Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

210. országos ülés 19ÍÍ Julius 29-én, szombaton. 189 egy ország, a mely, mint ki fogom mutatni, egy milliónál több harczképes és kiképzett embert fog az uralkodónak és a nagyhatalomnak adni. ha ezek a javaslatok törvénynyé válnak — mondom, egy ilyen, már magában is a nagyhatalmak közé sorolandó nemzet ne tudja magának kivívni még ezeket a jogokat sem. (Igaz ! ügy van ! balfdől.) Engedelmet kérek, a mig az igen t. többségnek, a melyről gróf Tisza István azt mondotta, hogy felfelé erősnek kell lennie, mert nem igyekszik lefelé népszerű lenni — mondom, a mig a többségnek ereje odáig sem terjed, hogy a mit ezek a kis német államok már régen kivívtak maguknak, azt biztosítsa a magyar nemzet számára is, addig — mikor ilyen óriási terhekkel állunk szemben — nem szabad rossz néven vennie Márkus László t. képviselőtársamnak, ha azokat a szép nemzeti éloge-okat, azokat a szép nemzeti lendületes szavakat és kifejezéseket, a melyeket ő használt, nem tekinthetem másnak, mint pium desideriumnak, a melynek megvalósítását azonban, ha így beszélnek t. képviselőtársaim, sohasem fogják keresztülvinni. (Igaz ! ügy van ! balfdől.) T. képviselőház ! Az idő rövidsége miatt most nem terjesztem elő, de közzé fogom tenni azt a elaborátumot, a melyet egy igen tekintélyes, előkelő osztrák férfiútól kaptam, a ki egészen bona fide és saját elhatározásából küldötte azt meg nekem, a melyben megmagyarázza, hogy Magyarországnak annyira joga van az önálló hadsereghez és ahhoz, hogy a mit a hadseregre költ, azt Magyarországon költsék el, itt dolgozzák fel, hogy ez ma már nemcsak Magyarországnak joga, de Ausztriának és Magyarországnak is határozottan érdeke, s ő mint osztrák ember követeli, hogy igenis, állítsanak fel itt Magyarországon önálló magyar hadsereget és állítsanak fel önálló hadsereget odaát Ausztriában is. (Zaj jobbffdől.) Magyarázza ezt azzal, hogy egy nemzeti érzülettől áthatott hadsereg mennyivel többet ér, (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) mint egy olyan hadsereg, a mely inkább csak a zsoldosság jellegével bir. Felhatalmazott ez az illető osztrák előkelőség arra, hogy névszerint is megnevezzem. Én ezt mégsem teszem, mert nem merem tenni; félek, hogy odaát Ausztriában még majd hazaárulónak deklarálják. De mindenesetre jellemző az, hogy már osztrák előkelőségek is foglalkoznak avval a gondolattal és igazságosnak tartják azt, hogy midőn a magyar államtól ilyen óriási terheket, ekkora költségeket követelnek, akkor megadják a magyar államnak ezt a jogát. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De van ennek a kérdésnek egy katonai momentuma is. Az igen tisztelt honvédelmi minister ur sokkal jobban tudja és sokkal jobban is fejthetné ki azt a tényt, hogy ma már azok a nagyhatalmak, a melyeknek nagy, egységes hadseregeik vannak, ezeket a nagy hadseregeket már a béke idején is, ugyebár, mint több önálló egységet, mint több önálló hadsereget szervezik és osztják be ; dezignálják az egyes önálló hadseregek főparancsnokait; megadják azoknak már a keretekben a vezérkarát, beosztják a hadtesteket, egyszóval, ma már nem egy nagy, egységes hadseregként tekintik sztratégiai szempontból a hadsereget, hanem felosztják azt több önálló egységre, mert hiszen egy olyan testület, a minőt pl. Ausztria és Magyarország összes védelmi eszközei képviselnek, egyetlenegy vezénylet alatt mozgósítani és háborúba vinni abszolúte lehetetlen, (ügy van ! a szélsőbaloldalon,) Tehát azok a harczászati momentumok, a melyektől előttem szólott t. képviselőtársam féltené a mi érdekeinket, hogy ha külön hadsereget állitanánk fel, annyira helyt nem állanak, hogy, a mint mondám, még az ósdi, elavult czopf os osztrák generálisok is kénytelenek voltak par la f orce des choses, a közös hadsereget több önálló hadseregi szervezetként beállítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig, ha stratégiailag ilyen a helyzet, a minthogy ilyen, kérdem, mit ártana az akár a királynak, akár a nemzetnek, hogy ha ezen önálló hadseregek egyike, vagyis a magyar hadsereg Magyarországon, magyar hatóságok adminisztrálásával tartatnék fenn ? (Elénk hdyeslés a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok ezek után (Halljuk! Halljuk !) ugy gróf Tisza István t. képviselő ur beszédével, mint egyáltalában az ebben a tenorban elhangzott nyilatkozatokkal szemben kifejteni az én meggyőződésemet és álláspontomat, először a a tekintetben, hogy miért fejtünk ki ilyen erős és rendkívüli ellenállást a véderőreformmal szemben és hogy miért nem tartom én ezt a parlamentet feljogosítottnak arra, hogy a véderőtörvényeket megvalósitsa. (Halljuk ! Halljuk !) És itt utalok egyszerűen arra, hogy midőn Németországban a parlament elé kerültek az ugyanezen czélú törvényjavaslatok, (Mozgás. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) a bizottságok ismételten hónapokig is tárgyalták ezeket a javaslatokat ; a különböző pártokkal igen nagy és beható tanácskozásokat folytattak, és midőn nem tudták megállapodni és kölcsönös megegyezésre jutni, újból apelláltak a nemzetre ; tudtommal két izben hallgatták meg a nemzetet Németországban, mielőtt a véderőreformot kiépítették abban a formájában, a mint azt minálunk tenni szándékoznak. És hogyha Németországban, a hol tudvalévően az alkotmányosságnak egy kissé másfajta, ifjabb és kevésbbé kiterjedtebb formája áll fenn, mint a minő a mienk, a kik büszkén emlegetjük ezeréves alkotmányosságunkat, ha, mondom, Németországban szükségesnek tartották a nemzetet több izben meghallgatni, holott ott megvan az általános, egyenlő és titkos választói jog, a melytől mi még, sajnos, igen messze állunk, a mint épen ma is hallottuk, akkor nekünk igenis jogunk és kötelességünk felhasználni minden eszközt, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely törvényekben és szabályokban nekünk megadatott, arra, hogy igenis, elhalaszszuk ezen javaslatok tárgyalását és követeljünk olyan eb