Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-255

%5. országos ülés 1ÖÍ1 szeptember 27-én, szerdán. 263 nem állit fel inkompatibilitást a bán személye tekintetében. Eitner Zsigmond: Egyéni tisztesség talán van ? Polónyi Dezső: Én nem tudom, be fog-e kökövetkezni, de a félhivatalos kommünikére való tekintettel méltóztassék nekem csak annyit megengedni, hogy konstatáljam, hogy ez rendszerint nem szokásos nálunk Magyarországon sem.'A'ininisterekkel szemben semmiféle inkompatibilitás felállítva nincsen, sehol törvényes jogforrás arra nincsen, hogy egy hivatalban levő minister egy ilyen természetű, mondjuk, üzleti tevékenységet nem folytathat. Ennek daczára azonban a ministerek természetes következménynek tartották mindenkor, hogy ilyen netán fennálló inkompatibilitásukat megszüntessék. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Már most befejezem, t. ház, interpellácziómnak ezt a részét azzal a megjegyzéssel, (Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) hogy nekünk szükségünk van arra, hogy ezt a kérdést alaposan megvilágítsuk. Mert Tomasics bán urnak egy sajátságos rendszere van arra, a melylyel az ilyen dolgokat megtorolni szokta. Nem szokta igénybe venni a sajtóbiróság ítéletét és a törvényes eljárási formákat, hanem — számtalan esetet tudnék felsorolni, most azonban erre nem akarok rátérni — azt a rendszert követi, hogy magánúton megszerzett értesülései alapján kutatja : kiktől származhattak ezsk a hírek és a kiket ő ilyen módon meggyanúsít, azokat vagy barátaivá teszi, a maga közelébe vonja, vagy ellenük közigazgatási vagy politikai utón üldözéseket folytat. Legutóbb egy nagyon eklatáns eset történt erre nézve, a melynél a védői tisztet vállaltam el és így, sajnálatomra, akadályozva vagyok abban, hogy a t. háznak e. különben rendkívül érdekes jelenségeket elmondhassam. Hozzáteszem még ezekhez azt, hogy meggyőződésem szerint Magvarország közvéleményének hálásnak kell lennie azon újságíró működése iránt, (Igaz! ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) a ki az alább részletezendő dolgokra nézve vette magának a fáradságot és tájékoztatta a magyar közvéleményt oly kérdésben, a mely bennünket a legégetőbb formában érdekel. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. ) Es ne méltóztassék a t. háznak tőlem rossz néven venni, hogy ha azon »nagyhangu« kijelentéssel kezdem meg interpellácziómnak az indokolását : meggyőződésem szerint a magyar államiság szempontjából veszedelmesebb politikust, mint Tomasics Miklós bánt elképzelni sem lehet. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : Khuen tanítványa ! Polónyi Dezső: Több ízben voltam már bátor a t. ház előtt felszólalásaimban, egyes sporadikus esetekben, rámutatni arra, hogy a nemes bán miként rendezkedett be Horvátországban egy kétlaki hírszolgálatra és pedig akként, hogy az ő tett kijelentéseit, melyek nem gyorsírói jegyzetek alapján készültek, a horvát és a külföldi lapok következetesen másként adták le, mint a hogy azok Budapestre érkeztek. Utalok legutóbb a költségvetési vita során mondott beszédemre, a melyben egyes konkrét eseteket hoztam fel. De ma is általánosságban fel kell állítanom a tételt, hogy Tomasics Miklós bánnak kell, hogy szüksége legyen ilyen eszközökre. Jól ismerjük a délszláv politikának azt a sajátságát, a mely czélszerüségből sohasem szokott nyílt homlokkal a küzdőtérre lépni, hanem oldalt búvó helyeket keres és onnan lövöldözi veszedelmes, mérgezett nyilait. Tomasics Miklós bánról alapos okom van feltételezni, hogy legalább is hallgatólagos beleegyezésével folyik most is állandóan, hosszabb idő óta, egy rendszeres aknamunka, a mely végeredményében, meggyőződésem szerint, már egyenesen a felségsértési bűntett kritériumait meríti ki. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A költségvetési vita során voltam bátor rámutatni azokra a jelenségekre, — akkor részletesen kifejtettem, mely okok tolják e jelenségeket előtérbe — a melyek szerint a dinasztikus és — itt Apponyi Albert gróf ur által lettem helyréigazitva — a monarchikus nagyhatalmi érdekek szempontjából mily előnyös lenne Magyarországra nézve egy úgynevezett trialisztikus berendezkedés. Rámutattam akkor, hogy lent Horvátországban rendszeres agitáczió tűzte ki a trializmus zászlaját s hogy az agitáczió központjában unionista palást alatt tulaj donképen maga a horvát bán áll. (Vgy van ! baljelől.) Akkoriban a ministerelnök ur — és ezt itt újból leszegezem — kitért az egyenes válaszadás elől és a humor mezejére átkalandozva, tréfás megjegyzéseket tett és oly módon intézte el a dolgot, hogy ő nem tudja, hogy Tomasics, az a nagy trialista, mivel foglalkozik ; szóval ő határozott és egyenes választ erre a kérdésre a mai napig sem adott. Azóta is volt alkalmam e tárgyban hozzá több ízben kérdést intézni, de soha eg}' hanggal sem válaszolt a lényeges kérdésekre. Hogy Tomasics bán politikai működését és az ő egyéniségét magunk elé képzelhessük, kénytelen vagyok mozaikszerűen kiszedni egy pár adatot az ő életéből, annak megjegyzésével, hogy szíves elnézésüket kérem, ha egy és más kérdésben kénytelen lennék ismétlésekbe bocsátkozni. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) De ezek a dolgok egyrészt megérdemlik a figyelmet fontosságuknál fogva, másrészt talán az értelem rovására menne, ha ezeket a fontos momentumokat nem domboritanók ki. Tomasics már 1895-ben, midőn a horvát Szabóiban az állampolgárságról szóló törvényt tárgyalták, megtámadta Crnkovics horvát képviselőt és hazaárulónak bélyegezte azért, mert felszólalt olyan irányban, hogy a horvát törvényben is, a magyar törvény, az 1879. évi L. törvényczikk rendelkezéseinek megfelelően, a »magyar állampolgárság« kifejezés kerüljön bele. Az autonóm törvény nem is ugy alkottatott meg, mert ott az egyikben »magyar-horvát«, a későbbiben már >>horvát-magyaL'« állampolgárságról van szó. Tomasics bán ezt az álláspontot képviselte és pedig