Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-212

212. országos ülés 1911 augusztus 1-én, kedden. 229 Barabás Béla : A trónbeszédben ! (Zaj a balés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jóbbfélől. Elnök csenget.) Tallián Béla: Egy esetben helyes volna ez az Indokolás, abban az esetben nevezetesen — nem konkrété erre vonatkozólag, hanem általánosságban említem ezt —, hogy ha a kormánynak egyik vagy másik törvényjavaslatát a törvényhozás egyik vagy másik faktora visszalöki és a kormánynak az a nézete és meggyőződése, hogy a nemzet többsége mögötte áü, hogy akkor a kormány a nemzet többségéhez fordul; de ez a kérdés itt ebben az esetben nem fordult elő. (Helyeslés jobbfelől.) Különben is azt hiszem, hogy az utasítások korszaka már régen elmúlt. (Igaz! Vgy van I jobbfelől.) Az országgyűlés többsége a nemzet bizalmából szuverén joggal tárgyalja azokat a törvényjavaslatokat, a melyeket ő helyeseknek és jóknak tart. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Természetesen az ellenzéknek is jogában és módjában áll azokat a kifogásokat és indokokat előhozni, a melyeket ő a maga részéről helyeseknek és jóknak tart. Az 1868 augusztus 3-án tartott országgyűlésen a véderő-tárgyalás alkalmával Deák Ferencz a következő szavakkal vezette be beszédét (olvassa): »Az állam első és legfontosabb feladata megvédeni az országot kül- és belellenség ellen. A végrehajtó hatalom köteles őrködni a haza biztonsága felett, az alkotmányos törvényhozás pedig tartozik gondoskodni arról, hogy a kormány minden időben és minden eshetőségek ellen elegendő és a czélnak teljesen megfelelő védelmi eszköz felett rendelkezhessék a haza védelmére*. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Védelmi eszköz !) Ennek az igazságnak hatása alatt állott a kormány akkor, a mikor a véderőreformra vonatkozó javaslatokat beterjesztette és ennek az igazságnak hatása alatt áll az a párt is, a melyhez tartozni szerencsém van, a mely a kormánynak ezen előterjesztéseit teljes odaadással, meggyőződésének egész melegével támogatja és meg akarja valósítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam legutóbb tartott nagy és ékesszóló beszédében elmondotta azokat a tényeket és körülményeket, a melyek a katonai kérdések tárgyalásainál évszázadok óta előfordultak. Beszéde e részének legaktuálisabb pontjai azok, a melyek az utolsó húsz évre és különösen a legutóbbi kilencz esztendőre vonatkoznak, mert e kijelentéseivel t. képviselőtársam elismerte önmaga is azt, hogy hadseregünknek számszerű fejlődése húsz év óta teljesen stagnál. T. ház ! Húsz évi stagnáczió még akkor is, ha az állami élet egy kis jelentőségű intézményében áll be, veszélylyel és kárral jár, mennyivel nagyobb veszélylyel és kárral jár ez akkor, ha az állami élet biztonságának, az állami élet presztízsének védelmét, annak legnagyobb faktorát, a hadsereget illeti a kérdés. (Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon.) Polónyi Dezső: Francziaország leszállította a létszámot. Tallián Béla: Senki sem tagadhatja azt, hogy a hadseregnek létszáma húsz év alatt nem emelkedett. Leghatározottabb bizonyítéka ennek az, hogy a legilletékesebb faktor, maga a hadügyminister, Schönaich, azzal a kifejezéssel élt e kellemetlen és kedvezőtlen helyzet megvilágítására: Die Armee verdorrt. Kijelentette, hogy akkor, a mikor körülöttünk az összes államok a legnagyobb sietséggel, a legnagyobb készséggel a legnagyobb áldozatokkal hadseregüknek számát emelték, intenzive és extenzive fejlesztették . . . (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Az nemzeti hadsereg!) Bocsánatot kérek, ez is a mi hadseregünk ! (Igaz ! Vgy van! a jobboldalon. Elénk ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Eitner Zsigmond: A mennyiben mi fizetjük, ugy a mienk. (Zaj.) Egy hang (balfelől) : A koaliczió alatt nem emeltük a létszámot. (Felkiáltások a jobboldalon: A kvótát.) Tallián Béla: ... akkor t. ház, mi visszamaradtunk. Kétségtelenül nem tagadható tény, hogy húsz év alatt a hadsereget egyáltalán nem fejlesztettük és bátor vagy kijelenteni, hogy nagy szerencsének tartom, hogy a külpolitikai viszonyok húsz év alatt oda nem fejlődtek, hogy ezért a felelősséget azoknak kell viselniük, a kik tulaj donképen ennek okozói. Bikády Antal: Fegyverre adtunk eleget! Tallián Béla: Nem titok az, t. ház, hogy egy nagyhatalom, ha befolyását Európában meg akarja tartani, izoláltan nem állhat meg Európában. Méltóztassék Bakonyi Samu t. képviselőtársamnak csak Anglia példáját megnézni, és meglátja, hogy Anglia, a mely a világuralmat évszázadok óta birja, sem volt képes az izoláltság helyzetében megmaradni, kénytelen volt szövetséget, barátot keresni, különben a mai európai konstellácziók mellett nem exisztálhatott volna. (Vgy van I a jobboldalon.) Az is bizonyos tény, hogy csak erős országok keresnek szövetségest, mert a gyönge állam előbbutóbb inferioris helyzetbe kerül és kénytelenkelletlen annak az erősebb államnak szekerét köteles tolni, a melylyel szövetségben van. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ausztria !) Bikády Antal ." A Balkán-államoknál látjuk. Tallián Béla : A mi a Balkán-államokat illeti, azokat t. képviselőtársam csak nem kívánja velünk egy rangba helyezni ? (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem a t. képviselő urakat, tartózkodjanak a közbeszólásoktól. Tallián Béla : A mi a Balkán-államokat illeti, hiszen láthatja, hogy minden évben háromszornégyszer kell az európai konczertnek beleavatkoznia, hogy nagyobb bajok ne történjenek. Ezt csak nem akarja a t. képviselő ur reánk is vonatkoztatni? Mert különben igazán a Balkán-államok helyzetére sülyednénk.