Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-227
227. országos ülés 1911 augusztus 23-án, szerdán. 445 Elnök (csenget): Csendet kérek t. képviselő urak ! Kun Béla : Ez a tiszta magyar református község annak idején még Loräntffy Zsuzsannától kapta birtokának legnagyobb részét, mintegy 1600 holdnyi területet. Ezt használták együttesen a politikai község, az úrbéres közönség és a református egyházközség. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kun Béla : E három tényezőnek tagjai ugyanazok a személyek, a volt gáti jobbágyok, jelenleg pedig a gáti lakosok. Az uj erdőtörvény szerint a legeltetésre használható erdőt külön kell kezelni magától a fentartandó erdőtől. Ennek folytán a gátiak a kik között egyenetlenegy olyan lakos sincsen, a kinek magántulajdona túlhaladná a 14 hold földet, mert köröskörül nagy gyűrűvel öleli körül a községet a Schönbornok uradalma, állattenyésztésüktől, mint fő-fő kereseti forrásuktól jó részben el lettek ütve. Természetes tehát, hogy önfentartási ösztönük, létfentartásuk diktálta, hogy legelőterületet szerezzenek maguknak. A Schönbornuradalomtól kértek, de nem kaptak legelőt. Volt a község határában, szomszédosán a gátiak földjével, öt kisebb birtok, a melynek megvételére határozták el magukat a gátiak. Pénzt erre a ozélra ugy akartak előteremteni, hogy a földmivelésügyi ministeriumtól erdejükre nézve erdőirtási engedélyt kértek 400.000 korona érték erejéig. Méltóztassanak most jól vigyázni, mert ez igen fontos, az engedelmet a ministeriumtól elvben meg is kapták, öt egymás mellett lévő birtok közül háromnak megvételét határozták el először a gáti úrbéresek, s miután a legeltetésre sürgős szükségük volt, de az erdőirtás s az abból nyert fa eladásának eszközlése egy vagy másfél évnyi időt vett volna igénybe, ugy segítettek magukon, hogy Gát község, mint volt úrbéres közönség, megvette a három kis birtokot és annak vételárát, mintegy 200.000 koronát váltókkal fizette ki. Megbizta ugyanis az úrbéres közönség tiz tagját, hogy az összeség nevében Írjanak alá váltókat 200.000 korona erejéig, a mely váltókat a tulajdonosok, illetőleg eladók takarékpénztáraknál értékesíthetik, a gátiak pedig majd a banknál levő váltókat rendezni, törleszteni, a kamatokat pedig fizetni fogják, a ministerium részéről engedélyezett fakitermelés hasznából. Ez akkor sikerült is s talán ez volt a később bekövetkező nagy szerencsétlenségnek tulaj donképeni oka. A ki ismeri a magyar parasztnak földéhségét, az meg fogja érteni, hogy a gátiak az első vételnek sikeres lebonyolításán felbuzdulva, most már kétfelé is tárgyaltak, hogy ujabb legelőt vegyenek, hogy annál több szarvasmarhát tenyészthessenek. A.z egyik birtok, a melyet kiszemeltek, Gát községtől 83 kilométernyire van és ez az Antalóczierdőbirtok, a melyet azért akartak mint erdőt megvenni, hogy ez által a saját erdőterületük a törvényes tilalomtól felszabaduljon és legeltetési czélokra használható legyen. A másik tervezett birtokvétel, pedig a már megvett három kis birtokba beszögelő két ki? birtokra, a 150 holdas Dercsényi és Szunyog-féle birtokokra vonatkozott. Ugyanis folytonos u. n. marhakar származott abból, hogy a gátiak területéről a jószág mindig átcsapott a beszögelő Dercsényi és Szunyog-féle birtokokra. Az lett tehát a jelszó a gáti úrbéres közönségnél, az úrbéres közönség elnökségének vezetése mellett, hogy minden áron meg kell venni a két kis birtokot. így történt, hogy az alispán, mint az erdészeti bizottság elnöke, nem engedte meg, hogy a 150 hold területet az eredeti tulajdonosoktól holdanként 400 korona árban legeltetési czélra megvegyék. Most már mi történt ? Közbelépett egy Sjjiegel Hermann nevű munkácsi fakereskedő. Ez az eredeti tulajdonosoktól megvette 400 koronáért azt a legelőbirtokot, a mely fel volt kínálva a megvételre a gáti úrbéreseknek is. Spiegel Hermann két hónap multával kétszerte nagy r obb árért, 800 koronáért, kínálta a földet. Hogy mi történt, mi nem történt a vétel körül, arról ez alkalommal nem kívánok beszélni. A száraz valóság az, hogy a gáti úrbéres közönség Spiegel Hermanntól megvette a földet, a 150 hold területet, holdanként 800 koronáért, vagyis öszszesen körülbelül 126.000 koronáért. Megismételték, illetőleg meg akarták ismételni az előbbi vétel módozatát, hogy t. i. a 10 előbbi váltózsiráns írjon ismét alá 126.000 korona értékű váltót és adja azt vételárul Spiegel Hermannak, ők pedig majd a ministeriumtól elvben már megkapott, de azután, mint remélték, tényleg is megkapandó engedély révén ujabb fakitermelést, fognak eszközölni és ennek hasznából kifizetik a váltót. Elmúlt a törvényes felebbezési határidő, a tizenöt nap, és senkisem felebbezte meg a határozatot, ez tehát effektuáltatott és Spiegel Hermann az egész úrbéres közönség nevében aláíró tiz meghatalmazott váltózsiráns váltóira a vidéki pénzintézetektől fölvette a 126.000 korona vételárt. Az alispán azonban és az ő referálása alapján a földnűvelésügyi minister a horribilis áron vásárolt földbirtokvételt nem hagyta jóvá, illetőleg a további erdőirtási engedélyt e vétel czéljaira nem adta meg, sőt azt határozottan megtagadta. A birtokok azonban már meg voltak véve, a váltók ki voltak fizetve, sőt a váltók lejárati idején a gátiak, minthogy erdőirtásra engedélyt nem kaptak, a váltók rendezését is ujabb váltók aláírásával eszközölték, gondolván, hogy majd később ki tudják fizetni az egészet. így segítettek magukon, bízva abban, hogy az alispán és a földmivelésügyi minister előbb-utóbb belátják, hogy itt megváltoztathatatlan helyzettel állnak szemben és meg fognak hajolni a kényszerűség előtt. Ennélfogva ujabb kölcsönt vettek fel, a kamatok, illetőleg a kamatok kamatjának fizetésére. így dagadt ez a szerencsétlen ügy mind jobban, és nőtt az adósság mint a lavina, mignem
