Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-199

199. országos ülés 1911 Julius 17-én, hétfőn. y háborút egy kis hadsereg is sikerrel tudja végigküzdeni, az az immár túlhaladott és rosszul értelmezett teória is, hogy a védelem erősebb formája a küzdelemnek, mint a támadás, és ezért erősebb csapatot igényel. Ellenkezőleg áll a dolog. Annak, a ki védőháborura vagy védőharczra szánta magát, vagy kellett magát szánnia, legyen az hadvezér, tehát a hadászati védelemben, legyen az csapatparancsnok, tehát a harczászati védőütközetben, rengeteg gondot okoz az, hogy a támadó honnan jön, milyen erővel, hány oldalról, milyen.irányban és ez arra kényszeríti őt, hogy magát jobbról-balról, előrőlhátulról biztosítsa, a mi odavezet, hogy akkor, a mikor ütközetről van szó, a döntő ponton, ha kicsiny a hadsereg, nem lesz elegendő ereje a támadó ellen, (ügy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Felderítő szolgálat.') A hadsereg kicsinységének tudata, valamint annak bizonytalansága, hogy honnan támad az ellenség, lelki depressziót idéz elő és ennek következtében a sikertelenség érzetét csak fokozza. Bátran merem tehát állítani, hogy a mai időben a kicsiny és jó hadsereg eszméje, a midőn nagy és jó hadseregek vannak körülöttünk, seinmiesetre sem helyes gondolat. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) De azért is veszélyes ez a gondolat, mert a hadászati védelem természeténél fogva legalább annyi, ha nem több erőt igényel, mint a támadás, sőt azért is, mert a védelem, a morális erőt kevesbítvén, a küzdelemnek alacsonyabbrendű neme, mint a támadás. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Ezenkívül jiolitikai szempontból is veszedelmes lenne azt a gondolatot magunkévá tenni, hogy mi abból indulva ki, hogy birtokállományunkat nem akarjuk növelni, csak kicsiny védősereget tartva fenn, sohasem inicziálnánk a háborút és politikai befolyásunkat nem érvényesitenők a körülöttünk történő és minket is érdeklő események tekintetében ; ezzel ellenségeinket nem tarthatjuk vissza attól, hogy háborút indítsanak ellenünk, (Ugy van! Tetszés jobbfelől.) ellenkezőleg, ők ismerve békés álláspontunkat és hadseregünk kicsinységét, nekik alkalmas és nekik tetsző időben olyan erővel fognak bennünket megtámadni, a milyent csak összeszedni tudnak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéfen.) Ebből a szempontból kiindulva, igazán bajszámba menne, ha akkor, a mikor fmancziális helyzetünk igazán nem kétségbeejtő, (Ellentmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) filléreskednénk és ha a napfényes békés jelen elfeledtetné velünk, hogy jövőnk viharos is lehet, és helytelenül alkalmazott takarékosságból nem adnók meg a katonaságnak azt, a mire hatóképessége szempontjából szüksége van. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Most pedig az alantabb fekvő pénzügyi álláspontról felemelkedve, a magasabban fekvő közgazdasági álláspontra térek át és onnan kívánom a véderőtörvényj avaslatnak a létszámemelésre vonatkozó intézkedését áttekinteni. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Ebből a nézőpontból azt kell vizsgálat alá venni hogy mit nyer vagy veszít a nemzet az által, hogy annyi ezer meg ezer munkáskéz a nemzet vagyontermelő műhelyéből a katonaság vagyon- és munkabiztositó szolgálatába tétetik át. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl) A munka ellenértékét +- a mint már említettem volt — évenkint ezer koronára szoktuk tenni, ezt a tételt, mint áregységet, elfogadom, bár nem tartom túlkev esnek, mert tekintetbe kell vennünk azt, hogy a hadsereg kötelékébe nagyon fiatal egyének soroztainak be, tekintetbe kell vennünk továbbá azt, hogy ez^k a besorozott egyének a szegényebb néposztályokbői származnak, de tekintetbe kell vennünk azt is', hogy mindezek a besorozott katonák a polgári életben, ha katonáknak be nem váltak volna, nem tartoztak volna a kereső osztályhoz, hanem bizonyos betegségek czimén vagy pedig erkölcsi defektusok czimén az eltartottak osztályába is sorozhatok lettek volna; mondom, mindennek daczára nem emelek kifogást az általam is kontemplált egyezer koronás áregység ellen. Ha t. ellenfeleim a közgazdaság és a katonaságnak — hogy ugy mondjam — üzleti viszonyáról, pártatlanul beszélnének, akkor a követelés és a tartozás adatait hasonlítanák össze, a helyett, hogy mindig és mindig csak a közgazdaság követeléséről beszélnének és mindig és mindig csak a katonaság tartozásáról. (Igaz ! ügy van I a jobboldalon.) Igazság-e az, hogy akkor, a mikor a polgári életből különféle értékű munkaegyedek jutnak a katonaság soraiba, nem veszik tekintetbe azt, hogy igenis, a katonaság soraiból az illetők fokozott munkaértékkel kerülnek vissza a polgári életbe, hogy az illetők testileg megedződnek és ennek következtében hosszú életre nyilik nekik kilátásuk, (Ugy van! jobbfelől.) a mikor eszüket pallérozzák, a mikor ügyességet sajátítanak el. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De ezenkívül, t. képviselőház, van még egy másik dolog is, a mely nemcsak hogy kevesbíti a közgazdaság követelését a katonasággal szemben, hanem igenis, egyenesen adósává teszi a közgazdaságot a katonaságnak. (Halljuk ! Halljuk !) Tudnunk kell ugyanis, t. képviselőház, hogy ebben a bűnös világban háborúk is szoktak lenni. Ez pedig az elszámolás következtében nagyon fontos körülmény, főleg ha tekintetbe veszszük azt, hogy a háború óriási közgazdasági veszteséggel jár. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek tisztán közgazdaságiak és nem pénzügyi veszteségek állanak a következőkből. Először is méltóztatik tudni, hogy háború esetében több millió tartalékost hívnak be és ennek következtében elvonják őket a polgári keresettől, a mely esetben ezen behívott tartalékosok munkaértéke sokkal, de sokkal nagyobb -veszteség a közgazdaság részére, mint a béke idejében fentartott ujonczlétszám. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon;