Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

210. országos ülés 1911 Julius 29-én, szombaton. vti sok a jelenben, és ezen szomszédoknak a hivatása, ezen szomszédoknak a tendencziája egészen más, mint volt a múltban. Senki sem állithatja, hogy Magyarország sorsa jobban van ma biztosítva, mint volt a múltban, sőt ellenkezőleg, olyan sok praeponderans elemnek az összeütközési pontján áll, hogy sorsát biztosítandó, mindenesetre magát hadierejében is megerősíteni és szövetségesekkel ezt az erőt még inkább fokozni kénytelen, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Hiszen tulajdonkép a mely nemzet csak létezik, annak még nincs története és csak annak a nemzetnek van hivatása, a mely tevékeny és termékeny életet képes élni. Ha tehát Magyarország ezen hivatását be akarja tölteni, abban az esetben neki erősnek és pláne szövetségesekkel együtt fokozatosan erősnek kell lennie, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) A nemzetközi állapotok, t. ház, arról is meggyőznek bennünket, hogy a kis államok, bárminő kulturállamok legyenek is, bármily fejlettek legyenek gazdaságilag és bármily önállóak legyenek is egyébként belügyeikben, mikor saját érdekeiknek egy külső állammal való összeütközése folytán ezen érdekeket kell érvényesiteniök, akkor legtöbbször a nagyhatalmak játéka, a nagyhatalmak konczertje fogja eldönteni a vitás kérdést, nem j>edig a kis államoknak fegyvere. (Igaz! ügy van ! jobbfelöl.) A mai nemzetközi helyzet mellett tulaj donképen a diplomáczia hivatott elsősorban eldönteni a vitás kérdéseket. És kérdem, t. ház, vájjon mely állam diplomácziájának van nagyobb súlya és hatalma : annak a kis államénak-e, mely önálló, mely névleg független, de a mely a valóságban függ a nagyhatalmak befolyásától és döntésétől, vagy pedig azon állam diplomácziájának-e, a mely maga is tagja ezen nagyhatalmi csoportosulásnak, s a melynek magának is döntő szava van abban, hogy mi történjék ? (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Épen ez a körülmény indította az 1867-iki kiegyezésnek megalapítóit arra, hogy Magyarország Ausztriával szövetségben, közös haderőt és közös külügyi képviseletet tartson fenn. Mert hiszen tulaj donképen a közös külügyi képviseletnek a folytatása a közös hadsereg. (ügy van! jóbbfelől.) Közös védelem, közös védrendszer, közös hadsereg, ezek elválaszthatatlan, logikai következmények t. ház, nemcsak azért, mert az önálló nemzeti hadsereg sokkal költségesebb volna. Pedig a költség kérdése, ugy-e, t. képviselőtársaim, a mai világban, midőn minden erőnkkel a kis exisztencziák sorsának javításán dolgozunk, mikor minden gazdasági, humanisztikus és kulturális intézményt fejleszteni kívánunk, annyira fontos kérdés, hogy, a mint később, beszédem fonalán rátérek, gróf Apponyi Albert urat olyan kijelentésre indították, a melyet én épen erről a helyről respektálni kívánok akkor, mikor a nemzeti hadsereg felállítása kérdéséről szólok. De méltóztassék elképzelni — s itt most ismét gróf Andrássy Gyula beszédének eszmeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. X. KÖTET. menetét követem — miképen lehetne tulajdonkéjben egy kis önálló hadsereggel szolgálni ezt a nagyhatalmi czélt, a mely nagyhatalmi czél egyszersmind a mi monarchiánknak és igy Magyarországnak is létérdeke és nem hiúsági kérdés, nem rangkérdés. (Igaz ! ügy van ! jóbbfelől.) Létkérdés, hogy saját sorsunk felett döntsünk. (Igaz! ügy van! a jobboldalon és a középen.) És az az igazi független Magyarország, a melynek sorsa felett nem idegen államok döntenek, hanem saját maga, (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelól.) az ő-szövetségesével együtt képezvén egy nagyhatalmat, (ügy van! jóbbfelől.) Mondom tehát, hogyan képzelhető el tulajdonképen, hogy ennek a nagy czélnak és ennek a nagy feladatnak jobban képes megfelelni egy kis önálló magyar hadsereg, mint az a közös hadsereg, a mely nemcsak Magyarországnak, de egyszersmind Ausztriának is hadserege ? (Mozgás balfelól.) Eltekintek attól, hogy az önálló hadseregnek békében való adminisztrálása is már bizonyos nehézségekkel van összekötve, (Felkiáltások balfelól : Természetes !) háború idején — a költségeket már emiitettem — majdnem lehetetlen helyzeteket teremt. Épen gróf Andrássy Gyula igen t. képviselő ur utalt arra, hogy a koalicziónak milyen veszedelmes esélyei vannak. Már most méltóztassék elképzelni, hogyha mi és Ausztria is, külön önálló hadsereget tartunk fenn, hogy vájjon képes-e az annyira megfelelni Magyarország és Ausztria érdekeinek és védelmének szolgálatában, mint hogyha a hadsereg egységes, egységesen szervezett ésjegységesen vezetett ? (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Akkor mindegyik állam külön köteles és külön jogosított megszavazni a hadviselés költségeit. Megszavazza az egyik, késik a másik. Nem szolgáltat-e Magyarországnak és Ausztriának parlamenti helyzete kellő okot és alapot annak feltevésére, hogy ez bekövetkezzék í (Zaj balfelól. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Nem kellene-e mindeniknek külön vezérkart létesíteni és hogyha az egyik a másikkal szemben bizalmatlan, — mert az is előfordulhat szövetségeseknél — vájjon akkor nem fognak-e nehézségek származni, épen akkor, mikor az illető hadsereget fel kellene masiroztatni a fenyegetett határra, az ellenség visszaverésére, a megtámadott határ védelmére. És akkor nincs haderő, késik. Pedig a modern harczászat mellett épen abban rejlik a siker legfőbb biztositéka, hogy a meglévő erőket kellő pillanatban és kellő időben tudjuk a harcztérre dobni. (Igaz! ügy van ! Helyeslés a jobboldalon.) És, t. uraim, a kik mindannyian a magyar nemzeti függetlenség minden attribútumáért harczolunk, vájjon nem gondoltuk-e meg azt is, hogy ki lesz hát ennek a hadseregnek főparancsnoka ? hogy magyar ember lesz-e az, vagy osztrák ember ? Vájjon a magyar katonaság és a magyar hadsereg önállóságát nem fogja-e az befolyásolni, redukálni, hogyha felette egy idegen hadparancsnok rendelkezik és megfordítva ? És vájjon meglesz-e az az 23