Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-256

256. országos ülés 1911 szeptember 2,8-án, csütörtökön. 279 ter, sem más minister el nem térhet. (Helyeslés a baloldalon.) A t. ministerelnök ur nehezményezte, hogy másfél órás felszólalások is történnek az egyes interpellácziók alkalmával. Bocsánatot kérek, mindent lehet talán mondani, de hogy az interpellácziók alkalmával valami túlzás lenne itt a beszédek nagysága tekintetében, ezt tapasztalni egyáltalában nem lehet. (Felkiáltások jobbjelöl: Van ! Ellenmondás balról.) Az interpellácziók előterjesztése mindig a napirendre kitűzött időn túl történik. A ház ezen oldaláról egyetlen alkalommal sem tétetett panasz az elnökség inditványa ellen, a midőn megszabta, hogy mikor térjen át a ház az interpellácziókra. Az elnökségre volt bizva annak megállapítása, hogy a najoirend tárgyalására szánt időből az interpellácziókra mennyit fordítson a ház. Soha semmi tekintetben a ház ezen oldaláról más, mint a mi jogainkkal, szabályainkkal való rigorózus és és szigorú eljárás, magának a jogszabálynak a tárgy fontosságához mért előterjesztése egyáltalában az interpelláczíó terén nem volt tapasztalható. Vannak igenis, nagyjelentőségű interpellácziók, igy az utóbb elhangzott kérdések, a melyek közjogi életünket erősen érintik, a minő volt az uj hadügyminister kinevezésével kapcsolatos kérdés, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) vagy a minő volt most a horvát bán ellen felhangzott visszaélések fejtegetése. De mindezek, t. képviselőház, olyan mélyreható, nagyjelentőségű kérdések, a melyekben a beszédek időhatárát, terjedelmének nagyságát kifogásolni egyáltalában nem lehetséges. Ennek következtében azt gondolom, hogy az igen t. ministerelnök ur itt is nagyon tévesen magyarázta és egyáltalában nem birt joggal arra, hogy a képviselők részéről itten gyakorolt interpeUáczionális jogot ezen kritika által ilyen súlyos megrovásban részesitse, a visszaélésnek vádjával illethesse. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbjelől: Igaza i olt! Zaj a baloldalon.) Mi, t. képviselőház, abban a felfogásban vagyunk, hogy nem az interpelláczióknak ilyen módon való gyakorlása, —a mi a házban az utóbb lefolyt évtizedek alatt egyformán és általánosan szokásban volt s a mitől mi egy hajszálnyira el nem térünk — nem ez a visszaélés a házszabályokkal, hanem a házszabályokkal való visszaélés annak a felfogásnak érvényre és jogerőre emelkedése, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy az interpellácziókra való válasz a kormány egyes tagjainak szemében csak formalitás, a melyhez ők kötve nincsenek, és visszaélés az a felfogás, mely a képviselők e jogainak gyakorlásában visszaélést lát. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez az, a mi a kérdésnek helytelen elbírálása, sőt visszaélés, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) s ez a felfogás az, a mit mi a magunk részéről kénytelenek vagyunk egyenesen visszautasítani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik, igen t. képviselőház, vonatkozik azokra a talán még súlyosabb vádakra, a melyekre t. képviselőtársam és barátom szintén kiterjeszkedett, de a melyeket szó nélkül a mi részünkről sem hagyhatunk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy mi lehetetlenné tesszük az ország parlamentjének működését. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Bakonyi Samu : önök teszik lehetetlenné! (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Bikádi Antal: Ne tréfáljanak ! Hajós Kálmán: Ez nem tréfa ! Egy hang (a jobboldalon) : Angliában kellene ezt megpróbálni ! i Bakonyi Samu : Az angol parlamentben dolgoznak ! (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos : Hogy mi az ország parlamentjének egész működését, mint a ministerelnök ur mondotta, lehetetlenné tesszük, ezt a vádat igy egészében vissza kell utasítanunk. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Rá kell mutatnunk azokra az eseményekre, a melyek itt már ezen kormány működése alatt is lefolytak. A midőn a t. kormány előjött nagyfontosságú javaslatokkal, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyeknek tárgyalásába mi az objektív kritikának mértékével bocsátkoztunk bele; midőn a kormány költségvetéseket kért tőlünk, a mely költségvetésekbe pedig nagymérvűi összegek lettek befektetve és befoglalva, a melyek tengerészeti, hadi czélokra kívántattak tőlünk s a melyek szintén igen súlyosan érintik az ország teherviselési képességét : akkor mi, a ház ezen oldalán ülő pártok és képviselők, ennek daczára sem léptük túl a parlamenti vitatkozás normális kereteinek mértékét. (Ugy van! balfelől.) De nemcsak a költségvetések és indemnitások lettek egymás után letárgyalva, nemcsak ujonezok lettek kérve és ujonezok lettek itten megszavazva, hanem ha nagyfontosságú más törvényjavaslatokkal jöttek egyes kormányférfiak — minő az igen t. igazságügyminister ur javaslata, a ki egy nagyfontosságú perjogi reformot terjesztett igy elő, s vitt keresztül az ellenzék objektív kritikája mellett, — mondom, ha ilyen javaslatokkal jöttek elő a kormány tagjai, akkor azok törvényerőre emelkedése útjába sem gördített akadályokat az ellenzék. Egy vagy másfél esztendő parlamenti működésében ennyi alkotás van, a melyre a kormány rámutathat; sőt itt van még annak az igen nehéz és nagy politikai harezokat felidéző kérdésnek, a közös- vagy önálló bank kérdésének megvitatása is, a melyet, bár igen erős küzdelmek és nagy viták után, de ez a parlament mégis megoldott. Azon állítás tehát, hogy mi a parlament egész működését lehetetlenné teszszük . . . Gr. Batthyány Pál: Egyszerűen ráfogás ! Holló Lajos : . . . a multak tapasztalatai szerint egyáltalában nem állhat meg. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igenis, meg van akasztva és lehetetlenné van téve most egy javaslatnak a