Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-258

258. országos ülés 1911 szeptember 30-án, szombaton. 309 Ion.) Nagyon jól mondja Schiller az osztrák hadseregről a Wallenstein trilógiában : »Nun und wer merkt es uns an, dass wir aus Süden und aus Norden, zusammengeschneit und geblasen wurden, wer hat uns so zusammengeschmiedet, kein anderer sonst als der Wallenstein.« Á közös hadsereg múltjában van általános emberi szempontból egy rendkivül tiszteletreméltó vonás, a mely azonban minket különleges nemzeti szempontból megfontolásra késztet. E hadsereg a múltban a legvéresebb csatákat vivta, bár nem volt más összetartó kapcsa, mint az uralkodó és a dinasztia iránti hűség és engedelmesség, a melyben — és ez dicséretére legyen mondva — soha meg nem tántorodott. Pedig ezekre a csatákra igazán nem volt szükség ; ezek sem a dinasztiára, sem a monarchiára, de főleg nemzetünkre semmiféle eredménynyel nem jártak. Ma már az objektív történelem megállapitja, mily nagy hiba volt, hogy a dinasztia olasz tartományait véres csaták árán sokáig védelmeztük. Véreztünk Olaszország csataterein, és az eredmény mégis csak az volt, hogy a feltartóztathatatlanul előtörő olasz egységgel szemben meg kellett hátrálnunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ép igy volt az 1866. évi véres königgrätzi csata is, a mely a német hegemóniáért folyt, a melyet feltartani ugy sem lehetett semmi körülmények közt; sajnos, egy véres csatának kellett minket erre megtanitani. Még 1866 után is katonai körökben igen sokáig kisértett az úgynevezett kalandos reváns-politika, és Andrássy Gyulának kellett minden befolyását érvényesitenie, hogy például az 1870-ik évi poroszfranczia háború előtt a monarchia semlegességét fentarthassa és ennek folytán jelenleg is érvényben lévő külpolitikánknak alapját lerakhassa. (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ez a hadsereg épen összetételénél fogva nélkülözi azokat a nagy etikai erőket, a melyek egy nemzeti hadseregnek sajátságai. Ifjabb gróf Andrássy Gyula a véderővita során mondott nagyszabású beszédében előadta, hogy ő egy könyvet irt az 1867-es kiegyezésről, illetve a közös hadseregről a német vezényszó érdekében. Megvallotta azt is, hogy e könyvet nem szivére hallgatva irta, hanem azért, mert ugy volt meggyőződve, hogy a német vezényszóra a közös hadseregben feltétlenül szükség van. Pedig ha ezt a könyvet figyelemmel olvassuk, Andrássynak sok olyan kijelentését találjuk benne, a melyek mostani álláspontját teljesen fedik és indokolják. Azt mondja pl. gróf Andrássy Gyula könyvének egyik részében, hogy a katonatiszti pályán szükség van minden motívumra, a mely lelkesit és áldozatkészségre serkent. Azt kérdezem én, hogy a közös hadseregbe a magyar tiszt beleviszi-e mindazokat a motívumokat, a melyekre gróf Andrássy Gyula rámutat ? Hazai Samu honvédelmi minister: Igenis beleviszi! Preszly Elemér : Azt kérdezem, hogy a magyar hazafiság otthon érzi-e magát a hadseregben? És a mikor Andrássy Gyula ezzel szemben azt mondja, hogy ha a magyar nem viheti be az ő hazafias érzését a hadseregbe, akkor igaza van a függetlenségi politikának, akkor már olyan tényt állapit meg, a, mely feltétlenül a mi politikánknak ad igazat. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a hadsereg valami nagy eredményekre, valami nagy múltra nem tekinthet vissza. Ha vizsgáljuk a stratégiáját vagy a taktikáját, azt látjuk, hogy az az eredetiségnek teljes hijával van, és nem áll egyébből, mint egyes más hadseregek stratégiájának és taktikájának utánzásából. Nem hivatkozom az orosz-japán háborúra, mert hiszen azt nem mi vivtuk meg, hanem ennek a hadseregnek utolsó nagy csatájára, a königgrétzi viadalra. Osztrák történetírónak, Friedjungnak a munkáját veszem, azt hiszem tehát, az elfogultság vádja engem nem érhet. Ennek a csatának elvesztését nagy részben a vezetés fogyatékossága okozta. Hazai Samu honvédelmi minister: A puska is! Preszly Elemér: Azért mondtam, hogy nagy részben. Hiszen kétségtelen, hogy pl. a hadvezér, Benedek, nem állt a helyzet magaslatán. Ö nagyon jó katona volt, a ki Olaszországban megállta a helyét és ott ismerte is a terepet, azonban elméleti tudása abszolúte nem volt. Hazai Samu honvédelmi minister: Dehogy nem ! Preszly Elemér : Engedelmet kérek, ezt a történelem álla jutja meg ; egyetlen egy katonai könyvet nem olvasott, hiszen nem is akart hadvezér lenni ; Albrecht főherczegnek felfedte, hogy fél és nem akarja a hadvezérséget elfogadni; Albrecht fő herczeg kényszeritette rá, mert ő kitért előle, azzal az indokolással, hogyha ő veszti el a csatát, az kellemetlen következményekkel járhat rá nézve. És mikor aztán a csata elveszett, Albrecht főherczeg volt az első, a ki Benedek felett pálezát tört. Először becsületszavát vette, hogy a háború lefolyásáról egyáltalán soha és sehol nyilatkozni nem fog, és mikor ez megtörtént, akkor megjelent a bécsi katonai hivatalos lajjban egy közlemény, a mely mindenért szegény Benedeket tette felelőssé, ugy hogy ezt az embert teljesen elkeserítették, és azért nem akart az az izig-vérig katona mint katona meghalni. Ha ennek a tábornoknak tragikus sorsát látjuk, akkor feltétlenül eszünkbe jut a nemezis azzal a magyar katonával szemben, a ki első, diadalait nemzete elleni csatában szerezte. (Felkiáltások a jobboldalon : Ki volt az ?) Benedek, 1848—1849-ben. Hog}

r az osztrák hadvezetés és stratégia 1868-ban nem állt a helyzet magaslatán s hogy ez nagyrészben hozzájárult a csata elvesztéséhez, a melyet tehát nemcsak a puskák közötti különbség okozott, erre nézve vagyok bátor hivatkozni arra, hogy pl. a Benedek mellé beosztott Krizmanics sem volt megfelelő ember. Erős hadállásokhoz ragaszkodott, a melyeket odahaza magának elké-