Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-258

308 258. országos ülés 1911 szeptember 30-án, szombaton. elsöpörné őt a parlament. Mert hiszen ezt a kétségtelenül nagy jogát a nemzetnek nem is a 48-as idők biztosították. Megvolt az már régen a magyar alkotmányban, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) legutóbb 1840-ben nyert törvényben ismételt megerősítést. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha Andrássy Gyula ugyanazt a politikát követte volna, a mit ma a túloldalról hirdetnek, mikor a mi vivmánypolitikánkat leszólják, nem lehetett volna megmentem a honvédministerium felállítását. Mert jól tudjuk azt, hogy a kiegyezés előtárgyalásai során ebben a kérdésben is micsoda nagy harczot kellett kifejteni Andrássy Gyulának, micsoda nagy ellenszenvet kellett leküzdenie, így volt ez a honvédség kérdésében is. Katonai bizottság ült össze, hogy a katonai kérdéssel, mint a hogy ők kifejezték magukat: a tövises sündisznóval foglalkozzanak és ez a katonai bizottság teljesen merev álláspontra helyezkedett. Andrássy Gyula azonban akkor báró Beckkel megegyezett a honvédség felállítása tekintetében és annak fejében, hogy a közös hadsereg nem lett kettéosztva, sikerrel kivitte a honvédsereg felállítását. Hogy a mostani javaslatok meg valósítani szándékoznak a honvédtüzérséget, az nem vívmány. az nem eredmény ; az is a 67-es kiegyezés megalkotóinak érdeme, mert az 1868-iki véderőtörvényben az »egyelőre« szó épen Andrássy kívánságára és azért vétetett be, hogy már ebben a törvényben a nemzetnek a honvédtüzérséghez való joga feltétlenül biztosítva legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbahldalon.) 1868-ban Andrássy Gyula egy promemoriát adott át az uralkodónak, melyben kifejtette álláspontját a katonai kérdésről. Rendkívül érdekes okmánya ez ma már történelmünknek, a melyből Andrássy Gyula egész gondolkodását, hazafias érzését|megismerhetjük és megállapíthatjuk. Ebben a promemoriában Andrássy az általános védkötelezettség álláspontjára helyezkedik. Es érdekesnek tartom megemlítem azt, hogy az általános védkötelezettségnek a monarchiában való keresztülvitele magyar államférfhmak, Andrássynak érdeme. Hogy ma nép- hadseregről beszélhetünk, az Andrássy érdeme, mert abban az időben, mikor az 1868-iki véderőtörvényről a tanácskozások folytak, Bécsben és Ausztriában határozottan ellenezték azt, sőt az akkori hadügyminister is ellene volt az általános védkötelezettségnek, és a pénzbeli megváltást fentartandónak vélte. Andrássy ezzel szemben az általános védkötelezettség álláspontjára helyezkedett, azonban felállította azt a tételt, hogy akkor, mikor a hadsereg Königgrätz után a nemzettől olyan sokat kap, mikor a hadsereg Königgrätz után 800.000 főre erősödik meg, mikor a két ellenséges állam: Ausztria és Magyarország az ellenségeskedés után a közös védelemben egyesül, ennek ellenértékéül a nemzet javára feltétlenül vívmányok teendők. Ez az álláspontja Andrássjniak győzött is, és azt sikerült elfogadtatni az uralkodóval. Ennek az álláspontnak volt az eredménye a honvédség szervezése és az 1868-iki rendelet, mely szerint a magyar honos tiszteket az országban lévő csapatokhoz kell áthelyezni. Igaz, sajnos, hogy ez a rendelet tulajdonképen ma sincs végrehajtva, ez azonban az Andrássyt követő kormányok mulasztása és bűne volt. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Andrássy után oly kormányok következtek, a melyek érzéketlenek voltak a nemzetnek kívánságaival szemben katonai téren, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) pedig ha azon az utón haladtak volna, lassan, lépésről-lépésre, a melyet Andrássy és Deák kijelöltek, akkor a katonai kérdések már régen meg lennének oldva, (Ugy van! balfelöl.) és nem hoznák izgalomba időnként az országot s nem kellene mindig rámutatnunk arra, hogy e kérdések tárgyalása akadályozza a produktív munkát. Következett Tisza Kálmánnak 15 éves, mindent elsorvasztó párturalma. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez felfelé a nemzeti kívánságok elhallgatásával, lefelé pedig a korrupt párturalom garázdálkodásaival járt s eredménye az volt, hogy mikor 10—11 év előtt a nemzeti követelések, mondhatnám vulkanikus erővel törtek ki, az uralkodó joggal mondhatta, hogy mindez előtte egészen újság, mert vele addig a nemzet kívánságait meg sem ismertették. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Most már, a mint előbb kifejtettem, azon az utón vagyunk, hogy a nemzeti aspiráezióknak jogosságát a legkonzervativebb 67-es államférfiak is elismerik, sőt még a hadvezetőség is engedett merev elzárkózottságából. Szmrecsányi György: Az többet hajlandó engedni ! Preszly Elemér: De mikor látjuk azt, hogy ez a közös hadsereg a magyar alkotmányra nem tesz esküt és érezzük, hogy ha külellenséggel szemben meg is védelmezi országunkat, de befelé örökös tilalomfája önállósági vágyainknak, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor nem fogadhatjuk el fentartás nélkül Tisza István képviselő urnak azt az álláspontját, hogy a mit a közös hadseregnek adunk, azt magunknak adjuk, a mivel azt erősítjük, azzal magunkat erősítjük. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nekünk nemzeti dinasztiánk lenne, akkor feltétlenül helyes volna és minden irányban megállna gróf Tisza István álláspontja ; de vájjon most ki biztosit bennünket, hogy a dinasztikus politika a jövőben is egy utón fog haladni különleges nemzeti érdekeinkkel ? T. ház ! Mikor igy a közös hadsereget a magunkénak állítják a t. túloldalról, fontosnak tartom, hogy ennek a közös hadseregnek múltjáról, szervezetéről, összetételéről adjak elő egyet és mást. (Hátijuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A közös hadsereg, a mint tudjuk, az osztrák hadseregből keletkezett, a mely pedig első alakulásában zsoldos hadsereg volt: Wallenstein alkotása ; e hagyományt bizonyos mértékben igen sokáig megőrizte, sőt annak némi árnyalatait ma is tapasztalhatjuk. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbalolda-