Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-199

24 199. országos ütés Í9ÍÍ Julius 17-en, hétfőn. Ha tekintetbe veszszük azt is, hogy az uj véderőtörvénytervezet oly határozatokat tartalmaz, melyek erősen számolnak a közgazdaság, a kultúra és egyesek érdekeivel, igy többek között megengedik, hogy már 17 éves korában is önként beléphet az, a ki akar, a honvédséghez is és 24 éves koráig egyik-másik elhalaszthatja szolgálatát, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a 10., 11. és 12. évfolyamban levő, legtöbbnyire már nagy családdal megáldott tartalékosok és póttartalékosok ezentúl fegyvergyakorlatra már nem hivatnak be ; és ha tekintetbe veszszük azt, hogy a fegy vergyakorlatok önmagukban megrövidülnek és hogy a póttartalékba való helyezés tekintetében nagy előmenetelt tettünk és sok kedvezményt adtunk : akkor azt mondhatjuk, hogy ezen törvényjavaslat valóban helyes szocziális és katonai szellemtől vezettetve készült el és hogy müliók örömmel várják ezen üdvös reform életbeléptetését. Ezért vagyok bátor azt elfogadásra ajánlani. (Hosszantartó élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Bakonyi Samu képviselő ur félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén kért szót. Bakonyi Samu: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én az igen t. honvédelmi minister ur kétségtelenül nagyszabású beszédét nagy • élvezettel hallgattam, de nagyon sajnálom, hogy beszédében egy korábbi felszólalásomnak egyik helyét egészen helytelenül értelmezte. Ennek folytán kötelességem a t. ház szives figyelmét néhány perezre kikérni, hogy szavaim igaz értelmét helyreállitsam. (Halljuk I a baloldalon.) Azt méltóztatott mondani az igen t. honvédelmi minister urnak egyik régebbi igénytelen felszólalásómra hivatkozva, hogy én is azt mondottam : mivel nincs kizárva, hogy talán a legközelebbi időkben is esetleg külháborunak fergetege fog minket fenyegetni, ezért szerintem is — mondja az igen t. honvédelmi minister ur — Magyarországnak erős hadseregre van szüksége . . . Hazai Samu honvédelmi minister: Én szerintem I Bakonyi Samu: De bocsánatot kérek, ez ismételt félreértés. Én egyetértek az igen t. honvédelmi minister úrral ebben, nem tagadom meg korábban mondott szavaimnak ezt az értelmét sem. Csakhogy, bocsánatot kérek, el méltóztatott hagyni az én okoskodásomnak a másik felét; legyen szabad tehát azt kipótolnom. (Halljuk! Halljuk.') Egyetértek én a t. honvédelmi minister úrral különösen abban is, hogy a nemzet védelme szempontjából mindazokat a nemzet kebelében lakó erkölcsi erőket aktiválni és mozgósitani akarja, a melyek szerinte igenis szükségesek, hogy be* ' vitessenek a hadsereg szellemébe. Én azonban beszédemben azt is megmondottam, hogy én a hadsereg hatásának, erejének ezt az egyéni értékű tényezőjét, ezeknek -az erkölcsi erőknek az érvényesülését tartom ugyan a leghatalmasabbnak, csakhogy azt látom, hogy épen ezen erkölcsi erők érvényesülése elébe elháríthatatlan akadályokat gördít épen ez a véderőjavaslat. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebben a meggyőződésben voltam akkor is és vagyok most is. A t. honvédelmi minister ur tehát szavaimnak más értelmet tulajdonított, mert én kifejeztem azt, hogy a hadsereg fejlesztése egyoldalulag csak katonai szempontból történik és ez a fejlesztés nem tart lépést a nemzeti erők kihasználása tekintetében, a melynek én is a legnagyobb erkölcsi erőt tulajdonítom és a mely nélkül azt a czélt, a melyet a t. honvédelmi minister ur is maga elé tűzött, soha elérni nem fogjuk. Ezért foglaltam állást ezen javaslattal szemben, a mely álláspontomnak múltkori beszédemben voltam is bátor kifejezést adni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Jelentem a t. háznak, hogy 20-nál több képviselő zárt ülés elrendelését kérte. A házszabályok 223 §-a értelmében a zárt ülést ezennel elrendelem. Felszólítom a karzati közönséget, hogy távozzék és az ülést öt perezre felfüggesztem. (Zárt ülés után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Felkiáltások : Helyre! Helyre !) Az ülést megnyitom. Mielőtt a napirendre vonatkozólag tennék javaslatot, gróf Tisza Kálmán képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kért szót. (Halljuk ! Halljuk I) Gr. Tisza Kálmán : T. ház !(Halljuk .'Halljuk!) Miután a zárt ülésben egy igénytelen szereplésem tétetett szóvá, tartozom azzal a t. háznak, hogy egészen röviden a tényállást elmondjam, ugy, a hogy történt. (Halljuk !) Tegnap Árpád községe ünnepelte képviselőjét, Telegdy Józsefet abból az alkalomból, hogy díszpolgárrá választották. Az ünnepélyben meghívás folytán én is résztvettem és felszólaltam. Felszólalásomban felvetettem azt a kérdést, hogy ugyan mit tenne Árpád község képviselőtestülete, ha a képviselőtestület kisebbsége lehetetlenné tenné a tanácskozást és a határozathozatalt. Erre az emberek közbekiáltottak: Kirúgnánk őket ! (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Tessék megpróbálni !) t > Lovászy Márton : Tessék megtenni! (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza Kálmán : T. ház ! Erre én igyekeztem megmagyarázni az ott jelenlévőknek, hogy természetesen a magyar képviselőházban ily eszközökről szó sem lehet, a ház méltósága sem engedi, hanem a mai házszabályok mellett a többségnek más fegyvere nincs, mint tűrni, kitartani igaz ügyének tuda-