Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-255

országos ülés 1911 szeptember 27-én, szerdán. 265 pedig a bán által az Obzor-ban, a Narodne Noviniban és az Agramer Zeitung-ban megjelent báni deklaráczió passzusai voltak. Ugyancsak a Magyar Hirlap volt kénytelen konstatálni — nem akarom szó szerint idézni, hiszen hosszadalmas lenne —•, hogy eltehetjük a régi magyar közjogot, a Pliverios által megszerkeztett horvát közjog lesz az irányadó és ezentúl el lehetünk rá készülve, hogy a horvát báni székből mást, mint ilyen helytelen közjogi abszurditásokat hallani nem fogunk. El is hagyom ennek a részletezését, csak röviden rámutatok azon tényre, hogy a mióta a bán hivatalba lépett, soha egyetlenegy közlemény sem jelent meg, a mely horvátországi »képviselőkről« szólott volna. Mindig és mindig a horvát »delegáczió<< szerepel. A »delegátusok« elnöke, a »delegáezió« elnöke, a delegátusok működése, a delegátusok klubbja stb. Ugy hogy az ő közjoguk és beállitásuk szerint minden egyes alkalommal — természetesen Tomasics elnöklete és az ő protektorátusa alatt — ugy állítják be a dolgot, hogy itt tulaj donképen három parlament működik. Az egyik a horvát parlament, a másik a magyar, a harmadik pedig a magyar-horvát közös parlament. (Zaj haliétól.) Nézetük szerint e közös parlament csak akkor egységes, ha az ő általuk delegált — delegált ! — horvátok itten jelen vannak. Szóval ők beállítják azt, hogy teljesen föderatív alapon egy horvát államban szerepelnek és a külföld előtt is ilyenekül kívánnak feltűnni. Már most, t. ház, a lényegére térve mindjárt a dolgoknak, méltóztassék nekem megengedni, hogy reávilágitsak arra, miben látom annak indokát, hogy Tomasics Miklós bán maga sem mer, vagy kivan sohasem nyílt homlokkal fellépni programmjával, hanem olyan módon állítja be a kérdéseket, hogy azok lehetőleg zavarosan kerüljenek ide hozzánk, de mindenesetre meg nem érthetőleg tálaltassanak fel, avagy ha valaki fáradságot is vesz magának egy-egy hirt regisztrálni, ne legyen képes kihámozni abból, hogy tulaj donképen hát' mi is abban a valóság. Kezemben van a Croatische Korrespondenznek egy régebben megjelent száma, a mely igen jellegzetes tartalommal bír. Ez a horvát kormány bécsi félhivatalosa. Autentikusságáról meggyőződtem horvát képviselőtársaimtól, a kik maguk kijelentették, hogy ennek közleményei autentikusoknak tekintendők. Ezeknek a közleményeknek egy részét egyébként már volt szerencsém egy alkalommal itt a t. ház előtt ismertetni, a midőn elmondottam, hogy azok a bizonyos staatsrechtliche Forderung-ok, horvát államjogi követelmények, miben állanak. Elmondottam és kifejtettem, hogy abban a felállított 12 pontban a teljes és tiszta trializmus foglaltatik; valahányszor tehát — legyen az Strancsevics-párti, Frank-párti, jogpárti vagy akármilyen koalicziós párti -— egy horvát staatsrechtliche Forderungen-ről beszél, akkor mindig ide kell utalnunk önmagunkat és itt kell megtalálKÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. XI. KÖTET. nunk, hogy ők tulajdonképen mit értenek ez alatt. Már most, t. ház, ők ezt ugy állítják be, hogy az 1868 : XXX. egyezményes törvénynyel kezdettől fogva nem voltak megelégedve, mert ezt a törvényt mi napról-napra megszegtük és nem megfelelő módon kezeltük annak rendelkezéseit. Ezzel szemben ők követelik a kiegyezési törvény revízióját, szanálását és felállítják — ismétlem, ez teljesen egyöntetű programmpont, valamennyi párt által akczeptálva van és később meg méltóztatnak látni, milyen súlyos formában van akczeptálva — mondom, felállítják az ő követeléseiket a PersonalUnióra stb. nézve. Nem kívánom ezeket a kérdéseket részletezni, mert nagyon hosszadalmas lennék mai felszólalásomban. (Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) A ki érdeklődik a dolog iránt, az a költségvetési vitában tartott beszédemben részletesen kifejtve megtalálja mindezeket. Azonban ebben a félhivatalos kommünikében foglaltatik a bán álláspontja. Mikor ugyanis Tomasics a báni széket elfoglalta, egy úgynevezett paktumot, megállapodást kötött, a melynek értelmében — a paktum első része szól erről — retorzióval élnek a koaliczió időszakából visszamaradt azon emberekkel szemben, a kik állítólag illetéktelenül jutottak hivatalokba, kitüntetésekhez stb. Erre vonatkozólag a nemes bán azt mondotta, hogy ő nem vállalkozhatik ennek a rendelkezésnek keresztülvitelére. Igen okosan, czélszeiüen és taktikusan csinálta ezt. A programmnak második pontja azonban specziálisan épen az álláspont kérdése volt ezen staatsrechtliche Forderungen tárgyában. Ez a pont azt mondja (olvassa) : »Was die Erfüllung des ersten Punktes anbelangt, was eminenter politischer Natúr ist, gibt Tomasics zu, dass die Coalition gerechtfertigt sind«. Ugyanabban a számban mondja el a programmpontokat. ö tehát félhivatalosan is közli, hogy a maga részéről akczeptálja azoknak helyességét, — »gerechtfertigt« — igazságosságát és jogosságát. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Gyönyörű.') Ugyancsak ezen czikkben mondja, a melyben politikáját jellemzi, a következőket (olvassa) : »Die von der kroatisch-serbischen Coalition aufgezählten Gravamina können von den Magyarén nicht bettritten werden«. Ezek tehát olyan természetű dolgok, a melyeket a magyarok egyáltalában el nem vitathatnak. Azután hivatkozik gróf Khuen-Héderváry Károlyra, a kiről azt mondja, .. . (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Szép koronatanú ! Polónyi Dezső: ...hogy ő maga is át van hatva attól stb., — von dem Wunsch erfüllt — hogy a Magyarország és Horvátország közt fennforgó differencziák még az ő kormányzata alatt megszüntessenek, azonban tekintettel arra — talán inkább szórói-szóra felolvasom — (Halljuk! olvassa) : »In Betracht dessen, (Halljuk ! Halljuk!) dass die magyarische Opposition ihn zum Ver34