Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-255

2fS4 555 országos ülés Í9Í1 szeptember 27-én, szerdán. olyan erősen, hogy. mondom, nyilt ülésen hazaárulással vádolta Crnkovics horvát képviselőt. (Felkiáltások a baloldalon : Gyönyörű! Hallatlan !) Tomasics Miklós bán annak idején, a mint már több izben szóvá tettük, egy közjogi tankönyvet irt, a mely közismertté vált a hirhedtsége révén, ha szabad ezt a kifejezést használnom, azért, mert abban minden van, csak az nem, a mi a magyar államjogra nézve valóság. Erről a könyvről néhányszor már beszéltünk, tartalmának magam is jellemzését adtam, idéztem Karácsonyi Jánosnak, egy kiváló történetirónak arra vonatkozó munkáját. Most méltóztassék megengedni mégis, hogy e könyvnek a horvát viszonyokra gyakorolt hatása szempontjából néhány szemelvénynyel szolgáljak. (Halljuk/ Halljuk! a baloldalon.) A Budapesti Hirlap 1909. november 20-dikán megjelent vezérezikkében foglalkozik ezzel és megállapítja, hogy (olvassa): »Történelmi felfogásában pedig tanítványa annak az iskolának, a mely Strosszmayer auspieziumai alatt, Kukuljevic és Racki közreműködésével jött létre s mely a délszláv állam megalakulását elősegítő, tudományos előmunkálat gyanánt bebizonyítani iparkodik, hogy Horvátország közjogi pozicziójánál csak a j^erszonális unió van igazolva.« Ezek Tomasics Miklós tudományos alapon kidolgozott közjogi tételei. Tovább menve (olvassa) : »Közjogi szempontból a munka nem is értekezés, hanem tudományos mezbe burkolt röpirat, mefynek izgató hatása a horvát közvéleményt károsan befolyásolhatja a magyar állam horvátországi képviselőjének csillapító működésére vonatkozólag.« Majd tovább rámutat arra, hogy Magyarország területén belül hogyan vadászik gyűlöletre egy u. n. unionista. Nem akarok hosszadalmas lenni és nem kivánom ezeket a czikkeket minden részletükben felolvasni, azonban épen arra való tekintettel, hogy igen súlyos tételt állitottam fel beszédem elején, igyekezni fogok nem csupán saját tényállításaimmal, hanem tárgyilagos és meg nem czáfolt, autentikus ujságtudósitásokkal is erősíteni indokaimat. Ugyanilyen tenorban és szellemben 1910 szeptember G-án ugyancsak a> Budapesti Hirlap közölt egy nagyon éles bírálatot e könyvre vonatkozólag. Majd 1910 május 31-én az Egyetértésben olvastunk egy igen érdekes hirt, a mely talán legjellemzőbben világítja meg azt, hogy mit jelentett Tomasics szempontjából ennek a könyvnek megjelenése Horvátországban. Azt mondja (olvassa) : »Arra a szellemre, a mely most Horvátországban uralkodik, jellemző egy czikk, a mely a Narodne Novinn egyik legutolsó számában jelent meg.» Mellesleg megjegyzem, hogy az 1910 május 14-iki számban és hogy ez is rendelkezésemre áll. (Tovább olvassa.) »Tudni kell azt, hogy a Narodne Novine a horvát kormány hivatalos lapja. A czikk czime: »Reminiszczencziák« és a jelenlegi bán egyéniségével foglalkozik. Irta pedig a bán volt iskolatársa, ugy látszik: szintén aktiv politikus. Dicséri a bánt, hogy nagytehetségű volt már ä középiskolában, az egyetemen. A czikk szerzője rokonszenvvel viseltettet a fiatalember iránt, de a mikor Tomasics a politika terére lépett, elfordult tőle a rokonszenve, mert a szerző politikai meggyőződése szerint »Tomasics rossz utón haladt«, t. i. az unionisták közé lépett be és kifelé unionisztikus politikát hirdetett. Szimpátiája azonban újra feléje fordult, mikor Tomasics hazafias érzelmei legjobb bizonyítéka gyanánt kiadta a >>Pacta Conventa« czimíi ledönthetetlen művét, a horvát állami individualitás legerősebb dokumentumainak egyikét*. Ezt a horvát bán hivatalos lapjában tették közzé. Hogy ha valakinek még kétsége volt az iránt, hogy Tomasics jó hazafi maradt-e, vagy beállt rossz unionistának, akkor ez a könyv meggyőzhette arról, hogy benne kételkedni nem lehet, mert hiszen ő a horvát állam individualitását a leghatározottabban hirdeti és követeli. »••.--•*.• t.-*- ,.„,) Ugyancsak akkor történt: 1910 szeptember 6-án jelent meg Parisban a Journal de Debat-ban egy hosszabb közlemény, a mely szintén élénken kritizálja a magyarországi balkáni viszonyokat és főleg azzal ad czikkének nagyobb súlyt önmaga, mert — mint mondja — Magyarország egyik zászlósura közli ezen közjogi adatokat, a melyeknek természetesen helyeseknek kell lenniök. Konstatálja, hogy ez a munka, ha egyébre nem, de tényleg a gyűlölet szitására megfelelő és alkalmas módon íródott meg. E könvv megjelenése után. a melv a legfontosabb j30zicziót képezte a bán politikai működésében, jön a bánnak a programmbeszéde. Itt már a bán gondoskodott arról, hogy a magyar hírlapokban a lehető legsimább alakban jelenjék az meg, azonban a Budapesti Hirlap egyik tudósítója volt olyan óvatos s megszerezte a hiteles szöveget. Ennek következése volt, hogy 1910 márczius 27-én egy hosszú czikket tett közzé, a melyben konstatálja

5 a következőket (olvassa): »Mondjuk meg nyíltan : a magyar közjog imperativumai és a horvát bán beszédének szövege és szelleme a legveszedelmesebb ellentétben vannak egymással.« Az összes horvát lapokban megjelentek a tudósítások és azt irják, hogy 1868 óta, a mióta a kiegyezési törvény létrejött, Horvátországban még soha egyetlen bán nem mert ilyen nyíltan és egyenesen szint vallani, ugy annyira, hogy félő lesz, mit fognak vájjon a magyarok ehhez szólam. Csak interparentesim jegyzem meg, hogy azok a horvát lapok nem ismerik a magyar pszichológiát, mert különben természetesnek találták volna, hogy Magyarországon ilyen közjogi szubtilitásokhoz semmit nem szólanak, annál kevésbbé, mert itt gondoskodás történt, hogy a programmpontok megfelelően ne közöltessenek. Továbbmenve, t. ház, 1910 október 12-én a Magyar Hirlap vette kezébe két decziziónak bírálatát, a melyek egyik része a horvát képviselők által közösen fogalmazott nyilatkozat, a másik