Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-233

233. országos ülés 1911 augusztus 30-án, szerdán. 495 tehát semmi esetre sem politikai szempontból dissz'-rtálja ezt a dolgot és a mellett semmi esetre nem protestáns lap, mert az egész szerkesztőségben tudtommal egyetlen egy protestáns ember nincsen. Ez a lap mégis következőképen ir erről a dologról (Olvassa) : »A tapintatlanság nem bün és nem szégyen, Nem meggyalázó kifejezés és nem teszi ki a közmegvetésnek azt, a kit tapintatlannak mondanak és bűnvádi eljárást sem von maga után. Sem a becsületsértés, sem a rágalmazás tényálladékát nem meriti ki, tehát, ha mi egy konkrét eset kapcsán tapintapintatlannak minősitjük Hunkár Dénesnek, Veszprém vármegye főispánjának Gyurátz Ferencz püspökkel szemben tanúsított eljárását. Ez az erősebb kifejezés kell a főispán eljárásának helyes jellemzéséhez, annál is inkább, mert az eset szokatlan és a maga nemében talán precedens nélkül valóbb Magyarországon, a hol pedig talán még a világ teremtésére is tudnának precedenst találni.« Ezután elmondja ugyanazt, a mit itt röviden ismertetni bátor voltam a kitüntetés kézbesítésének módjára vonatkozólag és igy folytatja (olvassa): »Az a tisztelet és megbecsülés, mely Gyurátz püspök személyét körülveszi, ebben az esetben azt parancsolta a főispánnak, hogy a püspök esetleges határozott kívánságával szemben is nagyobb és impozánsabb keretben adja át neki a király kitüntetését*. Annál is inkább feltűnhetett ez az eljárás épen Vas megyében és annál inkább természetes is, hogy épen a »Vas vármegye« czimü lap ilyen módon ir erről a dologról, mert ott mindenki élénken emlékszik arra, hogy csak nemrég épen Vas vármegye területén fordult elő egy hasonló dolog és azért nincsen egészen igaza a >>Vas vármegye« czimű lapnak, hogy preczedens nélkül állana ez az eset Magyarországon. A koaliczió idejében történt, hogy a vasvári Szent Domokos-rendnek házfőnökét, priorját Glaszits Egyedet az osztrák császári Ferencz József rend lovagkeresztjével. . . Szmrecsányi György: És királyi! Ostffy Lajos : . . . mindegy, hát a császári és királyi Ferencz József rend . . . Sümegi Vilmos: Császári az mindenképen ! Ostffy Lajos : ... lovagkeresztjével tüntette ki a király és e rendjel kézbesítése körül történt körülbelül hasonló eljárás, hogy a főispán a rendjelet a főszolgabíróhoz küldte és a főszolgabíró a rendes kézbesítési könyv és kézbesítési ív mellett küldte azt oda a kitüntetettnek. A mikor azonban itt ezt a lapszust elkövették, — a mennyiben kijelenthetem, hogy semmi esetre sem tartom ezt az eljárást sem helyesnek — ebben az esetben az Ő felsége személye körüli minister, gróf Zichy Aladár módját ejtette annak, hogy ugy a rendjelen, mint a kitüntetetten esett ezen sérelem korrigáltassék és ő maga személyesen jelent meg Vasváron egy rákövetkező alkalommal, — nem tudom, Glaszits Egyednek névnapján vagy micsoda alkalomból, szóval egy egészen közömbös alkalomból —megjelent pedig Vasvármegye főispánjának kíséretében és ott azután megfelelő módon adott kifejezést annak, hogy a kitüntetésen, mint királyi tényen elkövetett hibát reparálni óhajtja. (Helyeslés balfelól.) Mondom, ez Vas vármegyében közismert dolog és Hunkár Dénes, Veszprém megye főispánja, mint szomszédos főispán, szintén igen jól tudhatta. De egyébként Vas vármegyében ismeretes dolog, hogy ugy a régebbi időben, mint jelenben is, az ilyenféle királyi kitüntetéseket már magukért a kitüntetésekért meg szokták tisztelni. Jól emlékszem, hogy évekkel ezelőtt Stettner Gyula — szándékosan hozom fel ezt a példát az ev. egyház köréből — a felsővasi evangélikus egyházmegye esperese, kapott egy királyi kitüntetést, a melyet Reissig Ede akkori főispán személyesen adott át neki. Mostanában is Békássy István főispán, a mint a Vasmegyei Hirlap augusztus 24-iki számában olvasom, Mester József érdemes községi bírónak, a királyi kitüntetést személyesen adta át. De naponként fordulnak elő ilyen esetek. Olvashattuk pl., hogy dr. Glattfelder Gyula csanádi püspöknek a főrendiházi meghívó-levelét, a mely a főispánhoz érkezett, a főispán személyesen adta át. Várady Antal, győri püspöknek Goda Béla főispán szintén személyesen adja át ezt a meghivó-levelet, a mi pedig nem is királyi kitüntetés, azonban mégis egy királyi ténykedés, és az illető főispánok ennek megfelelően keresik a módot, hogy a királyi tény iránti tiszteletnek kifejezést adjanak. Ez az eljárás tehát, melyet a veszprémi főispán Gyurátz püspök kitüntetésével követett, a felhozott példákkal szemben erős megütközést keltett a dunántúli egyházkerületben, ha nem is magánál Gyurátz Ferencznél, de annál inkább Gyurátz Ferencz tisztelőinél. Hogy tehát ez az eljárás magyarázatot nyerhessen, hogy Gyurátz Ferencz tisztelőiben a támadt félreértések és félremagyarázások eloszlattassanak és hogy ilyen félreértések, melyek az eljáráshoz fűződnek, a jövőben elkerültessenek, bátor vagyok a ministerelnök úrhoz, mint az Ö felsége személye körüli ministérhez a következő interpellácziót intézni (olvassa) : (Halljuk! Halljuk!) Interpelláczió a m. kir. belügy- és ö felség e személye körüli ministeriumnak vezetésével megbízott ministerelnök úrhoz. Van-e tudomása a felség személye körüli és belügyministermmok vezetésével megbízott ministerelnök urnak arról a tapintatlan és bántó eljárásról, melylyel Hunkár Dénes, Veszprém vármegye főisjDánja intézkedése folytán az osztr. csász. Vaskoronarend II. osztályra kézbesittetett Gyurátz Ferencz főrendiházi tag, dunántúli ev. püspöknek '? Van-e tudomása arról, hogy a kézbesítést első ízben Pápa város polgármesterének szolgája, Török István utján, mikor pedig ez ennek ellene mondott, akkor másodsorban a dunántúli evangélikus egyházkerület felügyelője, Véssey Sándor