Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-219

219. országos ülés lyii söhnung der politischen und materiellen Interessen erreichen kann, die zwischen der Ostgränze des rumänischen Volksstammes und der Bucht von Cattaro vorhanden sind.« Én nem hiszem, hogy Magyarország önszántából és végszükség nélkül egy olyan rendezésbe belemenne, mint a milyent ez a mondat feltüntet, mert. ez mindenesetre a magyar befolyás csökkentésével járna. És ebben a tekintetben mindenesetre igaza van gróf Tisza István t. képviselő urnak, a ki azt mondja, hogy Magyarország a saját érdekéből kifolyólag is a legjobb védője a Balkán-államok önállóságának. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Ennek daczára azt látjuk példának okáért, hogy a volt magyarországi ministerelnöknek, Tisza Kálmánnak Bosznia és Herczegovina annektálását a magyar képviselőházban tartott beszédében azzal kellett indokolnia, hogy Magyarország érdekével nem egyeztethető össze, hogy mellette ellenséges államok keletkezzenek, melyek egymásnak kezet nyújtva, mint láncz csavarodjanak a lábai körül. T. képviselőház ! Az, hogy ezek a déli és keleti államok a jövőben is velünk szemben ellenséges állást foglaljanak el, esetleg egy nagyobb hatalom kezében eszközzé váljanak Magyarország halálos átölelésére, (Igaz ! ügy van ! jobbjdől.) ez a jövőben sincs kizárva, és akkor megint nagyobb veszélyek kikerülése végett aktuálissá válhatnak azok a szavak, melyek abban a könyvben vannak megírva. T. képviselőház ! Azért hoztam ezt fel, hogy rámutassak, milyen nagy nehézségekkel jár a küzdelem a fennállásért még ilyen hatalmas összességben is, mint a minő az Osztrák-Magyar Monarchia. Képzelhető, hogy milyen helyzetben volnánk ilyen eseményekkel szemben, ha csakis a saját erőnkre volnánk utalva. Én azt hiszem, hogy egész Európában alig van ország, mely geográfiai fekvését, valamint más körülményeket is tekintve oly kedvezőtlen helyzetben volna, mint épen Magyarország, hiszen egész konsteilácziók létesülhetnek azon az alapon, hogy Magyarország fizesse a hadi, illetve a békekötés költségét. Ha ezzel szemben széles körökben az az irigylésre méltó biztonsági érzet el is van terjedve, mely abból a feltevésből indul ki: hiszen ez Magyarország, ezt senki sem bántja, hát azt hiszem, hogy a honszeretet szép dolog, de egyúttal veszélyes is, ha nem akarják látni azokat a veszélyeket, melyek felmerülhetnek. Azt hiszem, hogy ezekben a kérdésekben a közvéleménynek fel kellene szabadulnia azon felfogás alól, mely csak a legközelebbi czélokat látja, és mással nem törődik, mintha nem is élnének ezen az öreg kontinensen, hanem valamely eliziumban. (Taps a jobboldalon.) T. képviselőház ! Azzal az ellenvetéssel fogok találkozni, hogy hiszen Ausztria és Magyarország teljes szétválását senki sem akarja, s igy ezen érvelések elesnek. Bátor leszek ezzel a kérdéssel is tüzetesebben foglalkozni, előbb azonban egy megjegyzést kell tennem, augusztus 9-én, szerdán. 333 Nekünk szászoknak abból, hogy a hadsereg nyelve német, bizonyos előnyünk van, mert az embereink értékesebb munkával foglalkozhatnak, altisztekké lesznek, stb. így esetleg közelfekvő az a feltevés, hogy engem e specziális érdekek elfogulttá fognak tenni; holott tudom, hogy ilyen nagyhorderejű kérdés fontosságának csak ugy tehetek eleget, ha magamat teljesen általános, országos szempontok által vezettetem. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) összefüggésbe hozzák a katonai kérdéseket a nemzetiségi kérdéssel. Felhozzák, hogy a magyar állam önállósága és államisága nem domborodhatik ki, mert a hadsereg nem magyar, stb. Én azt hiszem, hogy a katonai szervezetnek a nemzetiségi kérdésre vonatkozó fontosságát és befolyását legalább is túlozzák és túlbecsülik. Én még sohasem láttam egy szász vagy román legényt, aki azért, mert a magyar szellemben és a magyar vezénylet elve szerint vezetett honvédségnél szolgált, a maga nemzetiségi érzéseiben csorbát szenvedett volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy a nemzetiségi kérdésnek nálunk megvannak a maga törvényei; ez a kérdés egy olyon rocher de bronzé, a melyet semmiféle nagyobb vagy kisebb háziszerekkel nem létezővé tenni nem lehet, mert semmi sem fogja felmenteni a magyar államot attól, hogy a nemzetiségekkel szemben igazságos és méltányos, az erőviszonyokkal számoló politikát kövessen, (Ugy van ! a jobboldalon.) másrészt azonban abban a véleményben vagyok, hogy a magyar nemzeti szempontnak és a magyar állami gondolatnak a közös hadseregből nagy előnyei vannak, mert a magyarság erre a nagy közös erőre támaszkodva és támaszkodva arra az erőre, melyet egyúttal ez a közös szerv az uralkodóháznak is ad, tovább folytathatja a maga nemzeti politikáját. Ha ezeket a nagy reális faktorokat figyelembe veszszük és mérlegeljük, meggyőződésem szerint okvetlenül reájövünk arra, hogy a mostani állapotból a magyar nemzetnek több előnye van, mint hátránya, hogy az aktivák az inkább ephemer természetű passzívákat most is lényegesen túlhaladják, (ügy van ! a jobboldalon.) Áttérek most a dolog lényegére és keresem a választ arra a kérdésre, hogy egy önálló magyar hadseregnek a felállitása milyen következményekkel járna. Azt hiszem, hogy azok a nagy államférfiak, a kik annak idején a 67-iki kiegyezést megcsinálták, a magyar államiság alapjainak kiépítésében elmentek addig a határig, a meddig elmehettek, a nélkül, hogy ebből a két állam elválásának a veszélye következett volna be. Ma olyan helyzetben vagyunk, hogy Ausztriával okvetlenül egyet kell értenünk, okvetlenül meg kell találnunk azt az utat, a melyen kölcsönös érdekeink kiegyenlítést találnak. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Nekem ugyanis kételyeim vannak abban a tekintetben, hogy vájjon képes volna-e az ural-