Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-216

298 216. országos ülés 19ÍÍ augusztus 5-én, szombaton. mi abból fel nem támadhatunk soha. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szélsőhaloldalon.) Gróf Tisza Istvánnak a második érve az, hogy hiszen a törvényjavaslatot azért is el kell fogadni, mert a nemzet biztonsága követeli, és el kell fogadni feltétel és junktim nélkül. Mielőtt ezen érvelésére rátérnék, minthogy tárgyammal is összefügg, legyen szabad egy kontroverziára kitérnem, melyet gróf Apponyi Alberttel szemben gróf Tisza István támasztott épen a junktim kapcsán. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Gróf Apponyi Albert előadta, hogy midőn a koaliczió kormánya a koronától semmi nemzeti vivmányt elérni nem tudott, akkor ezeket a nemzeti vívmányokat olyan követelményekhez csatolta, melyek a törvényhozás másik tényezőjének a szivéhez sokkal közelebb állnak a nemzet egyéb kivánságainál. Erre gróf Tisza István a következőleg válaszolt (olvassa) : »Hát bocsánatot kérek, nem hittem, hogy legyen magyar ember és legkevésbbé hittem az én t. barátomról, ki azt a bizonyítványt akarta kiállítani a magyar képviselőházról, hogy a magyar^ nemzet biztonsága, a magyar nemzet katonai ereje közelebb állhasson bárkinek is a szivéhez, még a király szivéhez is, mint a nemzet képviselőházának szivéhez«. Gyönyörű mondás, t. képviselőház, de bár gróf Apponyi Albert kijelentései az én szerény védelmemre nem szorulnak, mégis kénytelen vagyok e gyönyörű mondásra megjegyezni azt, hogy gróf Apponyi Albert nem a nemzet biztonságáról, nem a nemzeti véderőről állította, hogy a király szivéhez közelebb állna, hanem arról a hadseregről, mely a nemzet jogos kívánságait, s minden nemzeti jelleget magától tökéletesen távol tart. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Nos, t. képviselőház, azt talán csak mégis engedjük meg a királynak, hogy ez a hadsereg az ő szivéhez közelebb áll, mint a miénkhez, mert nekünk oly hadseregünk, mely a mi szivünkhöz állna a világon legközelebb, fájdalom, Mátyás király óta nincs. Hogy pedig legyen, azt a junktim czélozza, mely nélkül ez a nemzet a saját rovására véderőfelemelést többé adni nem hajlandó. (Helyeslés a baloldalon.) De hát a nemzeti véderőt a közös hadseregben miért fejleszszük ? Talán azért, hogy a nemzet e leghatalmasabb intézménye, a véderő és a nemzet között egy tökéletes választófalat állítsunk fel a nemzet nyelvi elkülönzésében, hogy az ország e leghatalmasabb szerve ne a nemzetet erősítse, hanem annak égbekiáltó gyengeségére és gyengítésére legyen ? Mert azt csak nem fogják elhitetni senkivel a kerek világon, hogy egy nemzet, melynek hadserege a nemzet nyelvét egyáltalában perhorreszkálja, a nemzetnek erejeként volna elismerhető ! (Igaz! Ugy van ! balfelől.) De fejleszszük hát a véderőt a közös hadseregben. Azt kérdem gróf Tisza Istvántól, hogy ez a közös hadseregben szervezett nemzeti véderő mikor mozgósittatott magyar érdekekért ? Mutasson rá egyetlen pillanatra, egyetlen tényre, mikor magyar érdekek védelméért szállt volna síkra ez a hadsereg. (Igaz! ügy van! balfelől.) Miért ámítsuk ezt a nemzetet valótlanságokkal ? Ott van Dalmáczia, a magyar koronának egyik tartománya. Annak a visszahóditásáért talán síkra szállt a közös hadseregben szervezett magyar nemzeti véderő ? Hiszen épen ezzel a vederével szakittatik el a magyar koronától s tartatik távol Dalmáczia ma is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Avagy nemzeti érdek volt Bosznia-Herczegovina okkupácziója és később annexiója 1 Hiszen a magyar korona jogán formáltak jogczimet erre a két tartományra, a magyar korona részei voltak azok, magyar érdek lett volna tehát, hogy a magyar koronához csatoltassék ; odacsatoltatott ? És odalent Bosznia-Herczegovinában, — hiszen ma a területhódítás nem vágya már az államoknak, inkább közgazdasági, pénzügyi, ipari hódításokra czéloznak — ugyan mondják meg önök nekem, odalent Boszniában a mi fiaink adminisztrálják e két tartományt ? A mi fiaink kapnak ott ellátást ? A mi nyelvünknek van ott joga, a mi kereskedőnk, iparosunk és munkásunk talál ott kenyeret ? Hiszen a czivilizált vüág minden államában épugy otthon vagyunk mi magyarok, mint Boszniában, sőt inkább otthon, mert amott sohasem üldözik a magyart, Boszniában pedig üldözésnek van kitéve minden, a mi magyar. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Erezte azt gróf Tisza István, hogy bizony a nemzeti érdekek védelme czimén sem lehet érveket kovácsolni a közös hadseregben szervezett magyar nemzeti véderő mellett, ennélfogva vette harmadik érvét és azt mondta, hogy meg kell szavaznunk ezt a törvényjavaslatot, mert a monarchia nagyhatalmi áUása követeli ezt. Kovácsi Kálmán: Mert muszáj! Győrffy Gyula: Gondolatmenetét, melylyel ezt az érvét kidomborította, nem fogom követni a történelmi fázisokon keresztül, és csak bámulattal adózom az ő zseniális államférfiúi konczepcziójának, a mely ki tudta eszelni, hogy miként jöhetett volna létre a szövetség Ausztria és Magyarország között — okszerűen. Zseniális okfejtés, a melyet azonban a történelem brutálisan megczáfol és brutálisan megczáfolt ma Issekutz Győző elvtársa is. Én azzal, hogy az a szövetség miként jött létre, s annak történelmi tényeivel — minthogy a tárgyra nézve teljesen közönyös — nem foglalkozom, fontos és lényeges csupán gróf Tisza István t. képviselő urnak az a konklúziója, melyet ebből levon, midőn azt mondja, hogy a múlt század közepe óta állott be az a nagy történelmi átalakulás, mely azt a nagyhatalmat, melyhez mi önként csatlakoztunk — önként! — minden idegen törekvésektől megszabadította s lehetővé tette, hogy itt e helyen egy nagyhatalom állhasson fenn és szilárdulhasson meg, melynek mi már terjedelemnél fogva is paritásos egyenjogú tagja lehessünk és a mely — mondja továbbá — megszabadított nemcsak az idegen törekvésektől, de megnyugtathat minket az iránt, hogy ennek a nemzetnek anyagi ereje és áldozatai üyen törekvések czéljaira többé fel nem használtatnak.