Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-199

199. országos ülés 19ll Julius 17-én, hétfon, 23 olyan órási nagy tömegekkel megvívni, mint manapság, s ennek következtében elegendőnek Ítélték az akkor kontemplált békelétszámot, az ujonczkontingenst, és azt hitték, hogy a póttartalékot könnyebb szolgálatokra fogják majd alkalmazni. Ezek után legyen szabad nekem közgazdasági szempontból venni szemügyre a kétéves katonai szolgálatot. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt azonban erre nézve tovább folytatnám elmélkedésemet, bátorkodom felemlíteni, hogy Tóth János képviselő ur a múltkor azt mondta volt beszédében, hogy a létszámemelés következtében körülbelül 400.000 munkahónapot veszít el közgazdaságunk. Ez nagyban és egészben véve igaz. Azért mondom, hogy nagyban és egészben véve, mert hiszen t. képviselőtársamnak nem lévén adatai, ő nem számithatja ezt ugy.ki, mint én, a kinek igen sok adat és közeg áll rendelkezésemre. Nem 400.000 munkahónapot vészit a közgazdaság a létszámemelés által, hanem egy bizonyos hányaddal kevesebbet, talán 70.000 munkahónappal kevesebbet, a mi a dolog lényegét nem érinti, ténybelileg azonban igy helyes, nevezetesen valami • 300 és. egynéhány ezer munkahónap elvesztéséről van valójában szó. Nekünk azonban számításba kell vennünk azt is, hogy 1902-ben is kérte a hadvezetőség a létszámemelést a hároméves szolgálat mellett, a létszámemelés tehát nem függ össze a kétéves szolgálattal (Zaj a haloldalon.) s ennek következtében, ha én összehasonlítást akarok tenni, azt kell mondanom, hogy nekem azt a létszámemelést, a mit akkor követeltek, most is be kell vennem és tulaj donképen csak a két és három éves szolgálatot kell közgazdasági szempontból összehasonlítanom annak eldöntése - végett, hogy melyik az üdvösebb és melyik a károsabb 1 Ábrahám Dezső: Akkor sem szavazták meg a létszámemelést! (Zaj.) Hazai Samu honvédelmi minister: Ennek következtében azok a képviselő urak, a kik a kérdés felett konsziderálnak, azt mandhatnák, hogy tulajdonképen sem közgazdasági nyereségről, sem közgazdasági veszteségről nincs szó, a két- és hároméves szolgálattal kapcsolatban, akkor, ha mi azt mondjuk, hogy a létszám ugyanaz marad, ennek következtében kisebb szolgálati idő mellett nagyobb ujonezlétszám, nagyobb szolgálati idő mellett pedig kisebb ujonezlétszám áll fenn. Azt mondhatnák, hogy akkor világos, hogy sem nyereségről, sem veszteségről beszélni nem lehet, de igenis, — ezt már megint a katona tudja, a ki bővebben foglalkozik ezen eszmével — ha mi azt mondjuk pl., hogy 300.000 főből álló békelétszám 3 évig besorozottak mellett, per 100.000 ember, ez összesen 300.000 munkaévet ad ki, kétévi szolgálat mellett per 150.000 ember ugyanennyit ad, akkor el méltóztatnak felejteni, hogy, ha az ujonczkontingensbe besorozunk 300.000 embert, akkor 50.000 póttartalékos elesik, ez pedig egy hatod esztendő; itt kitűnik tehát a nyereség. Ezt csak például mondom. Részletes adatokkal is szolgálok. Ha tekintetbe veszszük, hogy a fegyvergyakorlatok kevesebbek, akkor már ennek következtében közgazdasági szempontból óriási előnyt hoz a kétéves katonai szolgálat. A közös haderőnek fejlesztésére, illetve létszámrendezésre 27.200 emberre van szükség, a kikből 11.628 fő Magyarországra esik, miért is abban az esetben, ha a tervezett kétévi szolgálatra nem térnénk át, Magyarország ujonczjutaléka a mostani 44.076 helyett 55.704 főt tenne ki. Ezt szem előtt tartva, a közgazdaság átengedne a közös haderőnek 53.143 három évre besorozandót, vagyis 159,429 évet, 2561 négy évre besorozandót, vagyis 10.244 évet, 12,483 póttartalékost nyolez heti kiképzésre, vagyis 1920 évet, 65.626 embert — 3 évre besorozottak és póttartalékosok —• 17 heti fegyvergyakorlatra, vagyis 21,455 évet, összesen tehát 193.048 munkaévet. Ha azonban mi a nagy tömegre nézve a két évvel megállapított szolgálatra terünk át, a következő helyzet áJi eiő : Magyarország ujonczjutaléka a törvényjavaslat szerint 68.187 főt tenne ki. Ezek közül 49.469 fő két évig, 16,157 fő három évig, 2561 fő négy évig szolgálna. A két évig szolgálók 14 heti, a három évig szolgálók 11 heti fegyvergyakorlatra iennének kötelezve. A közgazdaság átengedne tehát a közös haderőnek 49.469 két évre besorozandót, vagyis 98.938 évet, 16.157 három évre besorozandót, vagyis 48,471 évet, 2561 négy évre besorozandót-, vagyis 10.244 évet, 49.469 embert 14 heti fegyver^' gyakorlatba, vagyis 13.319 évet, 16.157 embert, 11 heti f egy verj,} a korlatra, vagyis 3418 évet, összesen tehát 174.390 munkaévet. Ezen 174.390 munkaesztendőt szembeállítva a háromévi szolgálat mellett kimutatott 193.048 esztendővel, a kétévi szolgálati idő behozatala a közös hadseregnél 18.658 munkaesztendő nyereséget jelent a közgazdaság számára. Hát, t. képviselőház, ebből a merev közgazdasági számításból is látjuk, hogy milyen nyereséges a két évi szolgálat a három évivel szemben. Ha mi már most magasabb szempontokat vegyitünk a dologba, és az egyesek érdekeit veszszük tekintetbe, akkor azt kell mondanom, hogy körülbelül 340.000 főből hogyha 240.000 ember, a ki eddig 3 évig szolgált, két évig szolgál, ez valóságos nagy jótétemény az én nézetem szerint. (Ügy van! Ügy van ! a jobboldalon.) De még az a 100.000 ember is, a Isi három évig szolgál, nem ugyanazt a három évet szolgálja, mint azelőtt, mert hiszen fegyvergyakorlatok képében, azonkívül tartalékosévek képében nagy nyereséget kap. Es ha azt a morális dolgot is tekintetbe veszszük, hogy míg eddig ások, a kik három évig tartoztak szolgáim, a kötelesség és jogegyenlőség korában látták azt, hogy egy számottevő mennyiség, legtöbbnjdre nem az ő osztályukból valók, az általános védkötelezettség elvét kikaczagva csak két hónapig szolgált, addig ezentúl a keserűség ezeknek a szivét nem fogja többé marczangolni. (Igaz ! ügy van! jobbfelől.)