Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-222

386 222. országos ülés 1911 augusztus 12-én, szombaton. hogy elfogadja az Eötvös-alap elnökségét. (Derültség.) Ez a forradalom. így folytatja azután tovább a rendelet: (olvassa): »Ezen irányú szereplése részint a tanítók állítólagos, vagy vélt sérelmeinek hangoztatásában és helyzetükkel való elégedetlenség szitásában jelentkezik, de burkolt alakban megengedhetetlen politikai czélok szolgálatába is szegődik és mindjobban kidomborodik az a törekvés, hogy a szövetségnek ezen év nyarán megtartandó közgyűlése a jelzett irányzat tüntető kifejezése legyen.« i Ezt egyszerűen magyarra kellene fordítani: akkor talán még megértenénk, de különben, ugy tudom, hogy a tanítók szövetségének tagjai a legkülönbözőbb politikai pártokhoz tartoznak. Hogy micsoda burkolt alakban való megengedhetetlen politikai czélok szolgálatába szegődött a »Tanitó«, ezt felfedeznem a legszorgosabb kutatás mellett, pedig a nyári csendben mindent elolvastam e számokban, mindeddig még nem sikerült. Egy nagy felfedezőre vár még annak kiderítése, hogy miféle burkolt czélokat szolgál a »Tanitó«. Hogy pedig a szövetségnek a nyáron megtartandó közgyűlésén valami nagy tüntetés nem lehet, azt bátor voltam előbb bebizonyítani, midőn előadtam, hogy tulaj donképen csakis egyesületi kiküldöttek tanácskozhatnak és szavazhatnak az egyesület közgyűlésén. Azt mondja azután a rendelet (olvassa) : »E végből a lap már régtől fogva izgatja a magyar tanítóságot czikkekben, felhívásokban, ugy állítva oda a dolgokat, hogy ezen közgyűlés megtartásának forradalmi színezetével és az erőszak révén hasson.« (Derültség halfelől.) Azt hiszem, hogy ezen rendeletnek nem a szelleme vagy a törvénytelensége a fő hibája, hanem ellenkezőleg a szellemnek a hiánya. (Derültség.) Mert komikussá tenni egy rendeletet azzal, hogy a Tanítók Országos Szövetségének a közgyűlését ugy állit]ák oda, hogy az forradalmi színezettel és az erőszak révén akar hatni, ez sokkal alkalmasabb a tanügyi felsőbbség tekintélyének lejáratására, a nevetségesség elvénél fogva. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) — a mely ép ugy, mint a nagy franczia forradalom elvei, elterjedt már Magyarországon is, mert itt is öl már a nevetségesség — mondom sokkal veszedelmesebb az ilyen komikum, mint a legégbekiáltóbb törvénytelenség és erőszak. Ezek után igy folytatja a rendelet (olvassa) : >>Mivel pedig a minister ur ő nagyméltósága nem tűrheti el, hogy a tanítók anyagi helyzetének kérdése a tanitói egyesületek élete és működése körében féktelen izgatás anyagaként használtassék fel akkor, midőn illetékes helyen ismételten kijelentette, hogy a tanítókkal a legteljesebb mértékben együttérez . .. Fráter Loránd: Szépen informálják azt a ministert! Vázsonyi Vilmos: ... és megígérte, hogy keresni fogja a módját az óhajok méltányos kielégítésének és midőn másfelől nyilvánvaló, hogy a rendezés módozatainak és időpontjának megállapítása a felelősséget viselő kormány feladatát kell hogy képezze, természetes, hogy e tekintetben külső nyomásnak nincs helye, sőt annak alkalmazása a megvalósulásra csak késleltetőleg hathat. Bocsánatot kérek, ha van egy szövetség, a melynek alapszabályszerű joga és kötelessége a tanítók anyagi helyzetével foglalkozni, azt tisztes és törvényes formák között megteheti akkor is, a mikor az a minister urnak nem tetszik, mert hiszen az időpont megválasztása a szövetség dolga, nem pedig a kultuszministeré. Ha ez a kultuszminister ur dolga volna, akkor a szövetségre egyáltalában nem volna szükség. Különben is nagyon furcsa, hogy az egész tanitói kart és szövetséget ezzel ugy laj3Ítja oda a falhoz az igen t. kultuszminister ur, hogy a tanítóságnak egyáltalában nincs joga a maga anyagi kérdéseivel foglalkozni, hanem várakoznia kell, a mig arra engedélyt kap. Azt hiszem, hogyha azt akarjuk a tanítóktól, hogy önérzetes férfiakat neveljenek a gyermekekből, hogy azokba önérzetet, büszkeséget és becsületérzést neveljenek, akkor maguktól a tanítóktól sem kívánhatjuk a szolgaiasságnak azt a mértékét, hogy a maguk anyagi helyzetéről gondolkodni és nyilatkozni csak akkor merjenek, a mikor a kultuszminister ur és annak tanácsadói ezt jónak és helyesnek találják*. Azt mondja továbbá a minister ur, a ki a legalaposabban foglalkozik a »Tanitó« czimű lappal, és ugy látszik, mintha az mindennapi olvasmánya volna, a mit bátor vagyok kétségbevonni (olvassa) : »Sajnálattal kellett továbbá ő nagyméltóságának e lap közlése nyomán azt is megállapítania, hogy a lap által szolgált ezen czélzattal összefüggőleg a szövetség egyes tagjai, sőt annak vezetői is a vidéket bejárják, rtt a tanítóság körében szintén ezt a törekvést propagálják, elérni kivánván«, — itt van a sérelem — »hogy a közgyűlés mentül népesebb, mentül zajosabb legyen.« Ez égbekiáltó nagy vétek, A tanítók szövetségének elnöksége, a mely vezeti az egész szövetséget és folytonos kontaktusban van a többi egyesülettel, elkövette azt a vétket, hogy megj elent a vidéki egyesületek gyűlésein és elérni törekszik, hogy mentül népesebb legyen az a közgyűlés. Azt hiszem, olyan elnöksége még nem volt a világnak, a melynek nem az lett volna a törekvése, hogy a közgyűlés minél népesebb legyen, kivéve, ha valami suskust akart keresztülvinni, mert akkor ellenkező volt a törekvése. De általában azt hiszem, hogy mindnyájan, akik rendeztünk valaha ily gyűlést, a kik valamely egyesület élén állottunk, mindig arra törekedtünk, hogy az a gyűlés a résztvevők nagy száma által minél népesebb legyen, tehát a lehető legtermészetellenesebb gondolkodásra vall, a mikor ezt véteknek tüntetik fel. A tanitói szövetség vezetősége teljes joggal, sőt kötelességszerűleg jelent meg a vidéki egyesületek gyűlésein. Ellenben megjelent a vidéki egyesii-