Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-233

m 233. országos ülés 1911 felsőbb elismerése, igen nagy örömet keltett Gyurátz Ferencz minden tisztelőjénél, különösen a dunántúli evangélikus egyházkerületben, és már Gyurátz Ferencz ottkona, Pápa városa, felekezetkülönbség nélkül készült, a mikor a hivatalos lapban a kitüntetés ténye megjelent, hogy bizonyos ünnepséget rendez Gyurátz Ferencz számára, abból az alkalomból, hogy a rendjelt neki átadják. Most azután különös véletlen, vagy mindenesetre nagyon tapintatlan eljárás folytán, ez az ünneplés, a polgárság ünneplése. Gyurátz részére elmaradt, és pedig azért, mert a rendjel oly különös módon jutott birtokába, a melyet épen ezért szó nélkül hagyni nem is lehet. (Halljuh ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Az Ő felsége személye körüli ministerium, vagy talán a belügyministerium, megküldötte a rendjelt Veszprém vármegye főispánjának, Hunkár Dénesnek azzal a meghagyással, hogy azt Gyurátz Ferencznek kézbesítse. Hunkár Dénes elküldte a rendjelt Pápa város polgármesterének, felszólitva, hogy kézbesittesse. Mészáros polgármester a maga városi szolgáját (Mozgás.) nem is rendőri közeget, de a polgármesteri szolgát, Török Istvánt hivatja, és annak adja át a rendjel-csomagot, hogy vigye el Gyurátz püspöknek. A szolga megkérdezi a polgármestert, hogy mit biznak rá, és a polgármester figyelmezteti, hogy vigyázzon, mert igen értékes dolog van benne, II. oszt. vaskoronarend. Akkor Török István városi szolga a maga egyszerű magyaros tisztességtudásával ellenvetést tesz és azt mondja, . . . Kelemen Béla: Kitanitotta a polgármestert! Ostffy Lajos: . . . hogy nem tartja helyesnek ezt a dolgot, mert nem igy szokás, más módon szokás átadni egy ilyen nagy rendjelt. (Derültség.) A polgármester helyt ad a szolga megjegyzésének, magához kéreti a püspöki titkárt és felkéri, hogy vegye át a rendjelt, azzal az indokolással, hogy ő magát nem tartja illetékesnek sőt kicsi embernek tartja magát ahhoz, hogy ő adja azt át a püspöknek, de kéri a püspöki titkárt, hogy mivel közel van az egyházkerületi közgyűlés, vigye el a rendjelt Szombathelyre és ott kérje meg Véssey Sándor főrendiházi tagot, egyházkerületi felügyelőt, hogy azt az egyházkerületi ülésen kellő ünnepélyes formulában kézbesitse a püspöknek. A püspöki titkár nem értvén ahhoz, hogyan kell az ilyen külsőségeket elintézni, elfogadja a megbizást, elviszi a rendjelet és nagy titokban, nehogy a püspök tudomást szerezzen róla, Szombathelyen csakugyan át akarja adni Véssey Sándornak a pápai polgármester ama üzenetével, hogy legyen szives azt az egyházkerületi gyűlésen kézbesíteni Gyurátz Ferencz püspöknek. Véssey Sándor főrendiházi tag és egyházkerületi felügyelő azonban azt felelte a titkárnak, hogy a polgármester íelszólitásának nem tehet eleget, ő ilyen természetű felszólítást legfeljebb az egyetemes egyház felügyelőjétől fogadna el, de különben is azt tartja, hogy a rendjel kézhezjuttatását valamely állami méltóságnak kell teljesítenie, ha pedig augusztus 30-án, szerdán. azt óhajtották, hogy ő kézbesitse, meglett volna a módja a király személyekörüli ministeriumnak, vagy a kabinetirodának arra, hogy elküldje közvetlenül hozzá a rendjelet, nem pedig a polgármester utján. Eöviden szólva, Véssey Sándor nem fogadta el Pápa város polgármesterének megbízását és igy a rendjel visszakerült a polgármesterhez, természetesen a nélkül, hogy erről a püspök tudomást szerzett volna. Pápa város polgármestere erre ismét irt a főispánnak, hogy a rendjel még mindig nála van, mert nem lehetett sem Török István szolga utján kézbesíteni, (Élénk derültség a baloldalon.) sem pedig Véssey Sándor utján, ennélfogva kérdezi, hogy mit csináljon vele. A főispán azt a választ adta — aktaszerüleg bizonyítható — hogy kézbesitse a polgármester maga, minthogy ő nem ér rá elmenni Pápára. A polgármester ezután maga mellé vett, a nagyobb ünnepélyesség kedvéért három városi tanácsost és ezek kíséretében adta át a rendjelet Gyurátz Ferencznek, a ki a maga szerénységével és egyszerűségével igy is igen hálás köszönettel vette a kitüntetést. T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy nem méltó sem ahhoz a magas rendjelhez, melyben Ö felségének közvetlen ténye jelenik meg, sem a kitüntetetthez, sem azokhoz az érdemekhez, melyeknek elismerése és jutalma akar lenni, ez az Odyssea, a melyet ez a rendjel végigjárt. (Vgy van ! balfelől.) Én meg vagyok győződve, hogy ez legkevésbbé esik rosszul magának a kitüntetettnek, a ki oly szerény egyéniség, hogy minden ünnepeltetést el láván hárítani magától és legfeljebb mosolyog az eseten, de igenis rosszulesik a dunántúli evangélikus egyházkerületnek és rosszulesik mindazoknak, a kik Gyurátz Ferenczben a kiváló egyéniséget tisztelik, a kik ezt a megtiszteltetést megfelelő alakban óhajtották volna hozzájuttatva látni. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az eljárás igen sok félremagyarázásra is okot adott. Magyarázták azzal, hogy a dolognak politikai háttere van, hogy Gyurátz Ferencz politikai magatartása nem volt egészen kedvére a mostani kormánynak. En azt hiszem, hogy az ilyen feltevéstől is óvakodni lehetett volna, annál is inkább, mert olyan egyéniségről van szó, a kinek politikai állásfoglalása sohasem birt agitatórius jelleggel, a ki azonban a maga meggyőződéséhez mindenkor hiven ragaszkodott, a mit mindenkiben csak tisztelni kell, még abban az esetben is, ha az nincs összhangban a kormány programmjával... Sümegi Vilmos Sőt.' Ostffy Lajos : .. :a mely kormány egyébként semmi esetre sem politikai szempontokat tartott szem előtt akkor, mikor Gyurátz Ferenczet kitüntetésre ajánlotta. Tehát — mondom — mindenféle félreértésekre és félremagyarázásokra adott okot az a mód, a melylyel a kitüntetés Gyurátz Ferencz kezéhez jutott. Erre a legjellemzőbb az a czikk, a melyben | ezt a dolgot szóvá tette a »Vas vármegye« czimü • lap, a mely mindenképen erősen munkapárti lap,