Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-216

216. országos ülés Í9Ü L Ábrahám Dezső: Gondolkozás nélkül megszavazzák ! B. Podmaniczky Endre: Ugyan! Ugyan! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula : Tisza mondta ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Győrffy Gyula: Midőn a korona a trónnak felelőtlen magaslatáról a hova őt a nemzet helyezte, minduntalan leszáll és beavatkozik királyi hatalmával és tekintélyével, a melyet szintén a nemzettől nyert, a pártpolitikába, akkor gróf Tisza István ne forduljon hozzánk azzal a felhivassál, hogy kíméljük meg a vitát az ő nevének felemlitésétől, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen alkotmányos érzületünktől vezettetve és teljes loyalitással a király iránt arról sem feledkezhetünk meg, hogy ő a nemzettel szemben miként viselkedik, (ügy van ! a szélsőbal oldalon.) Mert hiszen itt nemcsak a királyi hatalomnak képviselői ülnek; mi, képviselők a nemzetnek volnánk a képviselői. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) 1. ház! Kimutattuk a törvényjavaslatból, hogy mely veszélyek azok, a melyek a javaslat elfogadásával a nemzetre hárulnak. (Mozgás iobbfelől. Elnök csenget.) Ezzel szemben gróf Tisza István meg sem kísérelte kimutatni azokat az előnyöket és eredményeket, a melyek abból a nemzetre háramolhatnak, mert ilyenek nincsenek is. Gr. Tisza István tehát a törvényjavaslat elfogadása melletti érveit a törvényjavaslaton kívülről veszi és ezek egyike az, hogy ha elfogadtatik ez a törvényjavaslat, akkor a nemzet s a korona közötti harmónia nemcsak helyreáll, hanem meg is fog szilárdulni. Csodálatos történelmi tény, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a korona és a nemzet között a harmónia mindig akkor zavarodott meg, valahányszor a korona a nemzettől jogokat igényelt (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) saját hatalmának kitágítására. Mindig akkor zavarodott meg ez a harmónia, valahányszor olyan terheket igényelt a korona a nemzettől, a melyek a nemzet teherviselési képességét veszélyeztették, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És mindig akkor zavarodott meg ez a harmónia, valahányszor a nemzet országgyülésileg vagy fegyveresen a koronát a nemzetnek tett Ígéretei beváltására figyelmeztette és soha máskor. (ügy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) És a korona és a nemzet közötti harmónia helyreállítására mindig és mindig csak a nemzet áldozott, (ügy van! a szélső-baloldalon.) Hát, t. ház, örökre, mindig s mindig csak a nemzet ? Hát a nemzetnek a korona és a nemzet közötti harmónia megéri azt az árt, hogy minden j ogainkat és . érdekeinket ieláldozzuk % (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát lehetséges az, hogy függetlenségünkön és államiságunkon kivül teljesen odadobjuk összes véderőnket is ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Győrffy Gyula: S ennek tetejébe olyan óriási terheket vállaljunk magunkra, a melyek az ország fejlődését egyszerűen elvágják ? Az elalkuvásnak SÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. X, KÖTET. igüsztus 5-én, szombaton. 29? s megalkuvásnak ez a rendszere a legbiztosabb módja egy nemzet megsemmisülésének. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mintha kiveszett volna belőlünk az ősöknek szilárd bölcsesége, mintha elveszítettük volna minden ép érzékünket a nemzeti élet exigencziái iránt s mint hogyha egyáltalában elhagyott volna bennünket az önfentartás életösztöne, ugy dobjuk oda minden javainkat a korona és a nemzet közötti harmónia áldozati oltárára. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Honnan van ez, t. ház ? Nálunknál kevesebbet politizáló nemzetek s oly nemzetek, melyek a politika hasznosításával kevesebbet foglalkoznak s ezért talán nálunknál szerencsésebbek is, régen felismerték, hog3^ a politika az emberek hiszékenységének kizsákmányolására mesés hajlandósággal és utolérhetetlen művészi képességgel bir. Ezek a nemzetek nagy szenvedések árán szerezték meg azt a keserves tapasztalatot, hogy önmagukat és függetlenségüket leginkább saját politikusaik és államférfiaik veszélyeztetik, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) kiknek a politika nem egyéb, mint egyéni érdekeik j ól és ravaszul kieszelt rendszere, mely az alapon tarthatja fenn magát, hogy homályba borítja az igazságot, nehogy a nemzet felismerhesse és a szerint cselekedhessen. Macaulay »Az angolok története« czimű ragyogó munkájában kimutatja azon százados küzdelmét az angoloknak, a melyet saját politikusaik és államférfiaik eüen folytattak, hogy magukat függetleníthessék tőlük és saját sorsuk felett maguk rendel. kezhessenek. Eámutat arra, hogy idegen hódítók fegyveres hatalma a briteket megtörni nem tudta, azok morzsolódtak szét, sőt az emlékük is már régen eltűnt Anglia földjéről, de azért az angolok . önállóak és függetlenek nem tudtak lenni, mert a hódítók helyét saját államférfiaik foglalták el, a kik a nemzet erejét saját zsebükön keresztül idegen nemzetek javára vezették el. Jakab király s udvara, sőt ministerei —mondja Macaulay — a franczia királytól állandó zsoldot fogadtak el s oly igazságokat kényszeritettek a nemzetre, a melyek nyilvánvalóan nem az angol, hanem a franczia érdekeknek kedveztek. De az angolok tettek még egy tapasztalatot, azt, hogy ha a nemzet önállósága és függetlensége a polgárainak önállóságára és függetlenségére nem támaszkodhatik, szappanbuborék, a melyet az államférfiak a nemzet elvakitására gyakran fel szoktak eregetni, de valójában nem egyéb, mint eszköz és mód arra, hogy egy nemzetet a legkönnyebben lehessen idegen érdekek igájába hajtani és abban megtartani. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi régóta, századokon át járjuk már ezt a kálváriát, s ha ezen az utón haladunk, a nemzeti öngyilkossághoz j utunk el. Pedig akkor már nincs semmi értéke a korona és a nemzet közötti harmóniának, ha ez a nemzet megsemmisült. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S t. ház, a korona magát még mindig vigasztalhatja, mert neki még mindig lesznek olyanok, a kikkel harmonizálhat, de ha minket egyszer eltemetett a sors, 38