Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-242

120 242. országos ülés 1911 szeptember 12-én, kedden. kedvező helyzet ideiglenes, mert igaz, hogy az 1908-iki előirányzathoz képest 60 millión is felül volt a több bevétel, mint a mennyire számítottunk, és az idei 1911. évi közös költségvetésben is 10 millióval nagyobb vámbevételét lehetett előirányozni. Azt hiszem 1917-ig még nagyobb bevételeket fogunk tapasztalni. De,t.ház, ez nem állandó alap, két okból : először azért, mert ez a nagyobb vámbevétel onnan van, mivel nagy a behozatalunk. Magyarország mérlege passzív ; Ausztria és Magyarország közös kereskedelmi mérlege is paszsziv ; ez pedig nemzetgazdaságilag nem egészséges tünet. A nagy vámbevétel pénzügyileg hasznot, de gazdaságilag kárt jelent«. Nem akarom tovább untatni a t. Lázat e részlettel. Már most, t. képviselőház, ha már a kormány tényleg arra a sajnálatos és aggályos bevételre — én ezt turpis causának mondanám (Ugy van! haljelól.) — alapit] a a reform összes pénzügyi tervezetét, akkor sem tudom megérteni, hogy miként jut a kormány, a pénzügyminister, ahhoz az eredményhez, hogy ő a jövőre nézve évenként 10 millió koronás emelkedést tud a közös vámbevételekből előirányozni. Feltéve, hogy 1917 után is fenn fogjuk tartani védvám-rendszerünket, a mely ma fennáll, és feltéve, a mitől Isten mentsen, hogy közgazdaságunk ugyanazokat a kóros tüneteket fogja feltüntetni 1917 után is, mint a minőket most tüntet fel behozatalunkat illetőleg, akkor sem szabad egyik-másik abnormális és egyáltalában nem mérvadó esztendőnek, vagy egy-két esztendőnek bevételeiből deriválnunk a bevételeket, a melyeket jövőben a vámból várhatunk, hanem mindenesetre visszamenőleg egy pár esztendőnek átlagából kell azokat kiszámítanunk. A közös zárszámadások az egyedüli mérvadó tételek, ezek pedig egyáltalán nem igazolják azt az eredményt, a melyet a t. pénzügyminister ur a közös vámtételekből vár. Összeállítottam a közös vámok eredményét az 1901—1905-ig terjedő öt évből és í>z 1906- 1910 ip erjedő négy évből, és a következő eredményhez jutottam : 1901—1905 alatt, öt évben, az emelkedés átlaga volt 132,694.000 korona. 1906—1910-ig az átlag volt 169,800.000 korona. A két cziklus közti különbség tehát 37'1 millió korona, a mi öt évi fejlődésre esik. Tehát évi 7' 4 millió volt az emelkedés. De még egy nagyon fontos körülményt nem szabad figyelmen kivül hagynunk, azt ugyanis, hogy e második cziklus jövedelmében benne van az 1909-ik évnek horribilis magas vámjövedelme is, a midőn a hüvelyesek, a gabonanemüek, gyümölcs és főzelék csoportjának vámja összesen 20 millió koronával emelte a vámbevételt. Ha a második cziklus bevételéből ezt levonjuk, az átlag nem 7'4 millió évi emelkedés, hanem csak 66 millió, és e szerint nem száz millió lesz az összeg tiz év múlva, a mint azt a t. pénzügyminister ui reméli, hanem csak 66 millió lesz az emelkedés. Ez a reális számítás.,És a midőn a pénzügyminister ur a közös vámjövedelemnek ezen aggályos és sajnos emelkedési irányára azt mondja, hogy nem tulvérmes reményt táplál, akkor én azt mondom, hegy ezek a számszer IÍ adatok — én pedig másban, mint számszerű adatban nem bizhatom — ezt a föltevését semmiféleképen sem igazolják. (Ugy van! a hal-és a szélsőbaloldalon.) A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy ő épen ebből a 10 millió koronás évi vámemelkedésből következteti, hogy tulaj donképen a véderőreform költségei 1911-hez képest valami nagy mértékben nem fogják nyomni a budgetet, azért, mert a legnagyobb zökkenést, a mint mondja, már 1910-ben tulajdonkép átéltük, midőn a 39'2 millió koronás többletet beállitottuk a költségvetésbe. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy arra nézve, vájjon elbirja-e az ország azt a költségemelkedést, melyet a reform okoz, nagy fontossággal bir az, hogy ezt a 392 milliós első részletét a reformnak már az 1911. évi költségvetésbe be tudtuk állítani a nélkül, hogy ez a költségvetés mérlegét megbillentette volna. Ha az ember a pénzügyminister urnak ezt a nyilatkozatát olvassa,. . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Pajzs Gyula: . . . azt hiheti, hogy e szerint tehát 1911. évi budgetünkbe be tudtuk állitani a 39-2 millió korona költségtöbbletet a nélkül, hogy ez a budgetet valami lényegesen alterálta volna. Pedig hát nem igy van. Igaz ugyan, hogy az 1911. évi költségvetésünk 52.000 és néhány száz korona felesleget mutat ki, de ez a felesleg hogyan állt elő ? Ugy, hogy a hadügyi költségek fedezésére kénytelenek voltunk 28,756.000 korona kölcsönt fölvenni, azonkivül még egyéb, u. n. rendkívüli kiadásaink fedezésére, melyek közt nagyon sokat találok olyanokat, melyeket nem szabadna a rendkívüliek közé tenni, (Igaz ! Ugy van ! baljdől.) kénytelenek voltunk egy 128,136.000 koronás kölcsönt felvenni, vagyis felvettünk 1911-ben 156,892.000 korona kölcsönt, és mikor ezt a szép summát beállitottuk költségvetésünkbe mint bevételt, akkor tényleg találtunk egy 52.000 koronás felesleget. Nem sokáig fogom már a t. házat untatni, (Halljuk ! Halljuk,!) még csak ennek az egy kérdésnek a fejtegetését méltóztassék megengedni. Bocsánatot kérek, hogy a t. ház szives türelmével ennyire visszaélek, én magam sem gondoltam, hogy fejtegetéseim ennyire fognak terjedni; de azt hiszem, hogy a t. túloldal is szívesen veszi, ha objektív módon tárgyaljuk ezt a kérdést, és tisztában vagyunk legalább e kérdésben, hogy hol igazak és helyesek a mi aggályaink. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A kérdés már most az, vájjon az állam egyéb bevételei a vámon kivül csakugyan azokat a biztató kilátásokat nyujtják-e a jövőre nézve, melyeket a honvédelmi minister ur nagyszabású expozéjában rózsás színekkel elénk tárt ? A honvé-