Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-234

22 234. országos ülés 1911 a A választói reformnak minden igaz barátja csak egyet kívánhat, azt, hogy az az uj tör­vény ne azok között a pártkeretek között valósittassék meg, a mely pártkeretek manap­ság fennállanak, (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) mert hiszen mindaddig, mig ezek a pártkeretek fennállanak, mindaddig, a mig fennáll egy 67-es alapon álló párt és azzal szemben egy közjogi ellenzék, mindaddig idegen szempontok fognak belevonatni ezen választói reform megvalósításába, (TJgy van! TJgy van! jobbról. Mozgás balról.) és ez a reform nem a maga eredeti valósága szerint tud megvalósulni, mert azt a reformot ezek az idegen szempon­tok a maga megvalósításában okvetlenül befo­lyásolni fogják. Lovászy Márton : Tessék szétbomlani! (Zaj.) B. Láng Mihály: Csak önök után! (Zaj.) Antal Géza: Ez lehet az én egyéni vélemé­nyem; de mikor ezt egy ember vallja, a ki a politikai élettől távol áll és a ki térbeli távol­ság folytán talán egy bizonyos fokig tisztultab­ban láthatja a helyzetet, mint a kik benne élnek ennek a politikai életnek forgatagában — mél­tóztassék megengedni, hogy akkor az az ember annak a meggyőződésének adhasson kifejezést, hogy épen a választói reform szempontjából volna szerencsétlenség, ha nem előbb ezt a véderő­törvényt valósítanék meg, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ennek megvalósítása után nem azon mun­kálnánk, hogy leomoljanak a mai pártkeretekés ujabb, egészségesebb pártkeretek alakuljanak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a kö­zépen. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A trón­beszéd! Zaj!) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Antal Géza: Ezzel, mikor ezt mondom, mél­tóztassanak meggyőződve lenni, nem kívánok áldozatot a t. ellenzéktől, hanem ez egyszerűen logikai konzekvencziája azoknak a lépéseknek, a melyeket koalicziós uralmuk különösen utolsó esztendejében tettek. (Igaz! TJgy van! jobb­felöl.) Nem szólok én arról, hogy a paktum ki­kapcsolván nehéz kérdéseket, a 4 évi kormány­zás talán fegyverszünet volt; ezt konczedálom; hanem az elvitathatatlan, hogy a koaliczió uralmának utolsó esztendejében történtek kí­sérletek egy hosszú kormányzati programm megvalósítására, és pedig 67-es alapon; (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal­és a szélsöbaloldalon.) történtek kísérletek a Kossuth-párt és az alkotmánypárt részéről oly irányban, hogy bizonyos nemzeti vívmányokat sikerüljön a nemzet részére nyerni; történtek kísérletek a Justh-párt részéről oly irányban, hogy az önálló bank megvalósításával kapcsol­tassanak ki az összes katonai kérdések. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon és a középen.) igusztus 31-én, csütörtökön. Bakonyi Samu: Hát a létszámemelés! (Zaj. Elnök csenget.) Antal Géza: Akár az egyik, akár a másik kísérletet tekintjük, az az egy bizonyos, hogy mindkét kisérlet ezen az alapon, a 67-es ala­pon állott, mind a két kisérlet ezen az alapon, a 67-es alapon kereste a megoldást. Egy hang (jobbfelöl): így kormányoztak! Antal Géza: Én meg vagyok győződve arról, hogy ezen az alapon is álltak és nemcsak kormányoztak.^ T. ház! Én tehát nem látom semmi logikai szükségét és indokoltságát annak, hogy ha már az urak négy esztendőn keresztül 67-es alapon kormányoztak; ha az urak a koaliczió uralmá­nak utolsó esztendejében 67-es alapon egy hosszú kormányzati programm megállapítását kívánták, (Igaz! TJgy van! jobbfelöl) hogy akkor most fentartják ezen közjogi ellenzék különállását; nem látom át, miért nem helyez­kednek nyíltan, fentartás nélkül a 67-es alapra (Elénk tetszés a jobboldalon és a középen. Moz­gás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) ós miért nem teremtenek egy egészséges ellenzéket;­1 (Tetszés jobb felöl). Sümegi Vilmos: Csinálják meg a paritást! Bakonyi Samu: Majd megEorditjuk ezeket a kérdéseket! (Zaj.) Elnök ('csenget) : Csendet kérek! Győrffy Gyula: Önök sincsenek 67-es alapon! Elnök: Csendet kérek t. ház! Antal Géza: T. ház! A mai pártkeretek igazán oly érdekes szövetkezéseket hoznak létre, a mely szövetkezések az embert önkénytelenül is mosolyra késztetik. (Derültség a jobboldalon.) Győrffy Gyula: A saját pártjáról beszél? Antal Géza: Nem. A tisztelt ellenzék egyik árnyalata oly elemekkel szövetkezik, a melyeket néhány év előtt a legnagyobb mértékben el­itélt. Látunk szövetkezéseket oly elemekkel, a melyeket hazátlan bitangoknak neveztek. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás balról.) Lovászy Márton: Önök is azokkal szövet­keztek, azokj a kik az önök sorában ülnek; ott van Rudnay, oda tessék beszélni! (Nagy zaj.) Elnök: (csenget): Csendet kérek! Lovászy Márton: Ott ül önök közt Eudnay! (Zajos félkiáltások jobbról: Helyre! Helyre! A gyorsíróknak beszél!) Elnök: Csendet kérek! Antal Géza: T. ház! Nagyon értem a Justh­pártot . . . Sümegi Vilmos: Függetlenségi és 48-as párt! (Felkiáltások a jobboldalon: Justh-párt! Szégyenlik ?) Lovászy Márton: Perczel-párt! Ábrahám Dezső: Nem oly szégyen Justh Gyulát követni, mint Perczeit! (Zaj.) Antal Géza: Én nagyon értem, ha a Justh Gyula vezérlete alatt álló 48-as és független­ségi párt az obstrukezió következtében kissé megcsappant erejét végszükségben pótolni akarja

Next

/
Oldalképek
Tartalom