Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

210. országos ülés 1911 július 19-én, szombaton. 183 vagy magasabbrangu katonáknak Magyarország közjogi vagy nemzeti intézményei ellen való kihívó vagy feddést érdemlő fellépése teljesen eltűnt. Hát t. képviselőház, a mikor ő maga konstatálja, hogy a hadsereg legfőbb vezetőitől, a legmagasabb rangú tisztektől kezdve megszűntek azok az apró tűszurások, a melyek a nemzet érzékenységét nagyon bántották, uj szellem hatotta át a katonaságot, uj éra következett be, a mely számot vet Magyarország közjogi helyzetével, respektálja a magyar államiságot és ez történt mind az 1868-iki véderőtörvény alapján, a 67-es kiegyezés alapján ; a mikor maga mondja, hogy letűnt az a kor, a melyben Magyarországban ellenséget láttak és jött egy uj kor, a mely Magyarországban működő szövetségestársat lát, akkor nem ismeri el, hogy a magyar nemzetnek volt ebben szerepe, a magyar kormányoknak volt erre befolyásuk (ügy van! ügy van I a jobboldalon.) és hogy ez az az ut, a melyen meg lehet érteni egymást; mert nem a törvény betűjében van a béke, hanem az egymás iránt érzett kölcsönös jóakaratban és a jóakarat lehetőségében. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindezen körülményekből érvet kovácsolni ezen törvényjavaslat ellen, mert az nem hozta meg előre mindazt, a mit a kilenczes bizottság programmjába felvett, ezt én meggyőződésemmel összeegyeztetni képes nem vagyok. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Azt mondja gróf Apponyi Albert ur (olvassa): »En elismerem, hogy külpolitikai szempontból koczkázatos dolog a véderőnek nem azt az exorbitans, de valóban szükséges reformját sokáig elodázni. Elismerem, hogy ez koczkázatos dolog.« — és hogy a magyar nemzet ezen törvényjavaslat tárgyalását azért tartja szükségesnek, mertfhiszen a magyar nemzet ma olyan küzdelem után választott magának parlamentet, illetőleg többséget, a mely az aléltság, a csüggetegség, a bátortalanság és a közömbösség időszaka volt. Én azt tartom, hogy nem. Hanem a fájdalmas kiábrándulás korszaka volt ez (Igaz! ügy van ! a jobboldalon és a középen. Mozgás balfelöl.) azon jelszavakkal szemben, a melyekkel a nemzetet mámorba ringatták. (Igaz ! ügy van ! jobbjelöl.) Nincs könnyebb, t. képviselőház, mint a nemzet érzületét felébreszteni. De ezen nemzeti érzületet megnyugtatni, ezen nemzeti érzületet kielégíteni, a támasztott nemzeti igényeknek eleget tenni, már sokkal nehezebb feladat. (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) Az igazi államférfiúi feladat és bölcseség, különösen azoktól, a kiket az észnek, a szónak és a nyelvnek olyan hatalmas fegyvereivel áldott meg az ég, mint a minő gróf Apponyi Albert ur is, sokkal inkább várja, hogy iparkodjanak minden egyes állításuknál, minden egyes felszólalásuknál és minden egyes állásfoglalásuknál a nemzetnek nemcsak érzületére, hanem belátására és azon gondolkozásmódjára is hatni, a melylyel minden konfliktus kikerülésével a békés munkának szentelheti életét. (Igaz! ügy van! Taps a jobboldalon.) Ez a párt, t. ház, nem adta és nem adja fel soha a magyar nemzeti szuverenitásának jogát. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ez a párt nem a lemondás politikáját, hanem a belátás politikáját követi (Igaz! ügy van! jobbfelől.) és arra iparkodik, hogy a magyar nemzeti szellem és a magyar nemzeti nyelv a hadseregben is megtalálja azt az utat, a mely ut a szivekhez vezet (Helyeslés jobbfelől.) s azt akarja, hogy Magyarország ezen törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre emelésével biztosítsa és ország és világ előtt demonstrálja, hogy igenis, a haza védelmét tartja mindenekelőtt fontosnak és szükségesnek. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a jobboldalon.) És Magyarország ezen belátó politikájával sokkal hamarább fogja elérni mindannak megvalósulását, a mi a kilenczes bizottság programmjából még hátra van. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) S ha a magyar ujoncz bemegy majd abba a hadseregbe, a mely viselni fogja az ő nemzetének jelvényét, viselni fogja az ő államának zászlóját, és a mely hadseregben magyar tisztek és magyar altisztek veszik őt kiképzés alá, olyanok, a kik vele egy szívvel-lélekkel magyarul éreznek, magyarul gondolkoznak, a kik előtt a magyar állameszme nem idegen, hanem a saját hazájuk földjéből kinőtt egy élő valóság akar lenni, akkor az a hadsereg nem lesz idegen, akkor az a hadsereg a mienk lesz, akkor az a hadsereg itt Magyarországon és a magyar ifjúság ebben a hadseregben egyformán otthon lesz. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a jobboldalon.) És akkor be fog következni az az időszak, a melyről maga Pitreich volt hadügyminister is ugy tartotta, hogy az ma Magyarországnak és Ausztriának, valamint a dinasztiának is érdeke, hogy a katona ebben a hadseregben nemzeti érzését katonai érzületével és bajtársi szellemével összeegyeztetni tudja, és óvja mindazokat, a kiknek erre befolyásuk van, hogy a nemzeti érzékenység ebben a hadseregben támadva legyen. De igen t. kéjjviselőtársunk, mint azt az imént idézni voltam bátor, maga is egy olyan javulást lát ebben, a melynek útjára ha lépünk, be fog ez következni és akkor minden junktim-politika nélkül elérte Magyarország azt, hogy hosszú időre kikerülte azokat a konfliktusokat, a melyeknek napirenden tartása épen a katonai javaslatokkal kapcsolatosan sem a dinasztiának, sem a magyar államnak, sem állami és külhatalmi érdekeinknek egyáltalában nem kedveznek. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Még néhány szóval reflektálnom kell a gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnak beszédében előadottakra is. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) ö azt állította fel alaptételül, hogy az uralkodó és a nemzet közt való harmóniát tartja alapdogmának. Hát helyes, t. képviselőház. Mi is ezt tartjuk. Azonban kérdés, hogy vájjon a kilenczes bizottság