Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-222

222. országos ülés 1911 augusztus 12-én, szombaton, 387 letek gyűlésein egy tanférfiu — nem tisztviselő •— a ki a minister ur nevében igyekezett a vidéki tanítókat dirigálni többféle irányban, még jDedig először abban az irányban, hogy a megyei egyesü­leteknek reformálni kellene az alapszabályait, vagyis, hogy küldjék fel alapszabályaikat, hogy a hurkot kissé szorosabban lehessen megkötni az egyesületi szabadság szempontjából; másodszor, hogy kérjék azt, hogy ez a hivatalos tanitói lap, a mely most már havonként kétszer jelenik meg és azelőtt hetenként jelent meg, újra mint olyan szellemi táplálék, a mely a vegyvizsgálatkor teljesen egészségesnek találtatott, ki legyen szol­gáltatva a magyar tanítóságnak, s ismét hetenként jelenjék meg, s végül harmadszor, figyelmébe ajánlotta a tanítók egyesületének, hogy a patro­nage-egyesületek közül első sorban a katholikus patronage-egyesületeket kell pártolni és igénybe venni. Azt hiszem, hogy ezen tanférfiunak a vidékre járogatása és agitácziója sokkal kevésbbé törvé­nyes és megfelelő, mint a Tanítók Országos Szövet­sége kiküldötteinek megjelenése, a kik egyszerűen alapszabályaik értelmében jártak el. A rendelet igy folytatja tovább (olvassa) : »Ez okból a minister ur ő nagyméltósága utasítá­sára értesítem a tekintetes elnökséget ő exczellen­cziájának abbeli elhatározásáról, hogy a minister ur egyfelől a jelzett agitátórius szereplést — t. i. a vidéken való megjelenést — tovább is elnézni és megengedni nem hajlandó és ha a lap a jelzett iránynyal haladéktalanul fel nem hagy, meg fogja tiltani a szövetség hivatalos lapjaként való meg­jelentetését és másfelől már most hangsúlyoznia kell, hogy a mennyiben a szövetség nyári köz­gyűlésének lefolyása, hangja, a legcsekélyebb ki­fogásra is okot szolgáltatna, ezért a felelősséget az elnökségre kell hárítania és ki kell jelentenie, hogy ennek következményekép kónytelenitve lenne az alapszabályok 37. §-ában foglaltakhoz képest a vizsgálatot elrendelni és a magyarországi tanító­egyesületek országos szövetségének működését eshetőleg fel is függesztenk. fs, Ez tehát a második felfüggesztéssel való fenye­getés. A tanítók szabad egyesületének megtörtént felfüggesztése után tehát most a Tanítók Országos Szövetségét is felfüggesztéssel fenyegeti a rendelet; elő akarja irni azt, hogy a Tanítók Országos Szö­vetségének alapszabály szerint megjelenő hivatalos lapja milyen tartalommal jelenjék meg ; egyszerűen rendeletileg és leirattal akarja elintézni azt, hogy azt az alapszabály szerinti jogát a szövetségnek hogy hivatalos lapot adasson ki, megvonja, a mint rendeletileg intézkedett arra nézve, hogy a szövet­ség hivatalos lapjának szerkesztőjét eltiltotta a lap további szerkesztésétől. Ebben a tárgyban Benedek János t. képviselőtársam már interpellá­cziót jelentett be, én azonban a tényállás teljes ki­derítése czéljából bátor vagyok a következőket előadni. A »Tanitó« czimű lap az országos szövetség alapszabályai szerint jogos kiadványa az országos szövetségnek, mert az alapszabályok 3. pontjá­ban ez foglaltatik (olvassa) : »Az országos szövet­ség czéljai szolgálatára mindenekelőtt állandóan megjelenő hivatalos lapot ad ki, a mely a szövet­kezett tanító-egyesületek tulajdona.« Ezt az alap­szabályt a kultuszminister ur jóváhagyta, tehát ehhez ő ép ugy köteles tartani magát, mint az egyesület és az egyesületi jog keretében tollvoná­sokkal, pillanatnyi szeszély, hangulat vagy hiúság szerint, azért, mert olvastunk egy czikket, a mely nem tetszik nekünk, az alapszabályokon változtatni nem lehet. A »Tanitó« czimű lap megjelenik tehát a szö­vetség alapszabályainak értelmében, a »Tanitó« czimű lap szerkesztője jDedig nem olyan tanító, a ki egyszerűen engedélyt kért arra, hogy szer­keszszen — s ez az, a mit a t. házzal meg kell értet­nem, — hanem a »Tanitó« czimű lap szerkesztője a szövetségnek alapszabály szerint három eszten­dőre e végből, s e minőségben megválasztott tiszt­viselője. Es megválasztott tisztviselője lévén a szövetségnek, az egyesületi jog és a sajtójog alap­ján működik, őt tehát a minister semmiféle ren­delettel el nem tilthatja a szerkesztéstől, mert ő mint egyesületi választott tisztviselő a minister által jóváhagyott alapszabályok alapján egye­sületi funkeziókat teljesít akkor, mikor a szer­kesztést végzi. De igen érdekes, hogy e jóváhagyott alapszabályok 17. §-a a következőket mondja: (Olvassa) : »A szerkesztő a szövetsógtanács és az egész országos szövetség hivatalos közleményeit felelősség mellett közreadja, egyéb közlések el­rendezésében és feldolgozásában azonban önállóan jár el, közérdekű véleménye nyilvánításában senki által nem korlátozható és felelősséggel erre nézve csak a sajtóbiróságnak tartozik. 55927. szám. Jó­váhagyom 1909. június 16-án. A minister helyett: Tóth államtitkár.« A ministerium tehát tudomásul vette azt, hogy a szövetségnek a szerkesztője választott tisztviselő, hogy közérdekű kérdésekben a maga véleménye és belátása szerint jár el és ebben csakis sajtójogilag korlátozható. Ezt tehát nem lehet egyáltalában azon, értékében, törvényességében és még fennálló érvényében nagyon kétes 1890. február 17-iki rendelet alá vonni, a mely annak idejében kimondta azt, hogy a lapszerkesztést is tanitói mellékfoglalkozásnak deklarálja, politikai lapra engedélyt egyáltalában nem ad, egyéb lapok szerkesztéséhez pedig ministeri előzetes engedély szükséges. Ennek a szerkesztőnek, Wernernek az esete egyáltalában nem vonható e rendelet alá. E ren­delet törvénytelen volt akkor, a mikor keletkezett, a fővárosra és bármely törvényhatóságra nézve pedig annál kevésbbé érvényes, mert számunkra nem lehet jogforrás egy, a tanfelügyelőhöz intézett körrendelet; a törvényhatóságra nézve csak az a rendelet jogforrás, a mely a törvényhatósághoz annak rendje és módja szerint elérkezik és a mely ellen a törvényhatóság, ha jónak látja, remonstrál­hat; a melyet törvényesség vagy czélszerűség 49*

Next

/
Oldalképek
Tartalom