Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

ím 210. országos ülés 1911 július 29-én, szombaton. önálló hadseregből. Ott van a porosz önálló hadsereg, a mely kiegészíti magát a kisebb fejedelemségekkel. A mint méltóztatik tudni, az egyes kisebb államok katonai konvencziókat kötöttek a birodalommal, a mely konvencziók értelmében a kisebb államok átengedték az ő hadseregük vezetését, szervezését és vezényletét Poroszországnak. Már Württembergben és Szászországban — daczára annak, hogy hadseregük tulaj donképen csak egy hadtestnek felel meg — olyan állapot van a hadsereg tekintetében, az ő hadseregük annyira függetlenebb és önállóbb a mi közösségünkhöz képest, hogy szívesen megalkudnám, hogy egyelőre olyan önállóságot kapjunk, mint Württemberg és Szászország. De ezek a példák még nem vágnak egészen reánk. Reánk a bajorországi példa vág. (Ugy van ! balról.) Mielőtt ezt a kérdést előhozni mertem volna, beható tanulmány tárgyává tettem az ottani viszonyokat. Bajorországban egy teljesen önálló hadsereg áll fenn, (Ugy van! a szélsőbcdoldalon.) a melynek legfőbb hadura a bajor király, a melynek összes ügyeit a bajor hadügyministerium intézi, a mely a Reich-chal, a birodalommal csak a következőkben áll konvencziószerüleg kötelezettségben: A hadseregnek belső szervezete, mobilizálási és ehhez hasonló szabályzatok, valamint az egyes katonáknak, sarzsiknak, legénységnek illetményei kell hogy egyenlők legyenek a német birodalom többi hadseregeiével. Ez az egyik feltétel. A másik feltétel az, hogy joga van a német császárnak, hogy ezen kötelezettségeket illetőleg felügyeleti jogot gyakoroljon : Da hat er das Inspektionsrecht. Felügyeleti joga van a német császárnak — de hogyan ? Ha a német császár meg akar győződni, vájjon ezen tekintetekben: szervezkedés, mobilizálási rendelkezések tekintetében betartják-e az általános szabályt, akkor fordul a bajor királyhoz és annak hozzájárulását kéri, hogy ezen inspekczió jogát gyakorolhassa, mindig esetről-esetre. Ha megkapja a bajor királytól ezen engedélyt, akkor a német császár maga vagy megbízottja által az inspekczió jogát gyakorolja. A ki inspicziál, annak joga van megtenni észrevételeit; ezen észrevételeket közlik a bajor királylyal és a bajor király azokból teljesíti azt, a mit jónak lát. Azonkívül van még egy joga a német császárnak és ez egészen természetes : hogy háború idején a főparancsnokságot a bajor csapatok felett is a német császár, nem mint német császár, hanem mint a német birodalom katonai főparancsnoka veszi át. Méltóztatnak látni, hogy a német hadsereg kebelében, a legideálisabb, a legjobban szervezett hadseregben van az önálló bajor hadsereg, a majdnem önálló württembergi és szász hadsereg és az önálló porosz hadsereg. Ha a német birodalom belenyugodott ebbe és igy állapította meg a maga hadseregi szervezetét — pedig, engedjen meg nekem Márkus László t. barátom, ő is, én is, mindketten Moltkét, Bismarckot és a többi német kiváló hadvezéreket és államférfiakat elismerjük nálunknál nagyobb kapaczitásoknak — hogyha ők ezen szervezetet, az önálló hadsereg intézményét a német birodalom területén ilyen alakban fogadták el és fogadhatták el, akkor nincs nekünk jogunk annyira elitélőleg beszélni azon törekvésekről, a melyek Magyarországon önálló hadsereget akarnak, (ügy van ! ügy van ! Élénk helyeslés a baloldalon.) Különben, t. képviselőház, a történelem tanulságai is ezt mutatják. Ott van a Napóleoni háborúk során a szövetkezett svéd, porosz és osztrák haderő ; ha jól emlékszem, 150 ezerén voltak Lipcsénél, és ime. az egységesen szervezett Napóleoni hadsereget megverték. Ott van a krimi háború, de ott van az úgynevezett franczia-német háború is. Hát az utóbbinál nem állott egy egységes franczia hadsereg egy olyan hadsereggel szemben, a mely kisebb-nagyobb, teljesen önálló német seregekből állott ? És mégis ezen több kis önálló hadsereg, a melynek élén külön fejedelmek is állottak, nem ugy mint nálunk, a hol a fejedelem egysége már megadja a fövezetest, a melyre szükség van, (Ugy van I Ügy van I a baloldalon.) ilyen nehéz körülmények között győzedelmeskedni tudott a szövetkezett önálló német hadseregek tömege, a mint t. barátom is kifejezte magát, az egységes franczia hadsereg felett. Ez ismét az életből vett argumentum, mely az önálló hadsereg mellett és az egységes hadsereg egyedüli igaz, jó volta elleni argumentumok közé sorolható, (ügy van! Ugy van ! a baloldalon.) De, t. ház, ha már itt tartok, legyen szabad még figyelmébe ajánlanom a t. többségi uraknak, hogy a német példa nemcsak az önálló hadseregre nyújt nekünk igen tanulságos következtetéseket. Tanulságul szolgálhat az nekünk épen abban a problémában is, a melynek megvalósitását a többségi urak nekünk most is Ígérnek, miként a választásoknál is Ígérték s ez az önök kilenczes bizottsági programmja. De míg látjuk, hogy a véderő javaslatok itt mint kemény valóságok állanak előttünk, a kilenczes bizottsági programból, jóllehet azt Ő felsége már 1903. októberében jóváhagyta, épen a jelvény- és czimerkérdés még most is — pedig ma is hallottuk ékes elokvencziával ezeknek dicséretét — mint a jövőben megvalósítandó probléma áll előttünk. Engedelmet kérek, méltóztassanak saját argumentácziójuknál ismét tekintettel lenni a német hadseregre; ott azok a kis duodecz államocskák, mikor megalkották a maguk katonai konvenczióit, kikötötték maguknak és ma is birtokában vannak annak a jognak, hogy akármilyen csöppség is az ő kontingensük, azért Reuss-Schleiss és LippeDetmold katonaságának csákóján ott van az illető államocska fejedelmének és államának a czimere, a színes enblemé-je. (Igaz! Ugy van! balfelől) És mi a közös hadseregben azt, a mit az 50 és 200 ezer lakosból álló kis német államocskák Bismarcktól, Moltkétól és I. Vilmos császártól megkaptak, mi negyven és egynéhány esztendő után sem vagyunk képesek megkapni Ausztriától és Bécstől, pedig bizonyára meg fogják engedni nekem t. képviselőtársaim, hogy lealázó az, hogy