Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-255

266 255. országos ülés lyíí szeptember 27-én, szerdán. räther brandmarken würde«, vagyis tekintettel annak valószínűségére, hogy e miatt a magyar ellenzék őt hazaárulónak bélyegezné, ezidőszerint nem kivan azokkal foglalkozni. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbahldalon : Bravó ! Skandalum! Gyalázat!) Gr. Batthyány Tivadar: És ez még mindig ott ül ? (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Dezső : Folytatólag azt mondja, hogy a magyarok mindig azt állítják, hogy Horvátország és Magyarország a kiegyezési törvény 1. §-a szerint egy és ugyanazon államközösséget képezik, evvel ellentétben — itt már kitér erre is — a horvát delegátusok feltétlenül megmaradnak azon egyedül helyes horvát állásponton, hogy Horvátország és Magyarország két »gleichbereehtigte iStaaten sínd«, két egyenrangú állam. (Zajos felkiáltások a szélsőhaloldalon : Gyönyörű !) Ábrahám Dezső ." Majd a bán fog a ministereinőknek parancsolni ! Sümegi Vilmos: Nagyzási mánia! Fejébe szállt a csiriz ! Polónyi Dezső: Én ezt azért olvastam fel részletesen és szórói-szóra, mert ugyanakkor a nemes bán programmbeszédében főképen és különösen szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt, hogy ő nem a magyar kormány exponense a kettejük közötti viszonyban, hanem hogy ő neki, a mennyiben a magyar kormány a magyar állásponton van, kötelessége mint horvát bánnak a tiszta horvát álláspontot képviselni. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ezt ő nyíltan megmondotta programmbeszédében, tehát csak egy kissé kellett volna keresni és már programmbeszédében megtalálhattuk volna azt, hogy az ő kifelé hangzatosan unionistának nevezett programmja tulaj donképen semmi egyéb, mint a horvát egyesült jogpártoknak, de különben az összes horvát pártoknak egyformán elfogadott magyarellenes programmja. (Mozgás a szélsőbahldalon.) Ábrahám Dezső : Ez magyar zászlósúr ! Gr. Batthyány Tivadar: Itt lenne jó egy kissé erélyesebben fellépni a ministexelnök urnak. (Mozgás. Elnök csenget.) Polónyi Dezső: Elhagyok néhány részletet, mert még fontosabb és sulvosabb dolgokkal kell foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy közben egyes olyan jelenségekre utaljak rá, a melyek abban az időben merültek fel. Például ugyanakkor, a midőn Tomasics bán nyilvánosan hitvallást tett Budapesten az ő nem unionista voltáról, és ugyanakkor, midőn ő az ő politikájáról elmondotta, hogy ő teljesen és tökéletesen gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnöknek a hive — tu duka e signore e ministro •— ugyanakkor Zágrábban épen a legveszélyesebb államellenes izgatásoknak adott tápot. Bauer, az ismert érseki koadjutor, a kiről tudjuk, hogy mennyire unionista, épen abban az időben, az ő protekturatusa és közbenjárása folytán neveztetett ki épen koadjutornak. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugyanabban az időben, mikor a bán azt az unionista beszédet tartotta, Bauer dr. az eszéki gyűlésen izgató beszédet tartott az idegenek túlkapásai ellen. Azt hiszem, nem méltóztatik kívánni, hogy a magyarázatába fogjak annak, hog)^ Horvátországban idegen alatt kit értenek. Ugyanakkor a belgrádi szláv sajtókongresszuson egy horvát újságíró roppant módon lelkesedett a pánszlávizmusért, s a horvátok meg a szerbek egységéért ; ez Belgrádban történt. Elmondotta, hogy a horvát és a szerb egy testvérnemzet, a melyet semmi a világon nem választ el. csupán a Száva folyó. A t. ház nem fog meglepődni, hogy ez az újságíró Grulovics Milán volt, a »Narodne Novine« czimü lapnak, a horvát kormány hivatalos lapjának szerkesztője. Sümegi Vilmos: Magyar pénzen hazaárulóskodik ! Polónyi Dezső: Mindezek olyan jelenségek, a melyek azt igazolják, hogy egy és ugyanazon időben kétféle helyen kétféle irányban történtek nyilatkozatok és cselekmények, a melyek, a mint én látom, daczára annak, hogy összefüggésben vannak, azonban nem kongruálnak egymással. T. képviselőház ! Abban az időben történt, hogy a »Magyar Hirlap<< ezután jónak látta ezeket az eseményeket a következő módon regisztrálni (olvassa) : »Az események egész lánczolata, a tünemények egész raja határozottan arra mutat, hogy a mostani horvát bán vagy nem őszintén akarja, vagy őszintén nem akarja képviselni az állam érdekeit. Egészen világossá vált, hogy a magyarellenes áramlat naponta nő Horvátországban és nyilvánvaló, hogy a magyarok irányában Tomasics bán hivei és ellenségei között különbség nincs«. Majd azt irja (olvassa) : »Az összes horvát pártok a Starcsevicséktől és a parasztpárttól kezdve egész a horvátszerb koaliczióig blokkot kötnek a magyar túlkapások ellen. S e vérszerződésnek maguk a Tomasics-féle unionisták, az úgynevezett eszéki csoport adja a szankeziót, az erőt pehig a Tomasics-alkotta uj választójogi rendszer és külön horvát államért való rajongás. Tomasicsnak tehát sikerült az, a mit mi többször előre is mogmoridtunk, hogy az összes horvátokat egy magyarellenes táborba összetoborozza*;. Sümegi Vilmos: Magyar zászlósúr ! Polónyi Dezső: Még egy pár olyan jelenségre mutatok reá, a melyekre kénytelen vagyok a t. ház figyelmét felhívni. Nevezetesen 1911 június 30-ikán megjelenik a házban Szekulics Lázár igen t. képviselőtársunk és egy igen fenkölt, nagyon szép beszédet mondott, a melynek minden szavát nyugodt lelkiismerettel aláírhatjuk. E beszéd, a benne foglalt állitások és fejtegetések igazán csak a legnagyobb elismerésre tarthatnak számot. Természetesen oda konkludálnak, hogy hiszen senki nem tagadhatja a jelenlegi horvát bánról, hogy igazi unionista. Már most, ugyanakkor a