Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-199

22 199. országos ülés 1911 Julius 17-én, hétfőn. De a háború csak nem tart örökké !) Áll azután ez a közgazdasági veszteség, háború esetén, az elveszett emberéletből, áll az elveszett javakból, a kereskedelem, ipar- és földmivelés pangásából (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) és áll végül, egy szerencsétlen Mbora esetén, abból az összegből, a melyet hadisarcz és egyéb költségek ezimén fizetnünk kell. (Igaz! Ugy van I a jobboldalon.) Ha már most, t. képviselőház, tekintetbe veszszük ezeket a közgazdasági veszteségeket, a melyek a háború nagyságával állanak arányban, és tekintetbe veszszük másfelől azt a közgazdasági értékösszeget, a melyet békében a hadsereg képvisel, melyet Ausztria-Magyarországnak 500.000 főnyire kontemplált békelétszámát 1000 koronányi Émmkaegyedértékkel számítva 500 millió évi, vagy pedig 4%-kal tőkésitve 12.5 milliárd összegre változtatva át, a következő tételt állitkatom fel: Tekintettel arra, hogy egy esetleges háború bármikor kiüthet, és pedig annál biztosabban, minél rosszabb vagy gyöngébb serege van az államnak, a minek következtében még szövetségesekre sem tud szert tenni, minden békeesztendő, a nagy közgazdasági veszteséggel járó nagy háborúval szemben nyereséget jelent és ennek következtében abból az értékből, a mibe az államnak a békében fentartott hadsereg kerül, igenis békeévenkint egy bizonyos hányad leirandó. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos számú békeév után a hadsereg közgazdasági szempontból az államnak mibe sem kerülő értéket képvisel, vagy más szavakkal: a közgazdaság szemben a katonasággal mint hitelező többé föl nem léphet. (Zaj és fölkiáltások a baloldalon : Képzelödés !) Ilosvay Lajos: Ez a valóság, ez nem képzelödés ! Hazai Samu honvédelmi minister: De az is bizonyos közgazdasági szempontból, hogy az erős és jó hadsereg a legolcsóbb, mert a háború gyors befejezését valószinüvé teszi és igy annak borzalmait és veszteségeit kevesbíti, de legolcsóbb az erős hadsereg azért is, mert képesítve van arra, hogy a küzdelem színhelyét áttéve ellenséges területre, milliárdnyi értékek megsemmisítésétől mentheti meg az országot. Ennek következtében bátran állithatom, hogy közgazdasági szempontból a hadsereg nem meddő, hanem igenis jól fruktifikáló intézmény és nem kell tetőznöm érveimet azzal, hogy a katonaság mint megrendelő, inspiráló és sok tehnikai eszközre szoruló intézmény békében is munkát ad és hasznot hajt nagy kulturáüs és közgazdasági területeken. Ezért arról meditálni, hogy mi történnék a produkczió, árképzés, kultúra stb. terén Európában, ha négy millió munkáskéz visszaadatnék a polgári életnek, meddő dolognak tartom. Valószínűleg semmi sem történnék s mind a négy millió kivándorolna Amerikába vagy máshova, (Derültség a jobboldalon.) mert Európa már századok óta ismeri a katonai intézményt s közgazdaságát e szerint rendezte be, de ha nem is vándorolna M a négy millió, a viszonyokat egyhamar nem változtatná meg és legalább eleinte velük csak az eltartottak száma szaporodnék. Mutatja ezt az a körülmény is, hogy nálunk daczára a néhány százezer főnyi békelétszámnak már évek hosszú során át évenként százezrek vándorolnak ki és épen a kivándorlási törvény az, a mely a katonaságot akarja felhasználni arra, hog}^ a kivándorlást okozta néppusztulás megakadályoztassák. Szmrecsányi György: A Pool-szerződésben nincs szó a hadkötelesekről! Hazai Samu honvédelmi minister: Most még a kétéves katonai szolgálatról akarok röviden megemlékezni, röviden azért, mert üdvös volta kézzelfogható. Ha nem lett volna üdvös, akkor három olyan nagy kulturnemzet, mint a német, az olasz és a franczia, nem fogadták volna el, pedig ezeknek a nemzeteknek hazafiságuk mellett, még nagy érzékük van közgazdasági tekintetben és nagj^ érzékük van az egyesek érdekei tekintetébon is. Az igaz, hogy nemcsak a közgazdasági faktoroknak nyújt előnyt a kétéves szolgálat, hanem a katonaságnak is, de ez nem baj, mert ha a katonaságnak előnyt nyújt, akkor az országnak is előnyt nyújt. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi ennek a rendszernek a katonai előnj'eit illeti, ezeket a következőkben legyen szabad nagyon röviden megvilágitanom. Mint méltóztatnak tudni, az általános védkötelezettség elvénél fogva a hadsereg minden egyes embert besoroz, ha arra alkalmas, de tekintettel épen arra, hogy közgazdasági és pénzügyi szempontból kell, hogy limitálva legyen vagy a békelótszám, vagy pedig az ujonczlétszám, a szolgálati idővel egyetemben, ennek következtében ha kicsi a létszám és hosszú a szolgálati idő, akkor kétfajtáju legénység származik és pedig olyan, a mely az ujonczkontingensen belül soroztatik be s ennek következtében két-három-négy évi szolgálatra köteleztetik, és olyan, a mely az ujonczkontingensen felül soroztatik be és »póttartalékos« elnevezés alatt tulajdonképen szolgálatra kötelezve nincsen, kivévén a nyolcz heti kiképzési időt. Mivel nálunk eddig kis ujonczkontingens volt és hosszú szolgálati idő, ennek következtében többfaj táju legénység származott, a mi a hadsereg szempontjából nagyon helytelen és káros, a menynyiben a hadba vonuló csapatoknak a kiképzetlenek egész tömegeivel kellene háborúba menniök ; hogy ez etikai szempontból az emberség szempontjából mit jelent, azt bővebben magyarázni nem szükséges, elég csak arra utalni, hogy nem emberséges dolog háborúba vinni olyan egyéneket, a kik tulajdonképpen a katonaság nehéz mesterségét meg nem tanulták. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha talán a t. képviselő urak azt kérdeznék, hogy miért kellett hát akkor a póttartalék, erre feleletem az, hogy annak idején —• tehát 40 évvel ezelőtt, —• a mikor az általános védőkötelezettségen alapuló rendszert elfogadtuk, az általános irányeszme az volt, hogy a háborúkat nem kell