Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-204

84 204. országos ülés 1911 Julius 22-én, szombaton. állani, mindenkinek azon kell lenni, hogy ez gyorsan, pontosan, óramüszerüen folyjon le. Várható-e mindez akkor, ha a nemzet nem érzi teljesen azonosnak magát a hadsereggel ? (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És kérem, a háborúban, a békés társadalom lép harczba, lép oda a hivatásos katona mellé, kell tehát, hogy első percztől fogva érzéseik azonosak legyenek, egymást megértsék, közös akczióra képesek legyenek, és ekkor már nincsen idő arra, hogy erre taníttassanak, hogy ott összeszokjanak, pedig a legkisebb eltérés a szokásokban, a felfogásban, a rezervtiszt, a rezervkatona és a zászló alatt állók között, veszélyes, sőt végzetes lehet. (Igaz! Vgy van! a bal- és a szélsóbaloldalon.J Ezért nálunk és mindenütt ma, sikeres harczot csak akkor lehet tulaj donképen folytatni, ha három tényező összevág: (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) ha először a külpolitika olyan, hogy a háború ezélját az egész nemzet megérti; ha ez a ozél népszerű és megfelel a nemzet érzésének. (Igaz! Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A második nagy feltétel az, hogy ne legyenek olyan politikai válságok, a melyek túlságosan nagy ellentéteket teremtenek, mert az ilyen nagy ellentéteket a nemzet életében nagyobb veszélyei a harczképességnek, mintha egy-két Dreadnoughttal kevesebb van. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végre a harmadik pont és feltétel: teljes harmónia a nemzet és a hadsereg közt, hogy a rezervkatona, a ki odalép a hivatásos katonák mellé, azonnal érezze, hogy ott bajtársai vannak, hogy ott ő azért fog küzdeni, a mit szeretni tanitottak otthon. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kuropatkin, az orosz hadvezér, a ki a japánokkal szemben vívott küzdelemből saját tapasztaltait egy igen érdekes munkában tette közzé, fejtegeti, hog}

r mi volt az oka a vereségnek, vagy mondjuk inkább a sikertelenségnek, és megállapítja, hogy a legelső és a legfőbb ok az volt, hogy a japán nemzet lelkesült a hadseregért, együtt érzett tökéletesen a hadsereggel, mig az oroszoknál ez nem volt meg. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja, hogy a japánoknál olyan lelkesedés volt, hogy voltak anyák, a kik öngyilkosok lettek, mikor meghallották, hogy a gyermekük nem mehetett a zászlók alá, mert nem fogadták el őket. S ezzel szemben az oroszok kedvetlenül fogadták a háborút, az orosz társadalom nem támogatta a harczot és a hadsereget, a rezervista, a ki behivatott, rossz szemmel nézte a dolgot, otthon antimilitarista könyvekkel tömte a fejét, a háborúban lelkesedés nélkül harczolt. Ez volt Kuropatkin szerint a bukás egyik nagy oka. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kuropatkin különbem az ő gyakorlati tapasztalatai következtében — rrdnt ebben a munkájában írja — olyan nagy súlyt helyezett a nemzet lelkesedésére és arra, hogy együtt érezzen a hadsereg és a nemzet, és hogy népszerű legyen a katonai szolgálat, hogy még olyan kicsinyes javaslatokat is tesz, hogy legyen szép uniformisa a katonának, hogy a pályának nagyobb legyen a vonzóereje ; azt mondja, hogy arról is kell gondoskodni, hogy azt a katonatisztet a legjobb szoeziális körökbe is befogadják, hogy, egyszóval, a nemzet szine-java odajöjjön a hadseregbe és rokonszenvvel viseltessék a hadsereg iránt. (Helyeslés balfelől.) Midőn Kuropatkin ilyen kicsiségekre súlyt helyez, akkor csodálom, hogy nálunk olyan nagy momentumokat is elhanyagolnak, mint a minő az, hogy a magyar nemzet ott saját nyelvét érvényesíthesse és saját zászlaja alatt küzdjön. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyáltalában nagyon nehéz egy modern nemzetet harczi szellemmel áthatni. Nehéz feladat az. mert a modern ember humánus, a vérengzéstől fél, a fáradságot nem szereti, (ügy van!) Itt a fegyelem egymaga nem elegendő. A fegyelmen kívül szükséges, hogy a szivéhez "is férkőzzenek annak a nemzetnek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kell tudni azt lelkesíteni, (ügy van !) Lehet-e azt a német nyelvvel a hadseregben ? Én nem a kommandókra fektetem a súlyt, de magára az egész irányra, arra a tényre, hogy ott a nyelv egészen német. . . Lengyel Zoltán : Az egész vezetés az ! Gr. Andrássy Gyula: ... és el lehet-e várni ily körülmények között, hogy ott lelkesedés legyen ? (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbahldalon.) Én, mondom, nem féltem a hazát a germanizálástól, de tény az, hogy a magyar alkotmány, a magyar nemzet léte ellen a legnagyobb attentátumokat a német nyelv jegyében követték el, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) tehát tény az, hogy igen sok ember vérében, a ki nem ugy gondolkodik mint én, benne van az a bizonyos antipátia a német nyelv iránt. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sajnos, ugy van ez, hogy a német nyelv nem egy közömbös nyelv, de egy nyelv, a melytől szenvedett a nemzet sokat. (Hosszas élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ezért nagyon nem ezélszérű ott akkor, a mikor lelkesedést kell kiváltani a magyar .ember lelkéből, a német nyelvet használni, (ügy van! balfelől.) Ott van a jelvénykérdés. Hivatalosan konstatáltatott a kormányok által, hogy a jelenlegi jelvények nem felelnek meg a közjogi helyzetnek. Azt még Tisza István barátom ministerelnöksége idejében kimondták a kilenczes-bizottság javaslata alapján s azóta is mindig ott vannak. (Mozgás és zaj a baloldalon.) A magyar nemzet közjogi kérdésekben ideges. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tan rá oka !) Folyton a közjogot kellett védenie s így érthető, hogy néha a kicsinyesség is érzékeny közjogi kérdésekben. (Ugy van ! balfelől.) Czélszerű-e akkor, midőn véreznie kell, midőn lelkesedését kellene felébreszteni, odaállítani olyan jel-