Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-219

332 219. .országos ülés 1911 augusztus 9-én, szerdán. 108, nemmel szavazott 13, távol volt 329. E szerint a ház 95 szótöbbséggel határozattá emelte az orbányosfai polgárság kérvényére vonatkozó elnöki előterjesztést és mellőzte Ráth Endre képviselő urnak ezzel szemben beadott elleninditványát. Most következik a névszerinti szavazás a tilaji polgárság kérvényére vonatkozó elnöki előterjesztés és Ráth Endre képviselő urnak ezzel szemben beadott elleninditványa felett. Az elnökség javaslata erre a kérvényre nézve is az, hogy az nyomassék ki, osztassék szét és a véderőjavaslatokkal együttes tárgyalás ezéljából tétessék le a ház asztalára : egyéb részeire nézve jiedig a kérvény adassék ki a kérvényi bizottságnak. Ezzel szemben Ráth Endre képviselő ur elleninditványa az, hogy e kérvény a kérvényi bizottságon kívül a véderő- és a pénzügyi bizottságokhoz utasittassék. (Helyeslés balfelől.) A kérdés tehát az lesz : elfogadja-e a ház e kérvényre vonatkozólag az elnöki javaslatot, szemben Ráth Endre képviselő ur elleninditványával, igen vagy nem ? Ráth Endre: Tisztelettel bejelentem, hog3^ indítványomat visszavononm. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő ur visszavonván elleninditványát, a szavazás szüksége elesik és e szerint a ház határozatának mondom ki, hogy az elnökség javaslata elfogadtatott. (Helyeeslés.) Napirend szerint következik most a véderőről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Ki a következő szónok ? Szojka Kálmán jegyző: Schuller Rezső ! Schuller Rezső : T. ház ! Mindenekelőtt arra kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék illedelnietlenségnek tekinteni, ha azon legteljesebb objektivitás megóvása ezéljából, a melyre törekszem, eltekintek attól, hogy az eddigi szónokokkal vitába bocsátkozzam. A katonai kérdések technikai részére vonatkozólag szakértelemmel nem bírván, arra szorítkozom, hogy azokat a politikai megfontolásokat, a melyek e kérdés körül felmerülnek, előadjam, abban a formában, a hogyan én azokat látom. (Halljuk ! Halljuk.') Nem tartom szükségesnek a kérdéssel összefüggő jogi vonatkozásokra is kiterjeszkedni, mert habár azt hiszem, hogy ilyen nagy kérdésekben, már arra való tekintettel, hogy az ilyen kérdések rendezése mily nagy nehézségekkel jár, mindig helyénvaló egy bizonyos jólfelfogott konzervativizmus, ugy vélem, semmiféle jogi rendezés nem ment fel minket attól, hogy a jelenlegi helyzet czélszerűségét politikai indokokkal, a mai kor igényeiből kiindulva kimutassuk. Ha egy politikai helyzet czélszerűségéről akarunk meggyőződni, helyénvaló, ha a contrario érvelünk, ha abból a feltevésből indulunk Id, mintha azok a legdöntőbb feltételek, a melyektől a mostani helyzet függ, nem volnának meg, hogy igy láthassuk, milyen következményekkel járna ez. Azt hiszem, nem szenved kétséget, hogy az a legdöntőbb körülmény, a melytől mostam helyzetünk függ, az az tény, hogy nekünk Ausztriával egy közös uralkodónk van. Tudom, hogy sem ebben a házban, sem ebben az országban nincsen egyetlenegy faktor, a mely ezt az összefüggést nemlétezővé akarná tenni, (Mozgás balfelől.) mégis azt hiszem, hogy a politikai exemplifikáczió ezéljából helyes, ha egy pillanatra abból a feltevésből indulunk ki, mintha Magyarország egy teljesen önálló és független állam volna, hogy lássuk, milyen következményekkel járna ez. Bátor vagyok egynéhány történeti példára hivatkozni. (Halljuk I Halljuk !) Tudvalévő dolog, hogy Bosznia és Herczegovina annektálása azon megállapodáson alapszik, a mely AusztriaMagyarország és Oroszország között Reichenstadtban létrejött. Pitreich lovag a maga brosürájában azon nézetének ad kifejezést, hogy annak idején az akkori külügyminister, gróf Andrássy Gyula valószínűleg azért emelt óvást a sanstefanói békének Szerbiára vonatkozó rendelkezései ellen, mert azok valószinűleg ellentétben állottak a reichenstadti konvenczióval. Látjuk ebből a példából is, hogy a nagyhatalmak kisebb államok felett hogyan rendelkeznek és kell, hogy rendelkezzenek is, tekintettel az ő nagyobb érdekeikre. És nem lehet azt mondani, hogy hiszen mi nem vagyunk Szerbia, mert látjuk, hogy például Törökország egész a mai napig a nagyhatalmak beavatkozását hogyan kell hogy tűrje. De hivatkozom egy más példára is. így például Poroszország a Bismarck-féle korszak előtt az 1856-iki párisi kongresszuson a legbántóbb diplomácziai eljárásnak volt kitéve, a mennyiben hetekig kellett antisambriroznia, mig végre megengedték neki, hogy a tárgyalásokon mint nagyhatalom résztvehessen. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) En azt hiszem, hogy — eltekintve is a létkérdésektől — Magyarország és különösen azon érzékeny és önérzetes magyar nemzeti érzés nem is tudja, hogy ez a közösség Ausztriával hány sértő diplomácziai elbánástól óvja őt meg, (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) ugy, hogyha a mostani állapot egy időre megszűnnék, azt hiszem, hamar visszakivánkoznánk azon közösség állapotában. Engedje meg a t. ház, hogy ennél a kérdésnél még egy pillanatig időzzek. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Megvallom, előttem Bismarck hátrahagyott műve : »Gedanken und Erinnerung<< nagy tekintélyben áll. Ez a mű elavulhat ugyan egyes nézetek és állitások tekintetében a • viszonyok fejlődése folytán, de mint a politikai gondolkodás művészetének mintája, azt hiszem, értéke maradandó lesz. Ebben a könyvben egy nagyon furcsa mondat van. Azt mondja ugyanis Bismarck herczeg (olvassa): »Es ist natürlich, dass die Bewohner des Donaubeckens Bedürfnisse und Pläne habén, die sich über die heutigen Grenzen der österreichisch-ungarischen Monarchie hinaus erstrecken; und die deutsche Reichsverfassung zeigt den Weg an, auf dem österreich eine Ver-