Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-234

18 23L országos ülés 1911 an, fogását. — Vagyis a fegyverszünet lejárta után az uralkodó nem lett volna kénytelen a nemzet akarata szerint dönteni, hanem a nemzet a választás eredményével csak azt nyilvánította volna ki, hogy akarja-e fentartani mai követelését, vagy nem.« Már most akárhogy nézem a dolgot, a koaliczió követelt a királytól valamit, a mire nézve maga is elismeri, hogy ez a király joga, és a miről kijelentette, hogy a nemzeti követeléssel szemben, a király még akkor sem köteles meghajolni, ha nem ez a mostani alapokon nyugvó parlament, hanem egy kiterjesztett jogon választott parlament döntene ugyanoly értelemben, a melyben a koaliczió akkor a királytól e jognak megváltoztatását, illetőleg az arról lemondást kérte. (Ugy van! a jobboldalon.) Már most mikor valaki elismeri, hogy az ő követelése tulajdonképen nem jog, mikor valaki maga elismeri, hogy a király nemcsak vele szemben, de egy ujabb, széles rétegbői előálló parlament megnyilatkozásával szemben is ragaszkodhatik jogához, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor lehetett-e a nemzeti küzdelemnek más eredménye, mint a mi lett, egy teljes sikertelenség. (Igaz ! Ügy van ! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj. Elnök ismételten csenget.) T. ház ! Gróf Apponyi Albert, a ki ebben az ügyben leghangosabban nyilvánította a nemzet meggyőződését, talán megemlékezhetett volna az 1889-iki véderő vitáról, a hol akkor még fegyvertársa, Szilágyi Dezső, mondotta a következő szavakat, a melyek a koaliczió állásfoglalását megelőzőleg igazán megszivlelhetők lettek volna. Justh János : Jaj de sok idézet! (Zaj és felkiáltások a jobboldalán : Halljuk !) Kende Péter : Nagyon kellemetlenek ! Darvai Fülöp: Megtanulta az anyagot! Antal Géza (olvassa) : »Ha egyike ezen tényezőknek tudja azt, hogy felfogásának törvényes érvényesítése egy fennálló és az egyezkedés sikerétől független törvényben biztosítva van, az a megegyezés politikai szüksége alatt nem áll oly mérvben, mint a ki a fennálló törvényen változtatni akar ; az az eltérő nézeteket és a méltányos kívánságokat nem kénytelen bizonyos pontig figyelembe venni, annak álláspontja egyoldalú érvényesítéséhez a legerősebb helyzet és pedig törvénynyel erősített helyzet készen van adva, a másik egyezkedő fél vele szemben gyenge«. Hát nem volt gyenge a koaliczió az uralkodóval szemben? Nem volt kénytelen teljesen kikapcsolni azokat a nemzeti követeléseket, melyeket az 1905. év folyamán hangoztatott? Hát nem érvényesült itt az uralkodónak a maga jogához való ragaszkodása? Es ha ezt kihámozzuk mindenféle frazeológiából, vájjon nem valami olyant kivánt a koaliczió az uralkodótól, a mit ő a maga feltétlen jogának joggal elismerhet, mert hiszen 1867-ben a nemzet reá mint alkotmányos uralkodóra azt ráruházta? (Ugy van! jobb felől.) gusztus 31-én, csütörtökön. T. ház ! Még magánfelek között is meg lehet kívánni, hogy egy évtizedeken keresztül fennálló szerződés ugyanabban az értelemben tartassék meg és»magyaráztassék továbbra is, mint a milyen értelemben az eredetileg fentartatott és magyaráztatott. Hát mi attól az uralkodótól, a kiről maga Kossuth Ferencz mondotta, hogy egyetlen jó barátunk Bécsben, attól az uralkodótól (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) akarjuk elvonni azt a jogot, melyet 1867-ben a nemzet rá ruházott ? (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) En korántsem vagyok abban a nézetben, hogy ezek a nemzeti követelmények annyira értéktelenek volnának, mint a milyen értékteleneknek azokat Justh Gyula t. képviselőtársam jelentette ki. Korántsem. En nagyon jól tudom, hogy a hadsereg szelleme milyen fontos tényező egy háború sikeres lefolytatása szempontjából, de azt is tudom, hogy az első kellék az, hogy mi betartsuk a szerződést azzal az uralkodóval szemben, a ki annak a szerződésnek minden pontját velünk szemben betartotta. (Helyeslés és taps a, jobboldalon és a középen. Ellenmondások a baloldalon.) Én azt az imponderábilis, súly szerint nem latolható értéket, melyet a nemzeti eszme a hadseregben képvisel, nagyon tudom értékelni, sőt arról is meg vagyok győződve, hogy az a hadsereg harczképességének a fokozására szolgál, de ezt nem kicsikarni kell az uralkodótól, erről, hogy ez valóban csak fokozza a hadsereget a maga harczképességében, meg kell győzni az uralkodót. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) B. Manndorff Géza: Álljunk hát a paritásra! Hol a paritás? Antal Géza: És itt nagyon örülök, hogy teljesen egy véleményen lehetek azzal a férfiúval, a ki ezeket a nemzeti követelményeket az előző kormányban a legkonzekvensebben képviselte, t. i. gróf Andrássy Gyulával. Egy hang (a baloldalon): Már megint idéz ? (Derültség a baloldalon.) Antal Géza: Ne ^méltóztassék azt mondani, hogy sok az idézet. Én azt akartam, hogy ne én velem polemizáljanak a t. képviselő urak, hanem a saját vezéreikkel. (Tetszés jobb felöl. Sálijuk

I Halljuk!) Ha talán kissé több volt is az idézet, méltóztassék nekem ezt a kis taktikai fogásomat megbocsátani. (Derültség a jobboldalon.) Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur az 1868-iki kiegyezésről irott nagy művében azt mondja (olvassa): »A kiegyezés megalkotói a közös sereg belszervezetének megállapítását a királyra bízták a nélkül, hogy ebbeli szabad elhatározását bármiképen is megkötötték volna. Ezen megállaj>odást ma annak rendje és módja szerint közös egyetértéssel meg lehetne változtatni. Meg lehetne pl. kötni a fejedelemnek a sereg belszervezetére vonatkozó jogát, a mennyiben a nyelt kérdését törvényes szabályozás tárgyává teszszük. Csakhogy ezt nem követelhetnők szerzett jogok czimén, nem a dualizmus, a paritás következtében, nem önállóságunk meg-