Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-263

386 263. országos ülés 1911 gyarországnak és Ausztriának érdek-szféráját is közelről érinthetik, olyannyira, hogy nem tartom lehetségesnek, hogy a magyar parlament azokat hallgatással mellőzze, hogy azok tekintetében itt felszólalás ne történjék. (Halljuk ! Halljuk ! a balés a szélsőbaloldalon.) Midőn tehát ezen eseményekre vonatkozólag interpellácziót intézek a t. ministerelnök úrhoz, mint a ki alkotmányunk szerint külpolitikánk vezetésében osztozik a felelősségben, és a kivel a külpolitika vezetése egyetértésben intézendő — teljesen érzem annak a felelősségnek a súlyát, a mely reám is, bár csak egyszerű képviselő vagyok, hárul és nehezedik, midőn egy ily kényes kérdéssel és kényes helyzettel foglalkozom. Teljesen érzem azt a kötelességet, a mely engem is terhel, hogy midőn két, velünk barátságos viszonyban álló nemzetnek ügyéről van szó, a melyek egyikével azonfelül még szövetségi viszonyban is állunk, itt ne hangozzék el egyetlen szó se, a mely azok bármelyikének nemzeti önérzetén és vele való barátságos viszonyunkon sérelmet és csorbát ejthetne. (Általános helyeslés.) Ezen határok, ezen kötelezettség és erkölcsi felelősségérzet által szabott határok közt óhajtok interpelláczióm megindokolásában és magában az interpelláczióban maradni, tartózkodván a történtek minden bírálatától és csupán azzal foglalkozva, hogy a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kötések és a mi saját különleges érdekeink, felfogásom szerint, minő eljárást tesznek kívánatossá, milyen eljárást tesznek szükségessé. A történtekkel, Olaszországnak Törökországgal szemben megtörtént hadüzenetével, Afrika északi partja egy részének ma már bekövetkezett tényleges elfoglalásával és az ezáltal teremtett helyzettel kettős szempontból szándékozom foglalkozni ; az kettős szempontból keltheti fel és kel], hogy felkeltse érdeklődésünket. Az első szempont azoknak a nemzetközi kötéseknek a szempontja, melyeknek részesei voltunk és melyek az összes czivilizált hatalmakra nézve bizonyos jogokat állapítanak meg és bizonyos kötelességekot létesítenek. Az 1899-iki és az 1907-iki hágai egyezmény a nemzetközi összeütközéseknek békés elintézéséről nem csupán a már kitört viszály bírói elintézésére állapit meg intézményeket, hanem tekintettel arra is, hogy nem minden nemzetközi viszály tartalmaz magában egy olyan világosan formulázható jogi kérdést, mely azt birói eldöntésre alkalmassá teszi, a közbenjárásnak, a barátságos közvetítésnek egy egész apparátusát létesiti, és azt kiegészíti azzal a megbecsülhetetlen ténynyel, hogy minden czivilizált nemzet elfogadta és a nemzetközi jognak egyik tételévé avatta azt az elvet, hogy összeütközések esetén semleges és az összeütköző felekkel barátságos viszon3'ban álló hatalmaknak a kiegyenlítés és a béke érdekében történő fellépése sohasem tekinthető barátságtalan cselekménynek. Ennek az elvnek felállítása megnyitotta a közvetítő és békéltető tevékenységre nézve a 1 október 11-én, szerdán. karjut, és tette ezt igen helyesen. Mert a mint az ezen egyezmény megalkotását megelőző tárgyalásokban kiemelték : a közvetítésnek, a béke fentartása érdekében való közbenjárásnak jogát az összes czivilizált hatalmaknak megadja, nem csupán az az erkölcsi szempont, az az erkölcsi és jogi közösség, melyben a czivilizált országok egymással vannak, hanem egyszersmind az a tény is, hogy ma már, midőn a világforgalom, az összeköttetéseknek sokfélesége annyira összebonyolította az összes nemzeteknek érdekszféráit, alig képzelhető két nemzet közt egy olyan összeütközés, mely vagy mindjárt a kezdetén, vagy további fejleményeiben az összes többi hatalmaknak érdekszféráját ne érintené. (Helyeslés a jobboldalon.) Tehát nemcsak azon az erkölcsi jogczimen, nemcsak a művelt nemzetek társadalmának erkölcsi és jogi szolidaritásán, melynek folytonos kiépítésén kell fáradoznunk, alapul a közvetítésnek az a jogosultsága, melyet a hágai békeegyezmény azzal a szánkczióval látott el, hogy az soha barátságtalan cselekménynek nem tekinthető ; hanem alapul azon az érdekközösségen is, melynek folytán lehetetlen ma már azt mondani, hogy a mi két hatalom közt történik, ahhoz a többi hatalmaknak nincs semmi köze, mert igenis van köze abban az értelemben is, hogy az ő érdekszférájuknak érintése alig kerülhető ki. Ennek folytán, igen t. képviselőház, minden vád és rekrimináczió nélkül, pusztán sajnálatomnak adván kifejezést a felett, hogy az idézett hágai egyezmények által teremtett intézmények nem használtattak fel vagy nem voltak felhasználhatók az összeütközés elkerülésére — ehhez azt a gondolatot is akarom hozzáfűzni, hogy a sajtó egy részében megnyilvánult annak a sajátságos és érthetetlen diadalérzetnek, mely ez esemény folytán is azoknak a nemzetközi egyezményeknek és a béke biztosítására megállapított eme intézményeknek értéktelenségét akarta hirdetni, mi, a kik ezekben hiszünk, mi, a kik csekély fáradozásunkkal azon vagyunk és azon leszünk, hogy a jognak uralmát a nemzetek közötti viszonyban kiépitsük és megerősítsük, (Éljenzés a baloldalon.) abszolúte nem látjuk a most történt események által ezeknek az intézményeknek értéktelenségét kimutatva, hanem ellenkezőleg, abból csak buzdítást meríthetünk, hogy a megkezdett munkát tovább folytassuk, hogy a felépített épület esetleges hiányosságának kiegészítésén tovább fáradozzunk. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Ha az ellenségeskedések kitörésének megakadályozása nem sikerült vagy nem sikerülhetett, azért fennáll a semleges és mind a két hadviselő féllel barátságos viszonyban álló hatalmaknak az a joga, sőt az a kötelessége, hogy a közvetítésnek ügyét, ha eddig nem, hát ezentúl kezükbe vegyék. Nekünk nincs arra nézve hivatalos és teljesen kielégítő tájékozottságunk, hogy történtek-e e tekintetben lépések valamely hatalom részéről, vagy nem. A hírlapok szerint Németország már az ügynek egy korábbi stádiumában