Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-234

$3í. országos ütés 19li augusztus 31-én, csütörtökön. 1? grammjának az a fogalmazása, a mely később azután kormányprogramm is lett és ő felségének hozzájárulását is megnyerte, vagy pedig az a fogalmazása, a melyet gróf Apponyi Albert tartott helyesebbnek, helyesebb-e tényleg a közjog szempontjából. Az én egyéni czéljaimra a most itt követendő okfejtésnél kedvesebb az a szövegezés, a melyet gróf Apponyi Albert ajánlott elfogadásra, és a melyet az imént felolvastam. Ebben a szövegezésben t. i. el van ismerve, hogy Ö felségének a hadsereg vezényleti nyelvére nézve fennálló jogai 1867-ben adattak át a nemzet részéről, mint alkotmányos fejedelmi jogok. Ezeket az alkotmányos fejedelmi jogokat 1867-től egészen 1903-ig az ország, a nemzet közvéleménye nem bolygatta, és ime, még 1903-ban is, tehát 36 év után az alkotmányos fejedelmi jogok gyakorlása óta, 36 évvel később is még mindig háborítatlanul élvezte ö felsége ezeket a jogokat. Már most, hogy hogyan gyakorolta ezeket a jogokat, az nyilvánvaló : 1867 óta állandóan, egyformán. S ha ő az egyedüli, a ki az 1867-iki kiegyezést túlélte, talán mégis helyes megkérdezni, hogy vájjon a másik kompaciszcens, a nemzet részéről id. Andrássy Gyula gróf és Deák Ferencz milyen véleményben voltak erre az alkotmányos fejedelmi jogra vonatkozólag. 1867. február ]4-én id. gróf Andrássy Gyula kijelentette, hogy (olvassa) : »A magy,:r törvényeken alapszik és ennélfogva Magyarország részéről teljes tartalmúnak elismertetik az, hogy a hadsereg katonai szempontból minden tekintetben feltétlenül ö felsége rendelkezése alatt marad*. 1868 augusztus 7-én pedig itt a magyar parlamentben jelentette ki gróf Andrássy Gyula a következőket (olvassa) : >>A vezényleti nyelv nem lehet több, mint egy, nem lehet kettő ; és ugyanazon ok, a mely a magyar törvényhozást arra birta, hogy a közös hadseregben nem két, hanem csak egy vezényleti nyelvet fogadott el. ugy a t. képviselő urat, mint Magyarország minden lakosát, arra fogja birni, hogy több, mint egy vezényleti nyelv a honvédségnél sem lehet.<< Nyilvánvaló tehát, hogy gróf Andrássy Gyula, a ki ezeket a tárgyalásokat Ö felségénél közvetítette és vezette, ugyanabban a véleményben volt Ö felségének a vezényleti nyelvre vonatkozó jogára nézve, mint a milyen véleményben volt Ö felsége és a milyen alakban ezt Ö felsége 36 éven keresztül egészen 1903-ig gyakorolta. Ekkor kezdődött, különösen 1905-ben fejlett ki az a törekvés, a mely szerint ez tulajdonképen a nemzet joga, tehát a magyar vezényleti nyelv nélkül, a mint gróf Apponyi Albert Komáromban kijelentette, nincs béke, az uralkodó köteles a magyar vezényleti nyelvet megadni. Ha igy tekintjük egészen elfogulatlanul, hogy Ö felsége az eredeti megállapodás értelmében több mint három évtizeden keresztül gyakorol egy jogot, a melynek gyakorlásához, mint reáruházott og gyakorlásához semmi kétség nem férhet, nem 5JÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XI. KÖTET. juthatott volna eszünkbe az, a mit Deák Ferencz első felirati javaslatában mondott, hogy (olvassa) : »Számtalan jogviszony létezik mind a köz-, mind a magánjog körében, a mi az egyik, vagy a másik félnek alkalmatlan volna. De ha minden ilyen jogviszonyt fel lehetne forgatni, mert az egyik fél érdekek — itt a sziv politikája — »annak megváltoztatását kivánják, s kivált ha fel lehetne forgatni olyképen, hogy az egyik fél tartsa meg, a mire kötelezte magát, a másik azonban nem teljesiti a kitűzött feltételeket, mert neki terhesek, akkor sem a törvény, sem a szerződések nem nyújtanának biztositást, hanem egyedül az erő volna a jognak védelme.« Hogy ez tényleg alkotmányos fejedelmi jog, a melyet Ö felsége szakadatlanul, azonos módon gyakorolt, azt elismerte az után a nagy nemzeti küzdelem után maga a t. koaliczió is. Itt leszek bátor idézni a Budapesti Hirlapot, a mely mint komoly laj3 és a koalicziónak akkor egyik legfőbb támasza, egész hitelesen irt, dementálva nem is lett, (Halljuk I Halljuk!) s a mely azt mondja : »A kormánypárti sajtó szüntelenül azt hajtogatta, hogy a koaliczió a királyt sarokba akarta szoritani és felségjogától megfosztani, a mikor a király felszólítására adott válaszában azt mondta, hogy a kiterjesztett választójog alapján kérdeztessék meg újra a nemzet, ragaszkodik-e továbbra is a nemzeti követelésekhez. Kossuth eddigi n}

;

ilatkozataiból, a függetlenségi párt értekezletén tegnap mondott beszédéből, valamint Andrássy Gyula grófnak az alkotmánypárt mai értekezletén tett nyilatkozatából világosan kitűnik, hogy a koalicziónak eszeágában sem volt azt követelni a királytól, hogy az uj választás eredményének vesse alája meggyőződését, a melyhez oly szívóssággal ragaszkodik. Nem követelte ezt a koaliczió, a memorandumban egy szó sincs erről, és nem követek ma sem. A kiterjesztett joggal való választást nem azért kérte a koaliczió, hogy a király felségjogának miként való használatáról döntsön, hanem ellenkezőleg, hogy a mostani többség nemzeti követeléseinek fentartásáról döntsön, továbbá, hogy eldőljön az is, és a király tisztán lássa, igaz-e az a vád, hogy a nemzeti vívmányokat nem az egész nemzet követeli.. A királyra nézve ebből semmi egyéb kötelezettség nem hárul a nemzet ujabban nyilvánított akaratának meghallgatásánál.« Vagyis a koaliczió 1906 február havában elismerte, hogy ez királyi jog, a melyet a király gyakorolhat továbbra is, bármiként ítélkezik is a nemzet, gyakorolhatja továbbra ugy, a mint eddig tette. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ismét a félremagyarázás czimén Kossuth Ferencz a következő czikket irta a függetlenségi párt hivatalos lapjában: »Világosan kitűnik a memorandumból, hogy a szövetkezett ellenzék a katonai részt illetően csak a követelést teszi függővé a nemzet ujabb akaratnyilvánításától, nem pedig a királynak felségjogát illető fela