, még kevésbbé tud táplálkozni. De arról szoeziáhs kihatásaiban nem is akarok most beszélni, hogy ha elvonjuk az emberek munkájától a legjava munkaerőt s azt, a ki eddig kenyérmagvakkal táplálkozott és termelő volt, husfogyasztóvá teszszük, milyen óriási különbséget csinál csak a husdrágaság kérdésében. Ilyen statisztikai adatok birtokában, mikor egyszer már rá is szedtek, s egészen bizonyos, hogy most még jobban rászednek bennünket, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ne vegyék zokon, mélyen t. képviselőtársaim, ha azt mondjuk : mi pedig, ha százezerszer teszik is napiparancs tárgyává ezt a véderőjavaslatot, nem fogjuk megengedni, hogy a magyar nemzet az osztrákok javára csak az ujonczjutaléknál ily messzemenő százalékkal megkárosittassék és kijátszassék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha majd lemennek a vármegyeházára, kérdezzék meg attól a vármegyeházától, hogy tudja-e azt, mi készül ellene, csak ennél az egy pontnál, s vájjon hozzájárul-e ehhez a javaslathoz ? Meg vagyok győződve róla, hogy az egész nemzet be fogja látni, milyen szörnyű merénylet az, a mely ellenünk intéztetik, s azt nemcsak helytelenitni fogja, hanem követelni fogja, hogy ez a nemzet álljon ellent ilyen törvényalkotásnak, mely őt anyagilag, alkotinányilag, mindenkép lehetetlenné teszi. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Szabad esedeznem egy pár pereznj-i szünetért. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Polónyi Géza képviselő ur folytatja beszédét. Polónyi Géza: T. képviselőház ! A statisztikai adatokra vonatkozó fejtegetéseimtől nem búcsúzhatom el a nélkül, (Zaj. Halljuk! HallSÉPYH, NAPLÓ. 1910 —1915. XI. KÖTET. juh! balfelöl. Elnök csenget.) hogy legalább ne érintsem annak elvi jelentőségű fontosságát, hogy az állitásköteles korban levő férfilakosság legyen az alapja a védkötelezettségnek. Elvi jelentőségéről ennek nem szükséges bővebben megemlékeznem. Társadalmi kihatásai szempontjából csak annyit kell mondanom, hogy a vagyoni ós a véradóbeli statisztikai adatok azok, a melyek a szocziáldemokratikus irányzat j)ropUgandájának (Mozgás. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) tulajt!onképeni táj>ot adnak. Azonkivül társadalmilag arra vezetnek, hogy a véradójában túlságosan kimerített és vagyonában is túlságosan igénybevett nemzedék maga keres óvszereket e terhek alól való szabadulás czéljából. (Halljuk! Halljuk!) És ezen okok alapján tapasztaljuk Magyarországon pl. nagy fájdalmunkra, az egyke-rendszert, a szászföldön a »Zwei Kinder-Virtkschaft«-ot és ezeknek okaira kell visszavezetnünk a nagymérvű kivándorlást is, a mely ezekkel a nagy katonai terhekkel szemben igy védekezik és megalapozza a szindikalizmusnak inellékkormányát, a mely akkor, midőn hadat akar üzenni egyik állam a másiknak, a sztrájkokkal és hasonló intézkedésekkel felel. De, t. ház, vagyoni szempontból — majd rátérek a költség kérdésénél, hogy mikép van ez beállitva nálunk — nem közömbös dolog az, hogy milyen mennyiségig vétetik igénybe a nemzet vagyoni ereje. Egy koldussá tett nemzet, a mely vagyonának utolsó romjait vagy a családfenntartás egész jövendőjét hozza a hadsereg számára áldozatul, nem lehet megelégedett és nem élhet boldog állami életet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De érdekes dolog az, hogy a statisztikának e része tekintetében Magyarországon nagyon rövid idő alatt homlokegyenest ellenkező felfogásokkal találkozunk. A mikor az önálló bank kérdéséről volt szó, akkor ez a nemzet koldus volt és szegény, annyira szegény, hogy pénzügyi téren való önállóságához ezen okból nem akartak hozzájárulni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás.) Most pedig ugyanazon parlament, ugyanazon emberek, sőt ugyanaz a minister egy nagyon megkritizálandó költségvetésben tejjel-mézzel folyó Kánaánnak hirdeti Magyarországot, (Igaz! a, szélsőbaloldalon.) a hol annyi a pénz, a mennyi kell, ha a hadseregről, a cs. kir. hadseregről van szó. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ez a téma elég volna nekem arra, hogy a mai ülés egész folyamát igénybe vegyem. De nem folytatóin, mert igen sok más megjegyzésre van szükség. (Halljuk! Halljuk!) Most rátérek e törvény megalkotásának egy igen kardinális akadályára, a mely fenyegeti a pragmatica sanctiót, fenyegeti az 1867:

VII. t.czikket és fenyegeti alkotmányunk összes rendelkezéseit. És ez a Boszniára vonatkozó kérdés. (Halljuk! Halljuk !) 55